Recep Tayyip Erdoğan

Recep Tayyip Erdoğan
2022-ben
Törökország 12. köztársasági elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 2014. augusztus 28.
Előd	Abdullah Gül
Törökország 28. miniszterelnöke
Hivatali idő 2003. március 14. – 2014. augusztus 28.
Előd	Abdullah Gül
Utód	Ahmet Davutoğlu
Született	1954. február 26. (70 éves) Isztambul, Törökország
Párt	Igazság és Fejlődés Pártja
Házastársa	Emine Erdoğan
Gyermekei	Sümeyye Erdoğan Necmettin Bilal Erdoğan Ahmet Burak Erdoğan Esra Erdoğan
Foglalkozás	labdarúgó, politikus
Iskolái	Marmara University Faculty of Economics and Administrative Sciences (–1981, science of public administration) İmam Hatip school Marmara Egyetem
Vallás	Iszlám
Díjak	Order of the Golden Fleece (2010. május 17.) Nishan-e-Pakistan (2009. október 26.) Order of the Golden Eagle Order "Danaker" (2011. február 2.) Heydar Aliyev Order Al-Gaddafi International Prize for Human Rights Steiger Award King Faisal International Prize in Service to Islam (2010) Golden Plate Award (2004. június 13.) National Order of Merit National Order of Madagascar (2017) Order of Mubarak the Great Medal "In Commemoration of the 1000th Anniversary of Kazan" Order of the Somali Star Order of the Republic (2018) honorary doctor of the Shanghai International Studies University (2012) honorary doctor of the Moscow State Institute of International Relations Order of the Republic Grand Cross of the National Order of Mali Belga Lipót-rend fősávja (2015. október 5.) National Order of Niger Ordre national du Lion du Sénégal National Order of Merit Order of the Liberator honorary doctor of Marmara University Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály Ignobel-díj (2020. szeptember) Dostyk Order of grade I Order of Sheikh-ul-Islam Order of Zayed Order of the Crown of the Realm Order "For contribution to the development of cooperation" Order of the National Flag Belga Lipót-rend Collar of Honour National Order of the Ivory Coast Amir Amanullah Khan Award National Order of Mali Order of Manas, 1st class
Recep Tayyip Erdoğan aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Recep Tayyip Erdoğan témájú médiaállományokat.

Recep Tayyip Erdoğan (fonetikusan: [ɾeˈdʒep tɑjˈjip ˈæɾdo(ɰ)ɑn] / Redzsep Tajjip Erdoan; Isztambul, 1954. február 26. –) iszlamista török politikus, Törökország miniszterelnöke 2003 és 2014 között, valamint az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elnöke. 2014. augusztus 28-tól Törökország köztársasági elnöke.

Erdoğan Isztambulban született, gyermekkorát azonban Rizében töltötte, a Fekete-tenger partján. 13 éves volt, mikor családjával visszaköltözött szülővárosába. Alapfokú tanulmányait egy úgynevezett Imam Hatip iskolában végezte (melynek feladata Atatürk reformjai előtt imámok képzése volt, de később is megtartotta vallásos jellegét), a Marmara Egyetemen pedig közgazdasági és üzleti tanulmányokat folytatott.

Tizenhat évig csaknem professzionális szinten foglalkozott labdarúgással és több éven át dolgozott az isztambuli tömegközlekedési vállalat (IETT) alkalmazottjaként. Politikai karrierjét a Nemzeti Üdvösség Pártja tagjaként kezdte. Az 1980-as katonai puccs után abbahagyta a labdarúgást és a közszférában kezdett el dolgozni.

Törökország politikája
Közigazgatás
Régiók (Bölgeler) •  Tartományok (İller)
Jogrendszer
• Alkotmány • Parlament • Negyedik Erdoğan-kormány • Pártok • AKP • CHP • HDP • Választások • Emberi jogok
Külpolitika
Európai uniós csatlakozás
Személyek
Elnök: Recep Tayyip Erdoğan Alelnök: Cevdet Yılmaz
Lásd még
Kemalizmus •  Iszlamizmus •  Törökország-portál •  Törökország történelme •  Törökország–PKK-konfliktus
Sablon:Törökország politikai élete m v sz

Korán, már középiskolás korában az iszlamista politikai irányzat támogatója lett. Egyetemi évei alatt ismerte meg Necmettin Erbakan iszlamista politikust, aki később (1996–97-ben) Törökország első iszlamista miniszterelnöke lett. Aktív szereplője az Erbakan által vezetett vallási alapon politizáló pártoknak.^[1]

1984-ben Isztambul kozmopolita Beyoğlu negyedének polgármestere lett, 1985-ben pedig a Jólét Pártjának Isztambul tartományi elnökévé választották. Többször indult a parlamenti választásokon is.

1991-ben a Jólét Pártjának sikerült elérnie a 10%-os parlamenti küszöböt és Erdoğan parlamenti képviselői státuszt nyert, melyet azonban a Választási Bizottság a szavazórendszer sajátosságai miatt visszavont. 1994-ben pártja megnyerte a helyi választásokat és ő lett Isztambul főpolgármestere és az Isztambuli Nagyvárosi Bizottság elnöke. Főpolgármesterként szerzett magának hírnevet mint populista, hatékony ügyintéző, aki elősegítette Isztambul infrastruktúrájának és közlekedésének fejlesztését és a város szépítését. Ezáltal Törökország egyik legkedveltebb politikusa lett.

1997. december 12-én, egy délkelet-törökországi nyilvános megjelenése alkalmával a nacionalista költő, Ziya Gökalp egyik ismert verséből idézett: „A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.”^[2] Történészek szerint azonban az Erdoğan által idézett sorok nem voltak megtalálhatóak az eredeti versben.^[3] Ezért 1998-ban Erdoğant vallási gyűlölet szításáért tíz hónap fogházra ítélték, amelyből négy hónapot töltött le 1999 márciusa és júliusa között. Polgármesteri tisztéről lemondott.^[1]

Ez idő alatt a török iszlámista politika válságba került. 1997-ben a Jólét Pártját alkotmányellenesnek minősítették és betiltották, mondván, hogy a török állam szekuláris jellegét veszélyezteti. A párt új néven újjászerveződött (Fazilet Partisi – Az Erény Pártja), melyet 1999-ben ugyancsak alkotmányellenesnek minősítettek. Miután 2001-ben szakított Erbakannal, Erdoğan és követői létrehozták az Igazság és Fejlődés Pártját (Adalet ve Kalkınma Partisi), míg a fundamentalisták megalapították a Boldogság Pártját (Saadet Partisi). Az Igazság és Fejlődés Pártja 2002-ben megnyerte a parlamenti választásokat,^[1] köszönhetően annak, hogy az emberek nem voltak megelégedve a hatalmon lévő párt gazdaságpolitikájával és azzal, ahogyan az 1999-es földrengést kezelték^[forrás?]. Erdoğan pártja a szavazatok 34,3%-át szerezte meg. A parlamenti mandátumok szétosztásának szabályai alapján pedig parlamenti többséget szerzett.

Bővebben: Első Erdoğan-kormány

Erdoğan miniszterelnöki kinevezését jogi okokból el kellett halasztani, mert az alkotmány szerint a miniszterelnöknek parlamenti képviselőnek kell lennie, büntetett előélettel viszont nem lehet indulni a választásokon. Erdoğan védelmében Abdullah Gül lépett fel, akit ideiglenesen miniszterelnöknek neveztek ki, és aki megszavaztatta az alkotmány módosítását, ami lehetővé tette, hogy Erdoğan elnyerje Siirt tartomány egyik megüresedett parlamenti mandátumát egy időszakos választáson. Gül ekkor lemondott (és megkapta a külügyi tárcát), Erdoğant pedig Ahmet Necdet Sezer államfő kinevezte miniszterelnöknek.

2004 májusában Erdoğan lett az első török miniszterelnök 1988 óta, aki Görögországba látogatott, és 1952 óta az első, aki ellátogatott a trákiai török kisebbséghez. Ez rendkívül fontos állomás volt Törökország történelmében, mint ahogy az is, hogy Erdoğan elnyerte a görög miniszterelnök, Kosztasz Karamanlisz támogatását Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásához.

Bővebben: Második Erdoğan-kormány

Bővebben: Harmadik Erdoğan-kormány

2014. augusztus 10-én már az első fordulóban megnyerte az ország történelmének első közvetlen elnökválasztását.^[4]

Az ellene szervezett és elbukott katonai lázadás után kegyetlenül leszámolt vélt vagy valós ellenségeivel. Nagyarányú tisztogatást hajtott végre a hadseregben; több ezer bírót és több ezer tanárt felfüggesztetett az állásából.

A puccskísérlet után Erdoğan három hónapos szükségállapotot vezetett be, és felfüggesztette Törökországban az emberi jogok európai egyezményét. 4-ről 30 napra emelték azt az időszakot, amíg vádemelés nélkül őrizetben lehet tartani a letartóztatottakat. A puccskísérlet másnapján leváltottak 2700 bírót, a török hatóságok néhány napon belül a letartóztatott több mint 6000 katona és rendőr mellett több tízezer tanárt is elbocsátottak vagy őrizetbe vettek, felszámoltak 1200 egyesületet, betiltottak 19 szakszervezetet, bezárattak 15 egyetemet és 35 orvosi intézményt.^[5][6]

Pár napon belül megkezdődött a nagyarányú tisztogatás a török médiában is: Erdoğan kormánya 131 médiumot (televíziókat, rádiókat, nyomtatott sajtótermékeket, kiadókat, hírügynökségeket) záratott be.^[7] Szeptemberben végén újabb – főként kisebbségi – médiumot zárattak be „terrorizmus ellenes lépésként”, köztük gyermekcsatornát is.^[8]

November elején a tisztogatás Erdoğan politikai ellenfeleire is kiterjedt. A török hatóságok – mentelmi jogukat megsértve – letartóztatták a kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) több parlamenti képviselőjét^[9] és több kurdisztáni település polgármesterét.^[10][11]

Az Erdoğan-adminisztráció azokat is eljárás alá vonta, és letartóztatta, akik az interneten hozzászólásaikban megsértették az ország vezetőit,^[12] de a bebörtönzéshez elég volt az is, ha valaki nyilvánosan kifejezte ellenérzéseit Erdoğan ellen.^[13]

A török belügyi tárca adatai szerint 2016. július 15. és 2017. április eleje között 113 260 embert vettek őrizetbe az országban „a puccskísérlet miatt”.^[14]

2017. április 16-án népszavazást tartottak Törökországban, amely alapján Erdoğan a továbbiakban elnöki rendszerben a korábbinál is nagyobb hatalommal kormányoz.^[15][16]

2017. április 26-án újabb 3224 ember ellen adtak ki elfogatóparancsot azzal a váddal, hogy közük van az Erdoğan által a júliusi puccskísérlet felelősének tartott Fethullah Gülen hitszónokhoz. Közülük 1013-at vettek aznap őrizetbe. Három nappal később, 29-én Törökországban blokkolták a Wikipédiát, mert az elnök cikke kritikát tartalmazott.^[17] Ugyanezen a napon újabb 1628 embert vettek őrizetbe az országban.^[14]

A 2017. április 16-án tartott népszavazáson a törökök kicsivel több, mint a fele az elnöki rendszer mellett voksolt. Ennek következményeképp Törökországban 2018 június 24-én választásokat írtak ki, ahol az országgyűlés összetételéről, illetve az elnök személyéről szavazhattak a választók. Erdoğan az első fordulóban megnyerte a választást. A török választók 53,16 százaléka szavazott rá.^[18] Az országgyűlési választásokon Erdoğan pártja, az AKP, 42,42 százalékot kapott, viszont erre készültek ők is, ezért szövetséget kötöttek a Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP), akik 11,17 százalékot kaptak, így, az Erdoğan vezette iszlamista, konzervatív "tömb" többséget szerzett a parlamentben, kormányzóképessé váltak.^[19] A választások tisztaságát az ellenzék rengetegszer megkérdőjelezte. 2018. július 9-én beiktatták Törökország új elnökét, Recep Tayyip Erdoğant, ezzel hivatalossá téve az elnöki rendszert. A miniszterelnöki pozíció beolvadt a köztársasági elnök jogkörébe. Az elnök hivatalosan is az ország államfője és kormányfője, így ő nevezi ki a minisztereket is, ezen kívül ha akarja bármikor feloszthatja a parlamentet, nemhivatalosan az elnök Törökországban "teljhatalommal" rendelkezik.^[20] Mandátuma 5 évre szól.

2018 nyár vége felé elmérgesedett a viszony az Amerikai Egyesült Államok és Törökország között, ennek következtében az USA gazdasági szankciókat is bevezetett Törökországgal szemben. Egyebek mellett ez is közrejátszott abban, hogy a líra jelentősen vesztett értékéből és a török gazdaság gyengülni kezdett.^[21] Erdoğan felszólította a törököket arra, hogy ne vásároljanak amerikai termékeket. A fanatikusok iPhone telefonokat kezdtek szétverni, amit büszkén videóra is rögzítettek.^[22]

2019 tavaszán önkormányzati választásokat tartottak Törökországban. A török kormányzópártok totális kampányt hirdettek. Fűt, fát megígértek, mivel tudták, hogy az emberek válaszolni fognak a török gazdaság recesszióba történő süllyedéséhez.^{[forrás?][23]} Az AKP-nek és az MHP-nek nem csak a török emberek elégedetlenségétől kellett tartaniuk, hanem az ellenzék összefogásától is. A választást március 31-én tartották. A választások után az AKP és az MHP szövetségére az emberek 51,74 százaléka, míg az ellenzékre (a Nemzeti Szövetségre) a választók 37,64 százaléka szavazott. Az iszlamista, konzervatív szövetség a nagyvárosokat elvesztette, köztük volt Isztambul és Ankara is. Az AKP Isztambulban új választásokat követelt, és a választási bizottság helyt adott a kérésnek, noha csalás gyanúja nem merült fel (a hivatalos indoklás szerint egyes jegyzőkönyvekről hiányzott az aláírás, és nem feladatokat nem közszolgák láttak el).^[24] A választás eredményének megsemmisítése nemzetközi tiltakozást váltott ki.^[25] 2019 június 23-án Isztambulban megtartották az új választást. Az AKP jelöltje a volt miniszterelnök, Binali Yıldırım volt, aki rengeteg mindent ígért.^[26] A megismételt választáson a főpolgármesteri címet azonban ismét Ekrem İmamoglu, CHP-s politikus szerezte meg.^[27] A választások után sokan azt gondolják, hogy a történtek miatt megtorpant Erdoğan tekintélye az AKP-ban.^[28]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

2018. január közepén háborút indított Szíria északi részének megszállása céljából, az Iszlám Állam legyőzésében kiemelkedő szerepet játszó kurd hadsereg ellen. Politikai szakértők szerint a távlati terv egy Észak-Ciprushoz hasonló, névleg független, de lényegében Törökországhoz tartozó állam létrehozása.^[29] Egy alkalommal a nyilvánosság előtt bejelentette, hogy akár gyermekeket is hajlandó felhasználni és feláldozni a kurdok ellen folytatott háborúban.^[30]

2018 őszén, háromnapos németországi látogatása után, – melynek során többek között felavatta Kölnben az ország legnagyobb mecsetjét^[31] –, Magyarországon is hivatalos látogatást tett a török elnök. Orbán Viktor miniszterelnökkel többek között a kulturális, gazdasági és hadiipari együttműködésről tárgyaltak, majd baráti hangulatú sajtóértekezletet tartottak, végül együtt avatták fel a felújított budai Gül Baba-türbét.^[32]

2019 novemberében ismét ellátogatott Magyarországra.

1978 óta házas, felesége Emine Gülbaran (1955), két fia, Ahmet Burak (1979) és Necmettin Bilal (1981), valamint két lánya, Esra (1983) és Sümeyye (1985) van.

• ↑ 24.hu, 2017.04.29.: Újabb több mint másfél ezer embert vettek őrizetbe Törökországban. 24.hu, 2017. április 29. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Index, 2016.07.23.: Egy hét alatt csúcsra járt a tisztogatás Törökországban. Index.hu, 2016. július 23. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Index, 2016.07.19.: Mészáros Tamás: A megtorlás számokban. Index.hu, 2016. július 19. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
• ↑ Index, 2016.07.28.: Csurgó Dénes: 131 médiumot zárat be a török kormány. Index.hu, 2016. július 28. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Index, 2016.09.30.: 32 sajtóorgánumot záratott be a török hatóség. Index.hu, 2016. szeptember 30. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Index, 2016.11.04.: Kezdődik: Erdoganék letartóztatták a baloldali ellenzék vezérkarát. Index.hu, 2016. november 4. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Index, 2016.12.24.: Szalai Bálint: Kommentben sem kritizálhatja a kormányt Törökországban. Index.hu, 2016. december 24. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Index, 2016.12.26.: Péndi Balázs: Lecsukták, mert nem szolgálna fel teát a török államfőnek. Index.hu, 2016. december 26. (Hozzáférés: 2017. április 29.)
• ↑ Encyclopaedia Britannica: Recep Tayyip Erdoğan, Encyclopaedia Britannica. Encyclopaedia Britannica Inc.. Hozzáférés ideje: 2017. május 1. 
• ↑ Index, 2019.05.08.: Mészáros Tamás: Ez van, ha a választók helytelenül döntenek egy illiberális demokráciában. Index.hu, 2019. május 8. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
• ↑ 444, 2019.05.09.: Herczeg Márk: Az autokrácia új szintje, ha az elnöknek nem tetsző választási eredményt eltörlik. 444.hu, 2019. május 9. (Hozzáférés: 2019. október 1.)

• Recep Tayyip Erdoğan (törökül)
• Encyclopaedia of the Orient – Erdoğan Archiválva 2006. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Majláth Ronald: Szultán születik. Mno.hu, 2017. április 16. (Hozzáférés: 2017. május 1.)