Helivágása

	Helivágása (Haligovce)
	; Helivágása zászlaja
	; Helivágása zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Ólublói
Rang	község
Első írásos említés	1338
Polgármester	Milan Volček
Irányítószám	065 34
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	SL
	Népesség
Teljes népesség	650 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	60 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	506 m
Terület	11,27 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 21′ 33″, k. h. 20° 26′ 50″49.359167°N 20.447222°EKoordináták: é. sz. 49° 21′ 33″, k. h. 20° 26′ 50″49.359167°N 20.447222°E
	Helivágása weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Helivágása témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Helivágása (1892-ig Haligóc, szlovákul Haligovce, németül Helbingsau) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

Szepesófalutól 7 km-re keletre, Ólublótól 20 km-re északnyugatra, a Hársas-patak bal oldali völgyében, a lengyel határ közelében fekszik.

Története

A község területén már az őskorban éltek emberek. Az Akszamith-barlangban 1874-ben a paleolitikumból származó maradványokat tártak fel. Határában pedig kőkorszaki és újkőkori települések maradványait találták.

A falu a 14. században keletkezett irtványtelepülés. Először 1338-ban említik „Helinguagasa” néven, ekkor Illés fia Arnold birtoka. 1433-ban elfoglalták a husziták, ennek következtében a falu elnéptelenedett. 1458-ban Akszamith Péter huszita kapitány megerősített tábort hozott létre itt. 1523-ban a falu a vöröskolostori karthauzi uradalom része lett. 1789-ben 89 házában 566-an laktak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HALIGÓCZ. Harihotz, Halgólcz. Tót falu Szepes Vármegy. földes Urai Doloviczényi Urak, lakosai katolikusok, fekszik Ófalutól más fél mértföldnyire, barlangjában külömbféle állati tsontok találtatnak, mind legelője, mind földgye valamivel alább való mind Richvaldnak.”^[2]

1828-ban már 105 ház volt 761 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, favágással, szövéssel, fuvarozással, drótozással, mészégetéssel és lenolaj préseléssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Haligocz, tót falu, Szepes vmegyében, egy völgyben elszórva: 719 r., 20 görög kath., 2 evang. lak., kath. paroch. templommal. Dunajeczhez s Gallicziához csak 1/2 órányira esik. Lakosi földmivelésből s gyolcsszövésből élnek. Van itt egy Penina nevü barlang, mellyben különböző iszonyú nagy állatok csontjai találtatnak. F. u. b. Palocsay Horváth. Közel a helységhez találtatik egy Szmerdsonka nevü kamarai kénköves fördő, s ásványviz. Fél órányira a Dunajecz partján pedig Veresklastrom fekszik, melly hajdan camaldulensisek zárdája volt. Most a lechniczi urad. tartozik, s itt van az udvarbiróság is, és 21 kath., 8 zsidó lak. Ut. p. Késmárk.”^[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 583, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 683 lakosából 682 szlovák volt.^[4]

2011-ben 674 lakosából 651 szlovák.

Nevezetességei

Határában található az Akszamith-barlang, melyet Akszamith Péter huszita kapitányról neveztek el. Ez a környék búvóbarlangjainak legnevezetesebbike. 1874-ben Róth Sámuel és Badányi Mátyás a paleolitikumból származó maradványokat tártak fel benne.
Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült plébániatemplomát 1896-ban építették egy korábbi templom helyén.
Szűz Mária tiszteletére szentelt ortodox temploma 1896-ban épült neoromán stílusban.
A faluban mai is vannak még jellegzetes magas tetejű, zsindellyel fedett faházak.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 12.)

Források

Badányi Mátyás 1874: A haligóczi barlangról. Archaeologiai Értesítő 293-294.

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Archivált másolat. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 12.)

[1]

[2]

[3]

[4]