Hiedelemmonda

A hiedelemmonda a mondák olyan fajtája, mely az élő hiedelmekből táplálkozik, a hiedelmek epikus vonásiait alakítja kerek elbeszéléssé (lásd: fabulat). Nem minden hiedelemből alakul ki történet, egy részük megmarad a közlés és a memorat fokán. Korábban a „babonás történet” kifejezést használták rájuk, Honti János nevezte őket mondának. Másik elnevezés a mitikus monda. A hiedelemmondákban többnyire élő hiedelemalak szerepel (a falu boszorkánya és még sok más.), de léteznek olyan mondák is, melyek nem élő szereplőket (mint az óriás) vonultatnak fel, s ezek többnyire vándormondák.

A csoportosítás a mondákban szereplő lények és jellemző cselekmények együtteséből vezethető le. a fő csoportok:

• végzetről szóló mondák
• halászmondák
• kísértetmondák (halottakról, halálról, kísértetjárásról szóló mondák)
• kísértetjárta helyekről szóló mondák
• túlvilágjárásról szóló mondák
• túlvilágjárókról, elátkozott személyekről szóló mondák
• elvarázsolt lényekről, ördögről, sárkányról szóló mondák
• gyógyítókról, boszorkányokról, betegségdémonokról szóló mondák
• mitikus állatokról és növényekről szóló mondák (házikígyó)
• tabumondák
• kincsesmondák

• Eredetmagyarázó monda

• Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 544–545. o. ISBN 963-05-1287-4  

• Honti János: Megjegyzések a népmondáról (Válogatott tanulmányok, Budapest., 1962)
• Voigt Vilmos: A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez (Ethnographia, 1965)
• Körner Tamás: A magyar hiedelemmondák rendszerezéséhez (Ethnographia, 1967).