Formula–1-es gumik

A Formula–1-es gumik jelentős szerepet játszanak egy Formula–1-es autónál. Különböző fajta abroncsokat különböztetünk meg, úgy mint lágy, kemény, köztes eső- (intermediate) vagy esőgumik. A sportág történetében már számos gumiabroncsgyártó vett részt, a 2023-as szezonban a Pirelli az egyedüli gumiszállítója a Formula–1-nek.

A Formula–1-es gumiabroncsok csak felületét tekintve hasonlít egy normál országúti, általában személygépjárművön használt abroncsra. Utóbbi akár a 80 ezer km-es távolságot is teljesíti, míg a Formula–1-es gumik tapadása hamar elvész. Valójában a sportágban a gumik keveréke a meghatározó. A 2005-ös szezonban egyetlen keverékű abroncs volt, amely később nagy bonyodalmakat okozott az amerikai nagydíjon. Ralf Schumacher az időmérő edzésen súlyos balesetet szenvedett a döntött kanyarban, és a versenyen a Michelin gumikat használó csapatok nem indultak el. Ennek érdekében 2006-ban ismét különböző keverékű gumikat lehetett használni.

1998 és 2008 között a gumik méretét is szabályozták, remélve azt, hogy lassabb lesz valamennyivel a versenytempó. Egy abroncs elöl 355 mm nagyságú lehetett, míg hátul 380 mm, és a maximális átmérője 660 mm volt (670 mm volt a nedves gumié).^[1] A 2009-es szezonban számos aerodinamikai változtatásnak köszönhetően újra bevezették a sportág történetében a slick (sima felületű) gumikat, melyektől jobb tapadást és ezáltal több előzést reméltek.

A 2007-es szezontól megszűnt a gumiháború, a Bridgestone lett az egyetlen gumiszállító, miután a Michelin bejelentette visszalépését a válság miatt. A gumigyár négy különböző keverékű gumit hozott el a versenyekre. A keményebb abroncs tartósabb, ám tapadása gyengébb, ám a lágy keverékű abroncs jó tapadást biztosít, viszont nem tartós. Bevezették azt, hogy egy verseny alatt mindkét keveréket fel kell tenni, ez csak akkor nem érvényes, ha esős idő van. A lágy keverékű gumikat fehér csíkkal különböztették meg a keménytől, míg az esőgumit szintén ugyanígy különböztették meg az intermediate abroncsoktól. A 2009-es szezonban, miután ismét bevezették a slick gumikat, a lágy gumikon ezúttal zöld csík volt oldalt, míg a keményen semmi sem, ez is megkülönböztetés volt. Ekkor is érvénybe lépett az a szabály, hogy két keveréket kell egy verseny alatt használni, a lágyat és a keményet, és ez csak akkor nem érvényes, ha esős idő van.

November 2-án a Bridgestone bejelentette kilépését a Formula–1-ből,^[2] ezek után 3 gumigyár, a Michelin, a Pirelli és a Cooper Avon adta be a pályázatát az FIA-nak. Végül 2010 júliusában derült ki, hogy a Pirelli lesz az egyedüli szállítója a sorozatnak, a gyár hároméves szerződést kötött az autósporttal.^[3] 2010 augusztusában már a gumigyár egy tesztprogramot kezdett el, a gumit egy Toyota TF109 autón próbálták ki először a Mugello Circuitön, a tesztpilóta Nick Heidfeld lett.^[4]

A szabályok ennél a gyártónál sem változtak azzal a különbséggel, hogy az időmérő edzés harmadik szakaszába bejutó 10 pilótának azzal a típusú gumival kellett elrajtolni, amellyel befejezte az edzést. Az abroncs kinézete, megkülönböztetése megváltozott. A szuper lágy keveréken piros csík volt látható, a sima lágy gumin zöld festés, míg a keményebb abroncsokon ezüst csík oldalt. A köztes eső- és az esőgumik a narancssárga jelölést kapták.

A 2011-es maláj nagydíjon a Pirelli két lágyabb keverékű abroncsot hozott. A jelölések az első versenyen bonyodalmat okoztak, hiszen a két abroncsot majdhogynem össze lehetett keverni. Azonban a török nagydíjon a gumik már új jelölést kaptak,^[5] az abroncson feltüntették a P Zero feliratot, mellyel elérték, hogy az autók versenyzése közben jobb lehetőség legyen kiigazodni a csíkokon, hiszen amikor az autók versenytempót diktáltak, akkor a gumik forgása közben ezáltal már felismerhetőbb volt a keverék típusa.

Bővebben: 2005-ös Formula–1 amerikai nagydíj

2005. június 17-én a délutáni időmérő edzésen a Toyotás Ralf Schumacher súlyos balesetet szenvedett az Indianapolis Motor Speedwayen bal hátsó defekt miatt a 13-as számú, döntött kanyarban. Mint utólag kiderült, a Michelin gyár abroncsai nem bírták az oldalirányú terhelést, nagy nyomást okozott a döntött kanyarban a gumi.^[6][7]

Ezek után hét csapat, a BAR, a McLaren, a Williams, a Red Bull, a Renault, a Toyota, és a Sauber a versenyen bejelentették, hogy nem állnak rajthoz. Azt tervezték, hogy egy másik gumigyártól kérik majd az abroncsokat, melynek Clermont-Ferrand városában van a központja.^[8] Azonban a lehetőség elúszott, mivel tudták, hogy ezeket az abroncsokat már használták a spanyol nagydíjon, és szintén efféle probléma merült fel náluk.^[9]

Charlie Whiting, az FIA versenyigazgatója, és a Michelin képviselői megkapták levélben ezt az ötletet, de ők sem tudták meghatározni a pontos okát Ralf Schumacher balesetének, az első érvük az volt, hogy az autóknak a 13-as kanyarban hirtelen le kell lassítaniuk, és ez az abroncsok számára megterhelő. Később kiderült nem hoztak más gumifajtákat a versenyre, így Whiting szerint is érthető volt a baleset.^[10] Több javaslattal állt elő ő és a csapatok is, az egyik az volt, hogy a pályát alakítsák át úgy, hogy a döntött kanyar ne szerepeljen benne, azonban ezt az FIA nem engedélyezte, a pálya vonalait ugyanis tilos átalakítani az egyik szabály szerint. A másik levélben a Michelin képviselői, Pierre Dupasquier és Nick Shorrock azt írták, hogy nem engedélyezik a Michelin gumikat használó csapatok rajtját. Végül a futamon 3 konstruktőr, a Ferrari, a Jordan és a Minardi vett részt.

A 2008-as japán nagydíjon mindegyik keverékű gumin zöld csíkok voltak láthatóak, ekkor ugyanis a Bridgestone gumigyár a természetre hívta fel a figyelmet. A harmadik csík a kemény keverékű gumin fehér volt, megkülönböztetésül szolgált.^[11]

2009-re tervezte volna a Bridgestone a zöld csíkos gumikat, azonban miután bevezették a slick gumikat, elvetették az ötletet.

A 2011-es szezontól a Pirelli az egyetlen gumiszállítója a sportágnak

Korábbi gyártók:

• Avon
• Bridgestone
• Continental
• Dunlop
• Englebert
• Firestone
• Goodyear
• Michelin

Statisztika a gumigyártókról az Formula–1-ben. Vastaggal jelölve a jelenlegi gumigyártó.

Helyezés	Gyártó	Szezonok[12]	Versenyek	Győzelmek	Egyedüli szállító	Első győzelem	Utolsó győzelem	Világbajnokság
								Versenyzői	Konstruktőri
1	Goodyear	1959 – 1998	494	368	113[13]	1965-ös mexikói nagydíj	1998-as olasz nagydíj	24	26
2	Bridgestone	1976 – 1977 1997 – 2010	244	175	116[14]	1998-as ausztrál nagydíj	2010-es abu-dzabi nagydíj	11	11
3	Michelin	1977 – 1984 2001 – 2006	215	102	0	1978-as brazil nagydíj	2006-os japán nagydíj	6	4
4	Dunlop	1950 – 1970 1976 – 1977	175	83	0	1958-as monacói nagydíj	1970-es belga nagydíj	8	9
5	Pirelli	1950 – 1958 1981 – 1986 1989 – 1991 2011 –	208	52	17[15]	1950-es brit nagydíj	2021-es Formula-1 olasz nagydíj	16	10
6	Firestone	1950 – 1975	121	49	11[16]	1950-es indianapolisi 500	1972-es olasz nagydíj	4	3
7	Continental	1954 – 1958	13	10	0	1954-es francia nagydíj	1958-as argentin nagydíj	2	0
8	Englebert	1950 – 1958	61	8	0	1955-ös monacói nagydíj	1958-as brit nagydíj	2	0
9	Avon	1954 – 1958 1981 – 1982	29	0	0	N/A	N/A	0	0

• FIA–összefoglaló a gumiabroncsokról
• FIA– a gumik szabályozása
• Formula One Tyre Technology | Bridgestone Motorsport hivatalos oldala
• Aerodinamikai fejlesztések a Formula–1-es autókon
• Bridgestone csapatok, egységes gumiabroncsok, az egyedüli gumiszállító
• Az ATLAS Rough Guide:Hogyan hozunk létre egy Formula–1-es autót? (első rész)