Kegalj vára
| Kegalj vára | |
| Kegalj-grad | |
 | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Mokro Polje |
| Tszf. magasság | 253 m |
| Épült | 15. század |
| Elhagyták | 18. század (elhagyták) |
| Állapota | rom |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Kegalj vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 44° 05′ 48″, k. h. 16° 02′ 48″44.096667°N 16.046667°EKoordináták: é. sz. 44° 05′ 48″, k. h. 16° 02′ 48″44.096667°N 16.046667°E | |
Kegalj vára (horvátul: Kegalj-grad) egy középkori vár romja Horvátországban, a Šibenik-Knin megyei Ervenikhez tartozó Mokro Polje határában.
Fekvése
[szerkesztés]Erveniktől keletre, Mokro Polje falutól északra, a Zrmanja folyó kettős kanyarulatának északi oldala felett emelkedő 253 méter magas hegyen állnak romjai.
Története
[szerkesztés]A várat 1433-ban említik először. Valószínűleg Kegalj, a Keglević nemesi család őse építette az uradalom megerősített székhelyeként a Zrmanja folyó középső folyásának mentén. Maga az uradalom nem volt területileg egyedülálló entitás, hanem a Zrmanja folyó középső folyásán szétszórt birtokok sorozatából állt. A kegalji birtokon kívül, amelyen az azonos nevű nemesi vár állt az uradalom magában foglalta Ramljane, Kočevići, Pokorovnici, Prklji, Dobravoda és Poričane birtokokat is, amelyről a Keglevićek a de Porychan, Porechan, Porichan nemesi előnevet viselték. Keglevićek koruk sok más nemes családjához hasonlóan igyekeztek megszilárdítani és egyesíteni birtokaikat, így gyakran csaptak össze szomszédaikkal. Az 1520-as évek során a túlerőben levő oszmán seregekkel való összecsapás során azonban el kellett hagyniuk itteni birtokaikat és vissza kellett vonulniuk Északnyugat-Horvátországba. Ezután Kegalj elhagyatott maradt egészen a 18. század elejéig, amikor őrhelyként rövid ideig velencei szolgálatban álló hajdúk állomásoztak benne.
A vár mai állapota
[szerkesztés]A várat három oldalról a Zrmanja folyó által félszigetszerűen kialakított meredek part határolja. Három különböző magasságban épült. A romok észak–déli irányban körülbelül 42 méter hosszan, nyugat–keleti irányban pedig körülbelül 34 méter szélességben húzódnak. A legmagasabb ponton a belsővár maradványai vannak, erős védőtoronnyal, amelynek nyugati és délnyugati oldalán fekszik a megerősített külső vár, amelyet védőfalak osztanak három különálló egységre. Falainak eltérő szerkezete alapján arra lehet következtetni, hogy a vár, mint sok más hasonló erődítmény több építési fázisban épült attól függően, ahogy a katonai szükségletek és gazdái anyagi képességei lehetővé tették. A várnak a 16. század első negyedében történő korai elhagyása, valamint az a tény, hogy mindentől távol feküdt megkímélte a teljes pusztulástól. A várból mára csak a központi torony, a hozzá csatlakozó falak és az egykori lakóépületek egyes falai állnak. A 19. században feljegyzik, hogy a megmaradt falakat a helyiek házépítéshez használják fel.