HMS Erebus (1826)
| HMS Erebus | |
 | |
| Hajótípus | bomb ketch |
| Névadó | Erebosz |
| Üzemeltető |  Nagy-Britannia |
| Hajóosztály | Hecla-class bomb vessel |
| Pályafutása | |
| Építő | Pembroke Dockyard |
| Vízre bocsátás | 1826 |
| Szolgálatba állítás | 1826 |
| Szolgálat vége | 1846 |
| Sorsa | Egy sarkvidéki expedíció során jégbe fagyott és a legénysége elhagyta[1] |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 726,8 t[2] |
| Hossz | 32 m |
| Szélesség | 8,8 m |
| Bruttó űrtartalom | 372 t |
| Hajtómű | vitorlás, kiegészítő gőzgép |
| Teljesítmény | 30 lóerő[3] |
| Fegyverzet | 2 mozsár, 10 ágyú |
| Legénység | 67 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Erebus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A HMS Erebus a Brit Királyi Haditengerészet Hecla-osztályú bomb ketch típusú hajója volt, amely több sarkvidéki expedícióban is részt vett.
A Ross-expedíció
[szerkesztés]
A hajó 1826-ban épült a walesi Pembroke Dock hajógyárában. Nevét Ereboszról kapta, aki az ősi sötétség istene a görög mitológiában. A 372 tonnás bomb ketch fegyverzete két mozsárból (egy 13 (330mm) és egy 10 (250 mm) hüvelykes) és 10 ágyúból állt.
Az Erebus két évig a Földközi-tengeren szolgált, majd 1840-ben sarkköri kutatóútra szerelték át. 1840. november 21-én a HMS Terror társaságában James Clark Ross kapitánysága alatt Tasmániából dél felé indult. 1841 januárjában mindkét hajó kikötött az antarktiszi Viktória-földön. James Ross az Erebus után nevezte el a Ross-sziget magasabbik, éppen kitörő vulkánját.
Ezután felfedezték a Ross-selfjeget amin képtelenek voltak áthatolni és annak peremét követték kelet felé, míg a romló időjárás miatt vissza nem tértek Tasmániába. A következő, 1842-es nyár alkalmával Ross folytatta a "Nagy Jéggát" felderítését keleti irányban. A következő telet a Falkland-szigeteken töltötték majd 1842-43 fordulóján újabb expedícióra indultak. Tanulmányozták a földmágnesességet és jelentős oceanográfiai, botanikai és ornitológiai adatokkal és gyűjteménnyel tértek vissza. Az Erebuson szolgált segédorvosi minősítésben a későbbi neves brit botanikus, Joseph Dalton Hooker.[4] Az első expedíció alkalmával gyűjtött madarak leírását George Robert Gray és Richard Bowdler Sharpe 1875-ben A HMS Erebus és HMS Terror útjának zoológiája. Új-Zéland madarai c. műben adták közre.
A Franklin-expedíció
[szerkesztés]Bővebben: Franklin-expedíció
Az Erebust és a Terrort ezután Sir John Franklin északi-sarkvidéki expedíciójára készítették fel. A hajókat vasúti mozdonyokból átalakított gőzgépekkel szerelték fel és palánkjukat a jég ellen vaslemezekkel erősítették meg. John Franklin az expedíció parancsnoka és az Erebus kapitánya volt, míg a Terrornak ugyanúgy Francis Crozier volt a kapitánya, mint a korábbi antarktiszi utakon. Az expedíció fő célja az északnyugati átjáró felkutatása és földmágnesességi mérések elvégzése volt.
A hajók 1845. május 19-én indultak Angliából és ugyanezen év augusztusában látták őket utoljára a Baffin-öbölben. A későbbi években nagy erőfeszítéseket tettek a felkutatásukra; a sorsukról az első biztos híreket a Baffin-öböl Társaság orvosa, John Rae szolgáltatta, aki a helyi eszkimókat kérdezte ki. Az 1866-os kutatóexpedíció eredményei megerősítették az információit.
Az Erebus és a Terror belefagyott a jégbe, a 130 főből álló legénységük pedig elhagyta a hajókat és délnek indult, hogy elérjék a szárazföldet. Az úton valamennyien meghaltak fagyás, skorbut és éhezés következtében. A későbbi (1980-as évekbeli) exhumálások eredményei szerint az élelmiszertartalékukat jelentő konzervek rosszul voltak leforrasztva és a legénység ólommérgezést és bakteriális fertőzéseket (botulizmust) kapott. A helyi eszkimók elbeszélése szerint a matrózok kannibalizmusra is fanyalodtak, amit a megmaradt csontvázakon talált vágásnyomok is megerősítenek.[5]
Kutatás a hajók után
[szerkesztés]1851 áprilisában egy brit hajó, a Renovation két, jégmezőbe fagyott hajót észlelt Új-Fundland közelében, de kilétüket nem tudta megállapítani. Lehetséges, hogy az Erebus és a Terror volt az, de valószínűbb, hogy elhagyott bálnavadászhajók.[6] A hajók maradványainak felfedezésére az utóbbi 160 évben több expedíció is indult, így 2008-ban Kanada indított egy 75 000 dolláros, jégtörő hajóval ellátott programot a roncsok megkeresésére.[7] 2014 szeptemberében Kanada miniszterelnöke, Stephen Harper bejelentette, hogy egy robot tengeralattjáró segítségével megtalálták vagy az Erebus, vagy a Terror roncsait a Victoria-szorosban.[8] A hajót igen jó állapotban találták meg, a fedélzetének egy része sértetlen, és a főárbóc is, amit a süllyedéskor a jég metszett el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fleming, Fergus (1998). Barrow's Boys. New York: Grove Press. p. 415. ISBN 0-8021-3794-6.
- ↑ "A treatise on the screw propeller: with various suggestions of improvement, Appendix, Table I, John Bourne, 1852". Books.google.co.uk.
- ↑ "Rudimentary treatise on marine engines and steam vessels, Robert Murray, 1852". Books.google.co.uk.
- ↑ Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Hooker, Sir Joseph Dalton". Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press
- ↑ Countryside, Anne. "The final days of the Franklin Expedition: new skeletal evidence. Arctic 50:(1) 36-36 (1997)" Archiválva 2022. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Arctic Blue Books -British Parliamentary Papers Abstract, 1852k. University of Manitoba Libraries - Archives and Special Collections.
- ↑ "Parks Canada to lead new search for Franklin ships". Archiválva 2012. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben canada.com. 2008-01-30
- ↑ 170 éve eltűnt a sarkkutató hajó, most megtalálták. Index.hu, 2014[last update]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Erebus and Terror (angol nyelven)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a HMS Erebus (1826) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.