I. Heródes zsidó király

I. Heródes
Heródes újkori elképzelése
Zsidó király
Uralkodási ideje
Kr. e. 37 – Kr. e. 4 (33 évig)
Elődje	II. Antigonosz Makkabeus
Utódja	Heródes Antipász, Heródes Arkhelaosz, II. Heródes, Heródes Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Heródes-dinasztia
Született	Kr. e. 74 Edom
Elhunyt	Kr. e. 4 márciusa (70 évesen) Jerikó[1][2][3]
Nyughelye	Herodium
Édesapja	Antipater the Idumaean
Édesanyja	Cypros
Testvére(i)	Pheroras Phasael Salome I Joseph
Házastársa	Malthace Cleopatra of Jerusalem Mariamne Doris Mariamne nem ismert Elpis
Gyermekei	Heródes Antipász Heródes Arkhelaosz II. Heródes Heródes Fülöp
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Heródes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig. Nevében a „Nagy” jelző nem megtisztelő cím, hanem jelentése egyszerűen: idősebb. A Heródes név görögül hősi ivadékot jelent. Neve összekapcsolódik Jézus születésével.

Heródes vér szerint nem volt zsidó, családja Idumaeából származott. Anyja a nabateus származású Kufra (görögül Kypros), apja az edomita Antipatrosz volt. Cnaeus Pompeius Magnus római hadvezér Hürkanoszt ültette a főpapi székbe, de látva, hogy gyengekezű uralkodó, a politikai hatalmat az első miniszter, Antipatrosz kezébe helyezte. Julius Caesar római polgárjogot adományozott Antipatrosznak, és kinevezte őt egész Júdea helytartójává. Ugyanakkor Antipatrosz legidősebb fiát, Phasaelt, Júdea parancsnokává, másik fiát, az akkoriban 26 éves Heródest pedig Galilea parancsnokává tette. Caesar társkonzulja, Marcus Antonius, életre szóló barátságot kötött Heródessel.

I. e. 40-ben a pártusok betörtek Palesztinába, Heródes pedig Arábián és Egyiptomon át Rómába menekült. A római szenátus hadsereget adott mellé, és kinevezte Júdea királyának. Heródesnek sikerült legyőznie a pártusokat.

Kivételes bátorsággal és képességekkel megáldott férfiként Heródes megértette, hogy hatalma Palesztinában kizárólag attól függ, mennyire tud megfelelni a rómaiak elvárásainak anélkül, hogy a zsidóság vallási érzékenységét megsértené. Heródes, bár edomita származású, római polgár volt, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket.

Élete virágjában Júdea államát a tündöklő nagyság – korábban és azóta sem tapasztalt – magasságaiba emelte. Bőkezűsége idegen városokra – Bejrútra, Damaszkuszra, Antiochiára és Rodoszra – is kiterjedt. A küzdelemben jártas, kitűnő vadász és lelkes atléta Heródes pártfogolta az olimpiai játékokat. Befolyását felhasználva védelmezte a diaszpórában élő zsidó közösségeket, és nagylelkű volt mindazokkal, akik szerte a Földközi-tenger medencéjében szükséget szenvedtek. Élete előrehaladtával elmebaj lett úrrá rajta, amely a jószándékú despotát zsarnokká változtatta.

Heródest összeesküvés és intrika vette körül. Apja és testvére egyaránt erőszakos halált haltak, Heródesnek pedig erős ellenfelei akadtak mind a farizeusok szektáján belül, akik nem vették jó néven a pogány római császárnak engedelmeskedő idegen uralmát, mind pedig a Júdea koronájára pályázó hasmoneus trónkövetelők támogatói körében. S hogy ez utóbbiak kedvében járjon Heródes elbocsátotta Dorisz (Dóris) nevű asszonyát, akit még magánemberként vett el, és feleségül kérte Hirkanosz főpap unokáját, Mirjamot (Miramme).

Hirkanoszt Palesztina lerohanásakor a pártusok bebörtönözték, de az Eufráteszen túli zsidók közbenjárására később szabadon bocsátották. Unokája Heródessel kötött házasságán felbátorodva visszatért Jeruzsálembe, ahol Heródes azonnal kivégeztette – Iosephus Flavius szavaival élve – nem azért, „mintha csakugyan a királyságra tört volna, hanem azért, mert a korona jog szerint őt illette meg.” Másik potenciális vetélytársának felesége testvérét, Jonathant (Flaviusnál: Arisztobuloszt) tartotta, akit 17 évesen főpappá nevezett ki, majd galata testőreivel megfojtatta.

A Szanhedrin ítélete nélkül elfogatta és kivégeztette Ezekiást, aki elégedetlen volt a vallási és politikai helyzettel. A főtanács elé idézték, ám az nem ítélte őt el. A szíriai legátushoz menekült, akitől megvásárolta magának Szamária és Cöle-Szíria helytartói hivatalát.

Ami politikai szempontból célravezetőnek tűnt, családi körben végzetesnek bizonyult. Heródes mély szerelemre lobbant Mirjam iránt, aki, miután férje ily módon elbánt apjával és bátyjával, hasonló szenvedéllyel gyűlölte őt. Neheztelését tovább fokozta királyi származású zsidó hercegnőként érzett megvetése egy arab felkapaszkodott jöttment iránt. Ezzel egyszerre gyötörte Heródest és annak családját, különösen testvérét, Szalomét, aki meggyőzte bátyját, hogy Mirjam bűnös viszonyt folytatott az ő férjével, Józseffel. Heródes elrendelte mindkettő azonnali kivégzését. Tébolyodottságában később Mirjamtól született két fia ellen fordult: abban a meggyőződésben, hogy összeesküvést szőttek ellene, i. e. 7-ben Szebaszté városában megfojtatta őket. Halálos ágyán Heródes „bőrének egész felületén elviselhetetlen viszketést érzett, beleiben pedig szüntelen fájdalmakat. Lábai megdagadtak, bélgyulladása támadt, szeméremteste rothadni kezdett, és férgek nyüzsögtek benne.” Ekkor tudatták vele, hogy legidősebb fia és örököse, Antipatrosz meg akarja mérgezni. Antipatroszt apja testőrei kivégezték. Öt nappal később Heródes is meghalt.

I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya. A keresztény újszövetségi szentírás szerint halála előtti tébolyában elrendelte a betlehemi gyermekgyilkosságot, vagyis minden kétévesnél fiatalabb ottani kisded megölését, hogy Jézust elpusztítsa, mivel a jóslatok szerint ő lesz Izrael királya.

Külpolitikailag Rómától függött, de belpolitikailag teljesen független volt. A hellenizmus előmozdítójaként színházat építtetett, játékokat rendezett a vallásos júdeaiaknak. Nagy szabású építkezéseket végzett. Városokat építtetett (Caesarea, Masszáda, Erodio). Jeruzsálemben templomot, palotát és erődöt építtetett (Antonia). Szamária városát is felvirágoztatta, amelyet Szebaszténak nevezett el.

A júdeaiak nem tisztelték néhány tette miatt, és mert magas adókat vetett ki a népre.

1. felesége Dorisz

• fia (III.) Antipater (Kr. e. 46 – Kr. e. 4)

2. felesége Mirjam (I.), a hasmoneus Alexandrosz lánya (Kr. e. 54 – Kr. e. 29)

• fia Alexandrosz (Kr. e. 35 – Kr. e. 7)
• fia IV. Arisztobulosz (Kr. e. 31 – Kr. e. 7)
• lánya Salampsio
• lánya Cypros

3. felesége Mirjam (II., Kr. e. 43 – Kr. e. 4 után), Simon főpap lánya

• fia Heródes Fülöp (Kr. e. 27/22 – Kr. u. 33)

4. felesége a szamaritánus Malthaké (Kr. e. 45 – Kr. e. 4)

• fia Heródes Arkhelaosz (Kr. e. 23 – Kr. u. 18) – ethnarcha, száműzték
• fia Heródes Antipász (Kr. e. 21? – Kr. u. 40?) – tetrarcha, száműzték
• lánya Olympias

5. felesége jeruzsálemi Kleopátra

• fia Heródes (Kr. e. 24/23 – ?)
• fia Fülöp (Kr. e. 21 – Kr. u. 34) – tetrarcha

6. felesége Pallas

• fia Phasael

7. felesége Phaidra

• lánya Roxána

8. felesége Elpisz

• lánya Salome

9. felesége: egyik unokanővére volt (neve ismeretlen)

• nincs ismert gyerek

10. felesége: egyik unokahúga volt (neve ismeretlen)

• nincs ismert gyerek

Valószínűleg Heródesnek több gyermeke volt, különösen az utolsó feleségeitől, és az is lehet, hogy több lánya is volt, ám akkor azok számbavételét nem tartották fontosnak.

Heródes alakja az Újszövetségben is megjelenik. Máté evangéliumának 2. fejezete írja le a betlehemi gyermekgyilkosság történetét. Máté leírása szerint a Napkeleti bölcsek egy csillagot követve a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Heródes ekkor megijedt, az írástudóktól megtudta a születés helyét, és legyilkoltatott minden 2 évnél fiatalabb fiúgyermeket. Jézus megmenekül, mert Józsefet álmában angyal figyelmezteti. József Egyiptomba menekítette a gyermeket. Onnan ismételt angyali figyelmeztetésre csak Heródes halála után tértek vissza.

Ezt a gyermekgyilkossági történetet azonban a mai bibliatudósok többsége kétségbe vonja.^[4][5] Nem nyer igazolást Iosephus Flavius által sem, aki Heródes minden jelentősebb tettét megörökítette.

Bővebben: aprószentek

Ellenben megegyezik azzal a zsidó szóbeli hagyománnyal, amelyet éppen az író örökített meg, és amelyben lejegyzi Mózes születésének kibővített történetét.

Nagy Heródes fiának, Heródes Antipásznak jelentősebb a szerepe az Újszövetségben: Jézus szenvedéstörténetében kerül elő, illetve Keresztelő János halálában játszik döntő szerepet. Azonban ez utóbbi nem valós történeten alapul, mivel Fülöp felesége annak halála után, nem hozzá, hanem unokaöccséhez ment férjhez, Aristobuluszhoz – Iosephus Flavius: Régiségek XVIII/5. Heródes Antipász, testvérének, Fülöpnek feleségét legkorábban annak halála, i. sz. 34-ben vehette volna el, ez azonban ellentmond a Jézus halálának utolsó lehetséges időpontjaként meghatározott i. sz. 33-as esztendőnek is. Ő valójában mostohatestvére feleségét vette el i. sz. 36-ban.

Halála után három fia osztozott királyságán, nevezetesen Arkhelaoszt, aki ethnarcha (népfejedelem) lett, Heródes Antippasz, és Heródes Philipposz, akik negyedes fejedelemként (tetrarcha) irányították a rájuk bízott országrészeket.

Heródest leginkább a betlehemi gyermekgyilkosságok elrendelőjeként örökítette meg a középkori misztérium-játékoktól a XVII. századig terjedően számos irodalmi alkotás.^[6]

A képzőművészetben a barokk idején lett kedvelt téma a katonák ádáz mészárlásának és a gyermekeiket óvni igyekvő édesanyák fájdalmának ábrázolása.^[6] (Maga Heródes ezeken a képeken nem jelenik meg, legfeljebb a palotája mélyébe húzódva. Néhány középkori dombormű és fafaragás viszont őt magát is mutatja, ahogy a háttérből uszítja vad martalócait.)

A XVI. századtól a művészek fantáziáját egyre inkább az ragadta meg, hogy a véreskezű zsarnok még a második feleségét, Mariamnét is megölette összeesküvés címén. Hans Sachstól Calderónon, Tirso de Molinán, Voltaire-en és Gozzin át Hebbelig drámaírók sora kísérelte megfejteni a tragédia valós okát.^[6] Az irodalmi feldolgozásokban Heródes bosszúszomjára új és új magyarázatokat kapunk. Hol a féltékenység ragadtatja iszonyú tettére, hol a felesége hidegsége hajszolja tébolyba; a gyilkosság után pedig lelkileg összeomlik, amint ezt már Iosephus Flavius is megírta.

1. ↑ http://www.ajol.info/index.php/actat/article/download/52580/41187
2. ↑ http://www.nationalpost.com/story.html?id=15a40887-0d6d-435f-ba9d-0fca634e013c
3. ↑ http://www.jewishencyclopedia.com/articles/8597-jericho
4. ↑ Maier, Paul L. (1998). "Herod and the Infants of Bethlehem". In Summers, Ray; Vardaman, Jerry (eds.). Chronos, Kairos, Christos II: Chronological, Nativity, and Religious Studies in Memory of Ray Summers. Mercer University Press. ISBN 978-0-86554-582-3.
5. ↑ Jodi Magness: Masada: From Jewish Revolt to Modern Myth. 2021–06–08. ISBN 978-0-691-21677-5 Hozzáférés: 2023. szeptember 9.  
6. ↑ ^{a b c} Ki kicsoda a Bibliában? - Heródes (arcanum.com)

Zsidó királyok listája

• King Herod the Great, Servant of Rome Archiválva 2005. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben