Feliz
| Feliz | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Montenegro | ||
| Alapítás éve | 1959 | ||
| Polgármester | Clóvis Freiberger Júnior | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 764 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 120 m | ||
| Terület | 95,371 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 27′ 03″, ny. h. 51° 18′ 21″29.450833°S 51.305833°WKoordináták: d. sz. 29° 27′ 03″, ny. h. 51° 18′ 21″29.450833°S 51.305833°W | |||
 | |||
| Feliz weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Feliz témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Feliz egy község (município) Brazília Rio Grande do Sul államában, a Caí folyó völgyében. Népességét 2021-ben 13 728 főre becsülték.[2]
Nevének eredete
[szerkesztés]A „feliz” boldogságot jelent, és a település nevének eredetét több legenda is magyarázza. Ezek közül az a legismertebb, amelyben 1850-ben Afonso Mabilde mérnök és kísérete utat próbáltak nyitni az erdőkön és Campo dos Bugresen (Caxias do Sul) keresztül Vacaria nagy füves szarvasmarha-tenyésztő mezői felé. A csoport csónakkal akart átkelni a Rio das Antason, azonban egy áradat elvitte a csónakot, a emberek így visszaindultak dél felé, de eltévedtek és napokig bolyongtak a vadonban. Végül rátaláltak egy telepes házára, és így kiáltottak fel: Oh Feliz! Ennek emlékére az új telepet Feliznek nevezték el.[3]
Története
[szerkesztés]1846-tól német gyarmatosítók kezdtek letelepedni a térségben; legtöbben a Rajna-vidékről, Pfalzból és Hessen-Darmstadtból érkeztek. A helyet 1875-ben Santa Catarina da Feliz néven São Sebastião do Caí kerületévé nyilvánították. 1888-ban a települést kisvárosi (vila) rangra emelték. 1903-ban átnevezték Júlio de Castilhosra, de 1938-ban visszakapta a Feliz nevet. 1959-ben függetlenedett São Sebastião do Caítól és még abban az évben önálló községgé alakult.[4]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye Feliz, további kerületei nincsenek.[4] A Caí folyó völgyében, a Gaúcho-hegység előhegyeinél fekszik, 65 kilométerre északra az állam székhelyétől. Gazdasága legnagyobb részét a szolgáltatások teszik ki, de jelen van a mezőgazdaság (füge, eper, guava termesztése, szárnyas- és sertéstenyésztés) és az ipar (kohászat, bútor) is.[5] A községre ma is jellemző a vidéki élet és a német kultúra, építészet, hagyományok, ünnepek (sörfesztivál, Kerbs). Évente megrendezik a Fenamort, a Szeder, Eper és Tejszínhab országos fesztiválját (Festa Nacional das Amoras, Morangos e Chantilly).[3]
1998-ban Feliz első helyen állt Brazíliában az emberi fejlettségi index szempontjából. 2010-es adat szerint itt volt a legalacsonyabb az írástudatlanok aránya Brazíliában (0,95%). 2012-ben Rio Grande do Sul legmagasabb szociális fejlettségi indexű (ISDM) községe volt, Brazíliában pedig az 5. helyet foglalta el.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Feliz. IBGE. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ a b História de Feliz. camarafeliz.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ a b História. IBGE. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ Economía. feliz.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ Feliz: terra da alegria e da qualidade de vida. feliz.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
