Funkcionalizmus

A funkcionalizmus több alkalmazott és elméleti tudományban is jelen lévő szemlélet.

A funkcionális élelmiszerek olyan feldolgozott élelmiszerek vagy táplálékkiegészítők, amelyek tápláló jellegük mellett élettanilag kedvező hatású komponenseket tartalmaznak: erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, hozzájárulnak betegségek kockázatának csökkentéséhez, javítják a fizikai állapotot és lassítják az öregedést.^[1]

Az 1810-1840-es években népszerű frenológia a koponya formájából (az agyi funkcióknak megfeleltetett agydudorok fejlettségéből) próbált a személyiségre következtetni. Ezzel nagyban hozzájárult a neurológiai tudományok és a személyiségzavarral foglalkozó kutatások fejlődéséhez. A funkcionális agyi képalkotás modern eljárásai az agyi funkciók valamely aspektusának mérésére szolgálnak az agyi képalkotás technológiájának segítségével, ami a meghatározott területeken tapasztalható agyi aktivitások és bizonyos mentális funkciók összefüggéseinek feltérképezését jelenti. Kutatási eszközként, valamint a klinikai diagnosztikában használatos eszköz, főként a kognitív idegtudomány, kognitív pszichológia, neuropszichológia és a szociális idegtudomány területein.

William Jamesnek fontos szerepe volt a tudat céljának megértésében, az általa vallott nézetekből táplálkozik a modern pszichológia is. Szerinte az elme azért alakult ki, mert funkciója van, segíti a környezethez való alkalmazkodást. Megközelítését pszichológiai funkcionalizmusnak nevezzük.

A történelmi stílusokat utánzó eklektikus irányzatokkal szemben a funkcionalizmus az épület rendeltetését külső megformálásában, szerkezeti elemeiben is kifejezni óhajtó, minden díszítő szándékot mellőző építészeti irányzat.

Az I. világháború után a modernizmus hullámának részeként kialakult funkcionalista építészeti mozgalom kiváltképp a Bauhaus-iskola köréből indult el.^[2] Az 1920-as évektől leginkább Németországban, Csehországban, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Hollandiában, valamint az 1930-as évektől Skandináviában és Finnországban volt jellemző.

Le Corbusier francia építész 1926-ban megszövegezett kiáltványa, az új építészet öt pontja is a korábbi klasszicista gondolatkörből való kitörést sürgette, mellyel például a finn Alvar Aalto formatervezőre is nagy hatással volt.

Nevesebb funkcionalista építmények az amszterdami Van Gogh Múzeum, Bruxelles-Central pályaudvar, a tokiói Akasaka Prince Hotel, a finn Paimio-i Tüdőszanatórium.

A funkcionalizmus ellenzőjeként Luis Barragán mexikói építész az érzelmes építészet híve volt, azt állítva, hogy minden olyan építészeti alkotás, amely nem fejez ki érzelmeket, hiba.

A funkcionalizmus a filozófiában a test és tudat viszonyát vizsgálja és értelmezi.^[3] A mentális állapotokat azok vélt rendeltetése szerint elemzi, ami azt jelenti, hogy a bemenő, kimenő jelenségek és a belső állapotok közötti viszonyok állnak a középpontban. A funkcionalista az elme állapotait más elmeállapotokhoz viszonyítva, a viselkedésre gyakorolt hatásaival határozza meg. A behaviorizmushoz hasonlóan a viselkedésre koncentrál.

A funkcionális pedagógia megteremtésével nagy érdemeket szerzett Édouard Claparède (1873-1940). Az volt a meggyőződése, hogy a nevelés során összhangba kell hozni a gyermek aktuális érdeklődését, lelki funkcióit a jövőbeni hasznos tudás és képességek megszerzésével. Gyakran idézik Claparède gyermek-felnőtt, ebihal-béka hasonlatát, mely szerint az ebihal (kopoltyúval lélegzik) nem béka, a gyermek nem kicsinyített felnőtt.

• Funkcionális ruházat olyan ruházati termék, amely a ruházattal szemben hagyományosan támasztott általános igényeken felül (a test takarása, védelme a külső környezeti hatások ellen, emellett az esztétikai igények kielégítése) bizonyos speciális viselési vagy védelmi követelményeknek hangsúlyozottan tesz eleget és ezzel megnöveli a termék alkalmazhatóságát, használati értékét.^[4][5]
• A légi közlekedésben a funkcionális légtérblokk lényege, hogy az EU-tagállamok határai által tagolt légtér helyett az egységes légteret országhatár-független, funkcionális blokkokra osztják; így a légiirányító központok vagy az integrált irányító szervezetek együttműködésével optimalizált, teljesítménycentrikus légtérfelügyelet kialakítása lehetséges.^[6]

Az 1920-as Realista Manifesztum szerzői, orosz Vlagyimir Tatlin, Naum Gabo, Antoine Pevsner, és Kazimir Malevics indították el a konstruktivista művészeti irányzatot. A futurizmushoz hasonlóan a tárgyak ábrázolásában erőteljesen hangsúlyozzák a szerkezeti összetevőket, a tereket és a síkokat.

A néprajzba Bronislaw Malinowski vezette be a funkcionalizmus fogalmát 1926-ban.^[7] A kultúrát rendszernek tekintve a belső jelenségek kapcsolódását és viszonyát valamint a külső környezetével való interakcióit vizsgálja. A kulturális jelenségek funkcióján valamilyen szükséglet kielégítésére való alkalmasságukat értette.

A funkcionális programozás egy programozási módszertan. A funkcionális programozás során a programozó inkább azt specifikálja programban, mit kell kiszámítani, nem azt, hogy hogyan, milyen lépésekben. Függvények hívásából és kiértékelésből áll a program. Nincsenek állapotok, mellékhatások (nem számít, mikor, csak az melyik függvényt hívjuk).^[8]