[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

GJ 1214 b

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
GJ 1214 b
A Föld (baloldalt), a GJ 1214 b és a Neptunusz (jobboldalt) méretének összehasonlítása
A Föld (baloldalt), a GJ 1214 b és a Neptunusz (jobboldalt) méretének összehasonlítása
Felfedezése
Felfedezés ideje2009. december[1]
Névadóvíztömeg
Központi csillag
CsillagGJ 1214
CsillagképKígyótartó
Rektaszcenzió17h 15m 18,94s
Pályaadatok
EpochaJ2000.0
Fél nagytengely0,014 ± 0,0019
Pálya excentricitása0,0062
Orbitális periódus1,580404418 nap
Keringési periódus37,92942 h
Inklináció88,62+0,36−0,28
Központi égitestGJ 1214
Fizikai tulajdonságok
Tömeg8,41 M
A Wikimédia Commons tartalmaz GJ 1214 b témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A GJ 1214 b egy 2009-ben felfedezett szuperföld exobolygó, mely a Kígyótartó csillagképben, a Földtől 13 parszek (nagyjából 40 fényév) távolságra lévő GJ 1214 jelű csillag körül kering. A CoRoT-7 b után ez a második olyan felfedezett exobolygó, melynek tömege és átmérője kisebb a Naprendszerben lévő óriásbolygókénál. A bolygó ezen felül azért jelentős, mert közel van a Földhöz, s egy kis csillag körül kering, s emiatt légkörét a mai technológiával is meg lehet vizsgálni.[2]

Jellemzői

[szerkesztés]

A nagyjából 393–555 K (120–282 °C; attól függően, hogy a csillag sugárzásának mekkora hányadát veri vissza az űrbe) hőmérsékletével a GJ 1214 b hidegebb lehet, mint akármelyik eddigi fedéses égitesté.[2][3]

Bár még nincs közvetlen jel a víz jelenlétére, a tömeg- és átmérőadatok alapján elképzelhető, hogy ez egy óceánnal fedett bolygó,[4] melynek elsődleges (nagyjából a tömegének 75%-át kitevően víz, 25%-a pedig kőzet, ezt pedig egy hidrogénből és héliumból álló, a bolygó tömegének 0,05%-át kitevő légréteg veszi körül.[2][3] A magas nyomás miatt a víz helyeként feltételezett mélyben nagy mennyiségben fordulhat elő folyékony víz, melynek egy része jég VII formában fedezhető fel.[3] Bár még nem erősítették meg az egész bolygóra kiterjedő légkör jelenlétét, a bolygó relatív közelsége lehetővé teszi az űrben felállított, a Hubble űrtávcsőhöz hasonló teleszkópokkal való vizsgálatát. Ennek célja a létező légkör megtalálása és elemzése lenne.[3]

A bolygórendszer becsült idős korából és a kiszámított hidrodinamikai szökési arányból arra lehet következtetni, hogy a bolygó élettartamának eddigi időszaka alatt légkörének jelentős részét elvesztette, s a jelenlegi légkör nem lehet az eredeti.[2]

Észlelése

[szerkesztés]

A bolygók fedését a MEarth Project fedezte fel a Software Biswue Paramount ME 40 cm-es RC optikai rendszerrel és a kereskedelemben kapható kamerákkal felszerelt roboteszköz segítségével.[5]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A super-Earth transiting a nearby low-mass star, Exoplanet Archive
  2. a b c d (2009) „A super-Earth transiting a nearby low-mass star”. Nature 462 (17 December 2009), 891–894. o. DOI:10.1038/nature08679. (Hozzáférés: 2009. december 15.) 
  3. a b c d David A. Aguilar: Astronomers Find Super-Earth Using Amateur, Off-the-Shelf Technology. Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, 2009. december 16. (Hozzáférés: 2009. december 16.)
  4. (2007) „Mass–radius relationships for solid exoplanets”. The Astrophysical Journal 669, 1279–1297. o. [2019. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1086/521346. (Hozzáférés: 2009. december 21.) 
  5. MEarth: looking for transiting, habitable super-Earths around small stars. [2012. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 16.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 333082960 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]