Kamnefec

A kamnefec (כַּמְנֶפֶ״ץ) a héber nyelv egyik betűcsoportja, az úgynevezett végbetűk. Öt betű tartozik ide: a k, m, n, p, c, melyek a szó végén eltérő formát vesznek fel, mint szó elején vagy szó közben.

A kamnefec névnek nincs jelentése, a betűk összeolvasásából adódó mozaikszó. A betűcsoport másik héber megnevezése a kimenappéc כִּמְנַפֵּץ, ennek jelentése mint (egy) kovács.

Az egyes végbetűk elnevezése a héber nyelvtanban a סוֹפִית szofit vég(ső/ző), utolsó szóval történik, tehát mem-szofit, nún-szofit, stb.

A végbetűk formája könnyen levezethető az alapbetűkből: négy esetben a betű szára lefelé kinyílik, a memnél pedig ellenkezőleg, az addig nyitott talprész "kockává" zárul.

• Pontozott szövegben a vég-kaf (ך) svával jelenik meg: ךְ, megkülönböztetendő a vég-núntól (ן). A svá ilyenkor néma, nem ejtjük.
• A kaf (כּ) végformája minden esetben vég-chaf (ך ךְ) Ritkán előforduló szóvégi pontozott formája egyben kettőzött is: ךָּ -kká - אַרְאֶךָּ ar`ekká meg fogom mutatni neked (√ראה ráá látni).
• Vég-pe (ףּ) csak egyetlen esetben fordul elő a Bibliában: אַל־תּוֹסְףְּ עַל־דְּבָרָיו al-tószp al-deváráv ne tégy az ő beszédeihez (Péld 30:6; √יסף ysp). A pe alatti svá itt is néma.

Gesenius' Hebrew Grammar (Kautzsch-Cowley edition), 1910, Oxford, Clarendon Press (Hebräische Grammatik, 1813; 28th ed. edited and enlarged by Emil Kautzsch, translated by Arthur Ernest Cowley) Wikisource

• Ráfe
• Meteg
• Makkéf
• Dáges
• Klasszikus héber nyelvtan