FC Bayern München

FC Bayern München
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Fußball-Club Bayern München e. V.
Mottó	Mia san mia Vagyunk, akik vagyunk
Becenév	Der FCB (Az FCB) Die Bayern (Bajorok) Die Roten (Pirosak) FC Hollywood Bőrnadrágosok Die Rekordmeister (Rekordbajnokok) Super Bayern Stern des Südens (Dél Csillagai)
Székhely	München, Németország
Alapítva	1900. február 27.
Klubszínek	piros–fehér
Stadion	Allianz Arena
Vezetőedző	Vincent Kompany
Elnök	Herbert Hainer
Bajnokság	Bundesliga
Nemzeti sikerek
Bajnok	33 alkalommal
Kupagyőztes	20 alkalommal
Szuperkupa-győztes	8 alkalommal
Ligakupa-győztes	6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BEK/BL	6 alkalommal
UEFA-kupa	1 alkalommal
KEK UEFA-szuperkupa	2 alkalommal 2 alkalommal
Interkontinentális kupa FIFA-klubvilágbajnokság 0	2 alkalommal 2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Thomas Müller (459)
Legtöbb gól	Gerd Müller (398)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Jelenlegi szezon
Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz FC Bayern München témájú médiaállományokat.

Az FC Bayern München (teljes nevén: Fußball-Club Bayern München eingetragener Verein^[1]) Németország legsikeresebb labdarúgócsapata. A klubot Franz John alapította 1900. február 27-én Münchenben, és ő lett a csapat első elnöke is.^[2] Sportegyesületként több, mint 300.000 taggal rendelkezik, így a legnagyobb sportegyesület a világon.^[3]

A bajorországi csapat jelenleg a német labdarúgó bajnokság (Fußball-Bundesliga) első osztályában szerepel. Minden évben résztvevője a német labdarúgó kupának (Deutscher Fußball-Bund-Pokal), valamint évek óta Európa legjobbjaival mérkőzik meg az együttes a UEFA-bajnokok ligája idényeiben. Az egyesület tagja a Német Labdarúgóligának (DFL), mely a bajnokság gazdasági ügyeinek rendszerezéséért felelős, és az Európai Klubszövetségnek (ECA), az európai klubcsapatok gazdasági és érdekvédelmi szervezetének, amely elnöke a Bayern München gazdasági társaságának (FC Bayern München AG) igazgatója, Karl-Heinz Rummenigge.^[4]

Németország legsikeresebb együttese. Ennek megfelelően kapta németül a „der Rekordmeister”, magyarul „A Rekordbajnok” becenevet, melyet 30 bajnoki elsőségével és 20 kupagyőzelmével érdemelt ki.^[5]

Az FC Bayern München megjelenésére a hazai mezeken alapként használt piros, vörös szín és a fehér vagy kék szín kombinációja jellemző. Az idegenbeli mezen általában a fehér szín szerepel hangsúlyosan, míg a harmadik számú szerelésen a sötétebb elemek dominálnak. Az egyesület mezgyártója az Adidas.^[6]

Az egyesület története során számos alkalommal váltott stadiont. A klub leghíresebb otthont adó létesítményei a Grünwalder Stadion (1925 és 1972 között), a Müncheni Olympiastadion (1972 és 2005 között) és 2005 óta az Allianz Arena. Az egyesület klubközpontja a Säbener Straße.^[7]

Bővebben: Az FC Bayern München története

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni MTV München 1879 tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe. 1900. február 27-én az MTV München 1879 egyesületi taggyűlést tartott a Bäckerhöfl étteremben, melyen az egyesület többi tagja nem járult hozzá a Délnémet Labdarúgó-szövetségbe való belépéshez.^[8]

Franz John és a labdarúgók bejelentették, hogy kiválnak az MTV München 1879 egyesületéből és München Schwabingen kerületében a Gisela étterembe siettek, és jegyzőkönyvbe véve fél kilences kezdettel ülést tartottak. Franz John két kérdést intézett a futballisták felé: „Mit akarunk?” „Szükség van egy új klub megalakítására?”. A jelenlevők felbuzdulva megvitatták az alapuló egyesület alapvető kérdéseit. Fél tízre Männer, Nägele, Schmid, Karl, Wamsler, Ringler, Focke, Francke, Friedrich, Zoepffel, Pollack labdarúgók és az első elnöknek megválasztott Franz John aláírták az alapító okiratot és megalakult a labdarúgó egyesület Münchner Fußballklub „Bayern” néven.^[9][10][11]

Az FC Bayern első labdarúgó edzéseire alkalmas tere a Schyrenplatz, első mérkőzéseire a Theresienwiese volt.^[12] Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. A csapat első mérkőzését márciusban játszotta, melyen 5–2 arányú győzelmet aratott az 1. Münchner FC 1896 ellen. A csapat az amatőr korszak egyik legnagyobb győzelmét 1900. április 15-én Húsvét vasárnap az FC Nordstern 1896 München elleni 15–0-os mérkőzésen aratta, mely tekintélyt kölcsönzött a csapatnak. Július 8-án a klub megalapította az ifjúsági osztályát. Első tesztmérkőzésen világossá vált a csapat két kerete közötti különbség 1901. május 31-én a 12–2-re záruló mérkőzésen. November 6-án az FC Bayern látogatott Nürnbergbe egy barátságos mérkőzésre, melyet a müncheniek 6–0 arányban megnyertek az 1. FC Nürnberg ellen.^[13]

1902-ben első alkalommal megnyeri az FC Bayern a München Városi Bajnokságot, majd 1903-ban megvédi címét. 1903 januárjában változás történt a Bayern vezetőségében: Franz John alapító klubelnököt a csapat első sztárjának nevezett holland Dr. Willem Frederik Hesselink váltotta, aki a csapat első válogatott játékosa, edzője is volt. 1903-tól a kitejesztésre került a bajnokság München környékére. Szembenézve az MTV Augsburg és 1. FC Nürnberg csapataival 1904-ben és 1905-ben is megnyerte a bajnokságot.^[14]

1906. január 1-jén az FC Bayern labdarúgócsapata és a Münchner Sport-Club sportegyesülete érdeki okokból egyesül egy egyesületbe, így az FC Bayern labdarúgó sportosztályként működött tovább Bayern, Fußballabteilung des M.S.C. hivatalos néven FA Bayern München-ként emlegetve.^[10][11] Az egyesüléskor Willem Hesselink helyére Dr. Kurt Müller érkezett az elnöki poszton. 1907-től Prof. Dr. Angelo Knorr az FA Bayern München elnöke, aki 1913-ig tartó elnöksége alatt leszerződtette a klub első angol származású profi edzőit: Thomas Taylor (1907–1908 és 1911), Dr. George Hoer (1908 és 1911 között), Charles Griffiths (1911–1912) és William Townley (1913–1914).^[15]

A klub első kiemelkedő sikereit az 1908-as, 1910-es és 1911-es keletbajor bajnoki győzelemmel, valamint az 1910-es délbajor bajnoki győzelemmel érte el, viszont a délnémet bajnokságba kvalifikálva mind három alkalommal a második helyet értek el, miközben a második számú csapat 18 hónapig veretlen volt.^[16][17]

Az első világháború ideje alatt 1914 és 1918 között 6 alkalommal váltott elnököt a csapat: Kurt Landauer (1913–1914), Fred Dunn (1914–1915), Hans Tusch (1915), Fritz Meier (1915), Hans Bermühler (1916 és 1919 között). 1919 januárjában másodjára kerül Kurt Landauer az elnöki posztra, akire hárul az a feladat, hogy újjáépíttesse a Leopoldstraße Sportpályát.^[18] Kurt Landauer hatására az FA Bayern München kivál Münchner Sport-Club kötelékéből, és egyesül a Turn- und Sportverein Jahn München sportegyesületével, ahol labdarúgó sportosztályként továbbra is az FA Bayern München nevet viseli a csapat.^[10][11][19]

A csapat 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot.^[19] Ez idő alatt a klub edzői posztját az angol William Townley (1919 és 1921 között), a magyar származású Kürschner Izidor (1921–1922) és német Hans Schmid (1922 és 1924 között) töltötte be.^[15] 1923-ban a Turn- und Sportverein Jahn München sportegyeseületéből kivált az FA Bayern München képezte labdarúgó sportosztály, és máig változatlan szerveződésben működik tovább Fußball-Club Bayern, München eingetragener Verein néven.^[10][11]

Az 1923-ban önálló sportegyesületté váló FC Bayern München az 1923–1924-es és az 1924–1925-ös szezonban a bajor bajnokság középmezőnyébe tartozott. 1925-ben a skót Jim McPherson edzőt szerződtették le a csapat élére, majd az év végén egy újabb áttörő sikert értek el: megállapodtak a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a klub bérlője lehessen a Grünwalder Stadionnak. Erre az előrelépésre szükségük volt, hiszen a Leopoldstrasse-i sportpályán már három csapat osztozott.^[12]

A Bayern München feltörekvő fiatal futballistái hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. Az 1925–1926-os szezon során megnyerték bajor bajnokságot, majd 1926. április 11-én rekordközönség, 26 000 néző előtt a Bayern München 4–3-ra legyőzte az SpVgg Greuther Fürth gárdáját, így története során először megszerezte a délnémet bajnoki címet. A müncheniek legnagyobb ellenfelei így az SpVgg Greuther Fürth és 1. FC Nürnberg lettek. Dél-Németország bajnokaként részt vehettek a Német országos bajnokságban, melyből az első körben kiestek az SV Fortuna Leipzig 02. A statisztikai mutatók szerint az egész idényt figyelembe véve a csatársor 176 gólt szerzett, ezekből 57-et az ekkor 23 éves Josef Pöttinger rúgott. A közvélemény a „Wundersturm” (magyarul: „Csodacsatárok”)-nak nevezte őket.^[8]

1927 tavaszán a Bayern München nemzetközi porondon is felhívta magára a figyelmet az európai turnéja során.^[20] A tavaszi sikerektől függetlenül a skót edzőnek távoznia kellett a csapattól, akit 1930-ig magyar származású edzők követték: Weisz Leó és Konrád Kálmán.^[15] Az 1927–1928-as szezonban az FC Bayern München megnyeri a délbajor bajnokságot, majd a délnémet bajnokságot. Az FC Bayern München az országos bajnokságban az elődöntőig jutott a Hallescher FC Wacker (5–2), SpVgg Sülz 07 (5–2) ágon, ahol Hamburger SV csapata ellen 2–8-as vereséget szenvedtek. Az 1928. évi nyári olimpiai játékokra, Amszterdamba utazó német válogatott keretben a klub öt labdarúgója is helyet kapott: Konrad "Konny" Heidkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és Josef Pöttinger.^[21]

1928-ban a Dienerstraße-n irodát nyitott a csapat, és 43 dolgozót alkalmazott benne. Az 1928. év végi taggyűlésen Kurt Landauer, a klubelnök bejelentette, hogy az egyesület 1608 tagot számlál, köztük 520 fiatal játékos.^[20] Az 1928–1929-es szezonban a csapat ismét megnyerte a délbajor bajnokságot, majd a délnémet bajnokságban második helyen végeztek. Az országos német bajnokságban, ahol a negyeddöntőig jutottak Dresdner SC csapatát 3–0-ra legyőzve a Breslauer SC 08 ellen szenvedtek 3–4-es vereséget.^[8]

Az 1929–1930-as és 1930–1931-es szezon során a Bayern München ismét megnyerte a délbajor bajnokságot, de az áttörés továbbra is elmaradt. A Bayern München német válogatott játékosai által tovább népszerűsödött Németországban. 1931-ben az osztrák Richard "Dombi" Kohn lett a csapat edzője, valamint Josef Pöttinger, a kor egyik legnagyobb ígérete folytonos térdsérülései miatt visszavonulásra kényszerült.^[8]

Az 1931–1932-es szezont később a történelmi jelzővel illették, hiszen az FC Bayern München ekkor érte el első áttörő sikerét a német labdarúgásban, mely által tett szert rendíthetetlen hírnévre. A szezon során a csapat megnyerte a délbajor labdarúgó bajnokságot, majd megnyerte a délkeleti német bajnokságot. A délnémet bajnoki döntőt az északnyugati bajnok Eintracht Frankfurt ellen vívták Stuttgartban, melyet 0–2 arányban elvesztették a müncheniek. Az országos bajnokság nürnbergi döntőjéig az FC Bayern München a Minerva 93 Berlin (4–2), a PSV Chemnitz (3–2) és az 1. FC Nürnberg (2–0) ágon jutott el, melyben 2–0 arányban az Eintracht Frankfurt csapatát győzték le, így elhódították a Viktória-kupát.^[22][23]

Az 1932–1933-as szezonban az előző idény sikereit nem tudta megismételni az FC Bayern München. A müncheniek 7. alkalommal nyerték meg a délbajor bajnokságot. Miután a nemzetszocialisták átvették a hatalmat Németországban 1933. március 22-én Kurt Landauer a klub zsidó származású elnöke lemondott posztjáról, és Svájcba emigrált. Kurt Landauert Siegfried Herrmann váltotta az elnöki pozícióban.^[24] Beköszöntött a fasizmus és diktatúra korszaka, mely megkeserítette az emberek életét. A zsidó származásúak üldöztetése miatt az edző, Richard Kohn és több játékos, köztük Oskar "Ossi" Rohr és Sigmund "Sigi" Haringer labdarúgók is emigráltak. Az egyesület erősen küzdött a fasizmus ellen.^[8][25]

1933–1934-es szezontól a nemzetszocialisták hatására megváltozott a német bajnoki rendszer: az északi és déli bajor, valamint a délnémet bajnokság helyét átvette a Gauliga Bayern, mely a bajor regionális labdarúgás első osztályának számított. A német nemzeti bajnokságba a Gauliga Bayern első két helyezettje jut be. A fasiszta uralom alatt a klub megbélyegezetté vált, és a „Judenclub“ (magyarul: „Zsidó csapat“) jelzővel illették. Az emigráló játékosok ellenére a Gauliga Bayern küzdelmeiben 1937-ig a az első négy társaságát képezték: három 3. helyezés és egy 4. helyezés, valamint az 1935-ös évben a Német labdarúgó-szövetség megalapította német labdarúgókupa elődje, a Tschemmarpokal első kiírásának első fordulóban kiesett a sorozatból az Ulmer FV 1894 ellen (4–5), majd 1936-ban ugyancsak az első fordulóban az Ulmer FV 1894 ellen (3–4) Ez idő alatt a klub edzői Hans Tauchert (1933–1934), Ludwig Hofmann (1934–1935) és Dr. Richard Michalke (1935–1937) volt, miközben a az egyesület elnöki posztját Siegfried Herrmann (1933–1934), Dr. Karl-Heinz Oettinger (1934–1935) és Dr. Richard Amesmeier (1935–1937) töltötte be.^[15][18]

Az 1937–1938-as idény Gauliga Bayernben elért 5. helyezését követően a klub 1942-ig a táblázat alsó részén ért el helyezést, majd 1943-ban 3. helyezést értek el, miközben a Tschemmarpokalban 1938-ban a második fordulóig jutott a csapat Union Böckingen csapat 7:0-ra legyőzve, ahol VfR Mannheim ellen 1–2-es vereséget szenvedtek, majd 1940-ben az első fordulóban szenvedtek Wiener Sport-Club ellen 1–2-es vereséget. Ez idő alatt a klub edzői Heinz Körner (1937–1938) és a klub korábbi játékosa Ludwig Goldbrunner (1937–1943), miközben az egyesület elnöki posztját Franz Nußhardt (1937–1938) és Dr. Franz Keller (1938–1943) töltötte be.^[15][18]

Az 1943–1944-es és 1944–1945-ös idények során a klub egykori csapatkapitánya, a német Konrad Heidkamp és a magyar Schaffer Alfréd vezetőedzők, valamint a nemzetiszocialista Josef Sauter klubelnök irányítása alatt megnyerik az átszervezett Gauliga Bayernt, míg 1943-ban a megszűnő Tschemmarpokal első fordulójában szenvednek 3-0-ás vereséget a BC Augsburg ellen. A Münchent ért bombázások során a romokban álló Grünwalder Stadion helyett a csapat a Dantesatdion (1943–1944) és a Schlierseestraße -i sportpályán (1944–1945) kényszerült játszani.^[8][12][26]

A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának az NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Glasgow Rangerst Franz Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya lett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyanis a csapatnak sikerül a „duplázás“ (a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müller megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig mérgesíteni fogja, a Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller a bajnokság gólkirálya.

Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német, aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér), ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be, amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atlético Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. Az interkontinentális kupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Nyáron Nyugat-Németország megnyeri az 1974-es világbajnokságot a müncheni döntőben 2-1-re, ahol a müncheni születésű Franz Beckenbauer vehette át a trófeát. Bayern-játékos minden mérkőzésen kapuba talált, kivéve az egyetlen vesztes mérkőzésen, amikor a Nationalelf Kelet-Németországtól kapott ki. A világbajnok válogatottban hét Bayern-játékos szerepelt: Sepp Maier, Paul Breitner, Hans-Georg Schwarzenbeck, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Jupp Kapellmann.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmarad az interkontinentális kupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi AS Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyen zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern München számára.

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. A '70-es éveket jellemző Bayern München uralom az évtized végére eltűnt, és fontos reformokon ment át a csapat. Ennek a kiváltó oka többek között a játékosok kiöregedése volt.

Az 1976-os Európa-bajnokságon NSZK büntetőpárbajban maradt alul Csehszlovákia ellen. Uli Hoeneß visszavonul a válogatottságtól. Kezd érződni, hogy generáció váltásra van szükség, a legjobbak a visszavonulás gondolatával játszadoznak. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának.

A nyáron ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyult elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. Az év végén élnek történetük során először az interkontinentális kupa indulásjogával. Megnyerik a müncheni találkozón Cruzeiro ellen 2:0 arányban,^[27] majd Belo Horizonteban gól nélküli döntetlent értek el,^[28] így megnyerték a trófeát. Az 1976-77-es szezont követően nagy volt az elégedetlenség, mivel egy az elvárásokon aluli szezont produkált a BEK címvédő. A bajnokságban 7. helyen^[29] zárt a csapat. Ez a helyezés nem ért BEK induló helyet, és mivel megszakadt az európai uralom, címvédőként sem indulhatott a csapat a következő BEK sorozatban. A csapat két házi negatív rekordot tudhat a szezont követően a magáénak: 65 kapott góllal^[29] zárták a Bundesliga idényt, valamint csúfosan 0-7 arányban^[29] szenvedett vereséget a csapat a Schalke 04 ellen. A kupában a negyeddöntő jelentette a végállomást. Az első körben 10-0 arányban győzte le az egyesület a Hannover amatőr csapatát^[30] (velük párhuzamosan a 3-1-es eredménnyel^[30] jutott tovább az amatőrcsapat), a második körben 5-1-re páholta el a Hamburger SV-t a Bayern^[30] (az egyesület amatőrcsapata 2-1-es győzelemmel^[30] múlta felül ellenfelét), a harmadik körben 10-1-re győzedelmeskedett a TV Unterboihingen felett a profi csapat^[30] (az amatőrcsapat 2-1-es^[30] eredménnyel jutott tovább a VfB Stuttgart ellen), a nyolcaddöntőben a Bayern München két csapata egymással találkozott. A döntő mérkőzést a profi csapat nyerte 5-3-ra.^[30] A negyeddöntő jelentette a megállást a csapatnak, amikor hosszabbítás után 2-4-re^[30] kapott ki a később döntőt játszó Hertha Berlintől. A BEK-ben szintén az elődöntőig jutott a csapat. A Køge BK csapatát összesítésben 7-1-re^[31][32] győzték le a bajorok, a következő körben az FC Baník Ostravát 6-2-re múlta felül a csapat összesítésben,^[33][34] miután az első mérkőzésen 1-2-re kapott ki a csapat. A negyeddöntőben a Gyinamo Kijev ellen hiába győztek a németek, mert végül 1-2-es összesítéssel^[35][36] alul maradtak. A szezon végén Franz Beckenbauer visszavonul a válogatottságtól, és az Egyesült Államok New York Cosmos csapatába igazol.^[37]

Az új idényben feltámadásra vártak a egyesületet illetően, viszont a jó szereplésre decemberre már nem volt remény. Lóránt Gyula érkezett Dettmar Cramer helyére.^[38] A bajnokság története során másodjára kevesebb gólt szerzett a Bayern, mint amennyit kapott (62:64), végül egy saját negatív rekordot állított fel a csapat a 32 (ekkor maximum 68 pontot lehetett szerezni, mert Németországban a győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért) szerzett pontjával, ami a 12. helyre volt elegendő. A szezon első felében még Dettmar Cramer vezetése alatt kiesett a csapat a kupa a harmadik körében. Az 1975 óta komoly térdsérüléssel küszködő Uli Hoeneß kölcsönbe megy a Nürnbergbe.^[39]

Paul Breitner 4 év után visszatér a csapatba.^[40] Összeáll a "Breitnigge" duó: Rumennigge és Breitner összjátéka nagy erősség a csapat számára, de bármilyen gólerősek is voltak együtt, nem lehetett tőlük elvárni a megváltást. A csapat is fejlődőben volt ekkor. Kezdenek beépülni a fiatal játékosok is, és egyre fontosabb szerepeket kapnak. Február 9-én Gerd Müller Fort Lauderdale Strikers-be igazol, követi Beckenbauert Amerikába, a labdarúgás népszerűsítésének érdekében és a pályafutása levezetéseképpen.^[41] Február 28-án Lóránt Gyula vezetőedzőt menesztik, másnap pályaedzője (másodedző) Csernai Pál váltja.^[42] Az elnök, Wilhelm Neudecker Max Merkel osztrák edzőt szerette volna hozni Lóránt Gyula helyére. A játékosok tiltakoztak az elnök döntése ellen. Ennek következtében 17 év vezetés után Wilhelm Neudecker lemond elnöki posztjáról.^[43] Április 24-én Uli Hoeneß 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától, Robert Schwantól a menedzseri tisztséget, valamint megválasztják Willi O. Hoffmannt új elnöknek.^[44] A bajnokságban ismét nem jött áttörés. A holtponton kezd átlendülni a Bayern. Erről árulkodik a 4. hely, amely UEFA-kupa szereplést érő pozíció. A kupában sem remekelt a csapat a hírnevéhez méltóan, a második körben búcsúztak a tornától. A három sikertelen szezon eredménye egy megújult, fiatal csapat, amely sikeréhességébe és Csernai Pál tapasztalataiba volt fektetve minden bizalom.

1980-ban megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát, azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

• Beckenbauer (4)
• Maier (3)
• Müller (2)
• Rummenigge (1)
• Breitner (1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek, mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal, hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot, de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckesnek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe – kilencéves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő az eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

Trapattonit Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot, a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől (BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Realnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkusent megelőzni kik az Unterhaching (ők is müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát az 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után, amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik az interkontinentális kupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbséggel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerültek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat, aki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

A 2004-2005-ös szezonnak új edzővel vágott neki az FC Bayern München. Felix Magath edző vezetésével a csapat visszatért a sikerek útjára. Dupláztak a bajorok a bajnokság megnyerésével és a Német Kupa az FC Schalke 04 elleni 2:0-s megnyerésével.^[45] Az UEFA-bajnokok ligájában a negyeddöntőig meneteltek: az Arsenal FC összesítésbeli 3:2-es legyőzésétől az Chelsea FC elleni összesítésbeli 5:6-os alulmaradásig.^[46] Michael Ballack ekkor a középpálya irányításáért felelt.^[47] A szezon végeztével többek között 12 év után a ghánai Samuel Kuffour is távozott a csapatból.^[48]

A 2005-2006-os szezonra befejezték az Allianz Arena építését, melyet birtokba vehettek a müncheni labdarúgócsapatok.^[49] Az idény végén az FC Bayern München ismét duplázni tudott. A Német Kupa-címüket az Eintracht Frankfurt ellen védték meg.^[50] A BL-ből viszonylag korán, a legjobb 16 csapat között estek ki az AC Milan ellen két mérkőzés alatt született 2:5-ös gólkülönbséggel.^[51] A szezon során az utánpótlásból felkerült Bastian Schweinsteiger és a fejlődés reményében kölcsönadásból visszatért Philipp Lahm alapemberekké váltak a csapatban, majd a 2006-os hazai labdarúgó világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban is.^[52][53] Az idény végetértével a csapatból eligazolt Michael Ballack és Zé Roberto, valamint visszavonult Bixente Lizarazu és Jens Jeremies.^{[54][55][56][57]}

A 2006-2007-es szezonban a Bayern München hazai porondon botrányosan teljesített, habár a felkészülési időszakban megnyerték a Ligakupát. A Német Kupában Alemannia Aachen ellen 2:4-es vereséget szenvedtek, így már a harmadik körben kiestek. Ezt követően Felix Magathot menesztették, helyét Ottmar Hitzfeld vette át.^[58] A régi-új edzővel a bajnokságban végül a 4., UEFA-kupa részvételi jogot érő helyen végeztek a bajorok.^[59] Az UEFA-bajnokok ligája B-csoportjában az FC Internazionale Milano előtt végzett a csapat. A nyolcaddöntőben a Real Madrid CF ellen jutottak tovább 4:4-es összesítést követően idegenben több lőtt góllal. Az első találkozó a holland Roy Makaay 10,2 másodperces rekordgyorsaságú gólja által vált híressé.^[60][61] A negyeddöntőben 2:4-es összesítésbeli eredménnyel maradtak alul a későbbi győztes AC Milan ellen. A szezon végeztével a bajnokság gólkirálya, Roy Makaay,^[62] Hasan Salihamidžić,^[63] Owen Hargreaves^[64] és Claudio Pizarro^[65] távozott a csapatból, valamint Mehmet Scholl visszavonult a labdarúgástól.^[66]

2007 nyarán az FC Bayern München a keret megerősítése érdekében újabb játékosokat igazol, így érkezett a csapathoz az olasz Luca Toni,^[67] a török Hamit Altıntop,^[68] a francia Franck Ribéry^[69] és a német Miroslav Klose is.^[70][71] Ottmar Hitzfeld irányítása alatt ismét duplázni tudott a müncheni gárda: a bajnokságban az első fordulótól az utolsóig birtokolták az első helyet; a kupában pedig legyőzve az összes riválist, majd a döntőben a feltörekvő Borussia Dortmundot is 2:1-re diadalmaskodtak.^[72] Az UEFA-kupában az elődöntőig menetelt a fiatal labdarúgókból álló bajor csapat: a csoport megnyerése után a legjobb 32 csapat között a skót Aberdeen ellen jutottak tövább 7:3-as összesítéssel, a nyolcaddöntőben összesítésben 6:2-re múlták felül a belga RSC Anderlecht csapatát, negyeddöntőben 4:4-es összesítéssel és idegenben több lőtt góllal jutottak túl a spanyol Getafe CF csapatán, majd az elődöntőben a későbbi győztes orosz Zenyit Szentpétervár ellen estek ki 1:5 arányban.^[73] A 2007-2008-as szezon végeztével Oliver Kahn végleg visszavonult a labdarúgástól, valamint Ottmar Hitzfeld távozott az FC Bayern München kispadjáról.^[74][75] A szezont követően a 20. bajnoki cím megszerzésével a szabályok értelmében felkerült még egy, a 4. csillag a klub címere fölé.^[76][77]

Bővebben: Az FC Bayern München 2008–2009-es szezonja

A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, bízván az európa-bajnokságon ezüstérmet szerző német válogatott játékosokban.^[78][79] A magas elvárások ellenére egyik sorozatban sem szerepelt az elvárásoknak megfelelően az FC Bayern München: a bajnokságban a 2. helyen végzett a csapat;^[80][81] a német kupában a negyeddöntőben búcsúztak; a BL-ben a nyolcaddöntőben rekordnak számító 12:1-es gólkülönbséggel jutott tovább a portugál Sporting CP ellen a bajor alakulat,^[82] majd a negyeddöntőben a későbbi győztes FC Barcelona búcsúztatta 1:5-ös összesítéssel a bajorokat.^[83][84] Áprilisban Jürgen Klinsmann, a Bayern München egykori játékosa távozott az edzői posztról, helyét a szezon végéig Jupp Heynckes vette át.^[85][86]

Bővebben: Az FC Bayern München 2009–2010-es szezonja

2009 nyarán a Bayern München vezetősége Louis van Gaalt igazolta le a vezetőedzői pozícióba.^[87][88] Franck Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent. 2009. november 28-án Franz Beckenbauer helyét Uli Hoeneß vette át az elnöki székben.^[89][90] A nyolcaddöntőben az ACF Fiorentina ellen, majd a negyeddöntőben a Manchester United FC ellen Arjen Robben és Ivica Olić híres góljaival 4:4-es összesítéssel és több idegenben lőtt góllal jutott tovább a Bayern München. A BL-döntőbe az Olympique Lyonnais összesítésbeli 3-0-s legyőzésével jutott a csapat.^[91] Május 15-én, a BL-döntő előtti hétvégén a csapat az SV Werder Bremen 4:0-s legyőzésével megnyerte a német kupát, így a bajnokság május 8-i megnyerésével 8. alkalommal dupláztak a müncheniek.^[92][93] Az FC Bayern München a triplázás reményével vághatott neki a Bajnokok ligája-döntőjének, melyet végül 0-2-re elvesztettek az FC Internazionale Milano ellen.^[94] A szezon két felfedezettje a két saját nevelésű játékos Holger Badstuber és Thomas Müller lett.^[86]

2010 nyarán az FC Bayern München megnyerte az 1996 után ismét megrendezett, immáron a Német Labdarúgóliga égisze alatt futó DFL-Szuperkupát.^[95] Louis van Gaalt menesztették posztjáról a BL-ből az FC Internazionale Milano elleni korai kiesés és a csapat az elvárásoknak nem megfelelő teljesítménye miatt.^[96] A Német Kupából a 0:1-re elvesztett elődöntőben estek ki az FC Schalke 04 ellen.^[97] Végül a bajoroknak a BL-pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni a bajnokságban.^[98] Mario Gómez a Bundesliga gólkirálya lett. Az év felfedezettjei az utánpótlásból felkerülő David Alaba és Toni Kroos lett.^[99][100] A szezon végeztével a csapatból Mark van Bommel és Miroslav Klose távozott.^[86][101]

Bővebben: Az FC Bayern München 2011–2012-es szezonja

2011 nyarán visszatér Jupp Heynckes, aki harmadjára ül le az FC Bayern München kispadjára.^[102] A Bayern a 2011–2012-es szezonban a BL halálcsoportjának megnyerése után a döntőig menetelt. A csapat először az FC Baselt ejtette ki. Az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett, de Münchenben már 7-0-ra végződő mérkőzésen győzött a Bayern, hol Mario Gómez parádézni tudott 4 szerzett találatával. A negyeddöntőben az Olympique de Marseille-t ejtették ki 2-0-ra megnyert idegenbeli és hazai mérkőzésen. Az elődöntőben 3-3-as összesítésig jutott a Bayern München és a Real Madrid CF, ahol az idegenben lőtt gólok egyező mennyisége miatt a büntetőpárbaj során dőlt el a továbbjutás kérdése.^[103] A döntőben a Chelsea FC-vel találkozott, amit Münchenben hazai közönség előtt nem tudott megnyerni.^[104][105] Rendes játékidőben 1-1, tizenegyesekkel 3-4 az Chelsea FC javára.^[106] A kupában a döntőig menetelt, hol a BL döntő előtti szombaton a Borussia Dortmund győzte le a Bayern Münchent 2-5-ös pofon hatású eredménnyel.^[107] A bajnokságban szakértők szerint nem bírta erővel a Bayern München, erre részben az is tanúbizonyíték, hogy amíg a Ruhr-vidéki rivális is versenyben volt a BL-ben, tartották egymással a lépést, sőt az őszi szezon bajnoka a Bayern München lett. Főoka a kulcsjátékosok hiánya sérülések miatt, mivel "rövid" volt a kispad, megvalósíthatatlan volt a hiányosságok pótlása. Ebben a szezonban a Bayern München 3 ezüstéremmel zárt.^[74]

Bővebben: Az FC Bayern München 2012–2013-as szezonja

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandžukić a VfL Wolfsburg csatára, Claudio Pizarro az SV Werder Bremen csatára, a Bayern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante a Borussia Mönchengladbach védője.^[108] 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.^[109] Augusztus 12-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik németországbeli aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül, melyet 2:1 arányban meg is nyert a rivális ellen.^{[110][111][112]}

Az előző évek sikertelenségeit követően az FC Bayern München hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmi sikerrel záruló 2012-2013-as szezonnak.^[113]

1. Bundesliga

A bajnokságot már április 6-án, 28. fordulóban megnyerték.^[114][115] 30 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.^{[116][117][118]} A bajnokság során csupán egy alkalommal szenvedett vereséget a csapat: 1:2-re kapott ki a Bayern München október 28-án a Bayer 04 Leverkusen ellen hazai pályán; valamint négy alkalommal játszott döntetlent a 29 győzelem mellett.^[119] A legnagyobb győzelmet is a bajorok aratták: március 28-án 9:2-re győzték le a Hamburger SV csapatát.^[120] Végül 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot a bajorok, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban 81 pontos rekordját. 25 pontos rekordot erő előnnyel végzett a Bayern München a tabellán a második Borussia Dortmund előtt.^[117][118]

2. UEFA Bajnokok-ligája

A BL-ben a Bayern München csoportelsőként jutott tovább a Valencia CF előtt, majd találkozott az Arsenal FC-vel. Londonban 3-1 arányban győzött a Bayern München, míg Münchenben a londoniak nyertek 0:2-re, de több idegenben lőtt góllal a Bayern München jutott tovább. Elszenvedte szezonbeli harmadik, egyben utolsó vereségét a bajor alakulat. A negyeddöntőben az olasz Juventus FC-vel került szembe a német csapat, akiken 4:0-s összesítéssel (2:0;2:0) jutottak tovább.^[121] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a Bayern Münchennek. A bajorok 4:0-s hazai, illetve 3:0-s idegenbeli győzelemmel múlták felül a katalánokat, így már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében.^[122] A rivális Borussia Dortmund ellen lépett pályára a München alakulat.013-as Bajnokok Ligája döntőjében. A német rangadót a müncheniek nyerték meg 2:1 arányban.^[123] A Bayern München a közvélemény szerint a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley Stadionban 2013. május 25-én.^[124]

3. Német-kupa

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg vendégeként győzött a Bayern München 4:0 arányban. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen szintén 4:0-os győzelmet arattak hazai pályán. A következő körben az FC Augsburgot győzték le a bajorok 2-0-ra. A negyeddöntőben a Borussia Dortmund ellen győzött a Bayern München alaptásának 113. évfordulóján 1:0-ra Arjen Robben góljával. Az elődöntőben a VfL Wolfsburgot múlták felül a bajorok 6:1-es végeredménnyel.^[125][126] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart 3:2-es legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást.^[127] A kupa gólkirálya Mario Gómez lett a maga 5 találatával.

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München a megnyerhető 4 trófeából mind a négyet megnyerte, ezzel végrehajtotta a történelmi triplázást, ami a münchenieken kívül csupán 6 csapatnak sikerült. 2013. június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól,^[128] akit az FC Barcelona egykori sikeredzője, Josep "Pep" Guardiola váltja az FC Bayern München kispadján.

Bővebben: Az FC Bayern München 2013–2014-es szezonja

2013 júliusától átveszi a csapat irányítását Josep Guardiola, aki azelőtt a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt.^{[128][130][130]} Az új edző hatására Mario Götze, a Borussia Dortmund középpályása, valamint Thiago Alcântara, az FC Barcelona középpályása érkezett a csapathoz. A 2013-as német labdarúgó-szuperkupa 4:2-es vereséggel zárult a bajorok számára.^[131] Augusztus 30-án megnyerték az UEFA-szuperkupát, így a Bayern lett az első német alakulat, mely el tudta hódítani ezt a nemes trófeát.^[132][133]

Az FC Bayern München történelmében új korszak kezdődött. A csapat új rekordot állított fel a Bajnokok ligájában zsinórban megnyert 10 mérkőzéssel. Decemberben a bajor csapat 2013-as FIFA-klubvilágbajnokságon vett részt, melyet a Guangzhou Evergrande élődöntőbeli 3-0-s,^[134][135] majd a Raja Casablanca elleni döntőben aratott 2:0-s győzelemmel nyerte meg az FC Bayern München.^{[136][137][138]}

2014. március 13-án Uli Hoeneß adócsalási pere miatt lemondott elnöki posztjáról, így a klublegenda 45 év után már nem áll szolgálatára az FC Bayern München családjának.^[139] A bajorok a Bundesligát rekordgyorsasággal nyerték meg a 27. fordulóban március 25-én.^{[140][140][141][142]} Ezen történelmi tettből kifolyólag a csapat elvesztette sikeréhségét és lendületét: következő három mérkőzésén képtelen volt győzni az erősen rotált csapat. A rekordot jelentő 19 mérkőzése tartó győzelmi sorozat a 28. fordulóban szakadt meg.^[143][144] Április 5-én az FC Augsburg ellen elszenvedett 0:1-es vereséggel szakadt meg a csapat 53 mérkőzése tartó veretlenségi sorozata.^{[145][146][147]} A Bajnokok ligájában az elődöntőig jutott el a bajor alakulat az Arsenal FC-t legyőzve 3-1-es összesítéssel (2:0;^[148] 1:1^[149]) a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben a 4:2-es összesítéssel (1:1;^[150] 3-1^[151]) múlták felül a Manchester United FC-t. Az elődöntőben viszont 0-5-ös összesítéssel (0:1;^[152] 0:4^[153]) estek ki a bajorok a Real Madrid CF ellen. Május 2-án Karl Hopfnert választották meg az egyesület elnökének.^{[154][155][156]} Május 17-én a csapat hosszabbításban 2:0-ra győzte le a Borussia Dortmundot a német-kupa-döntőjében.^[157] Az FC Bayern München történelme során 10. alkalommal tudott duplázni a szezon végeztével.^[158]

2014 nyarán megnyeri a világbajnokságot a Német labdarúgó-válogatott, melynek keretében hét Bayern-játékos szerepelt: Thomas Müller, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Manuel Neuer, Jérôme Boateng, Mario Götze és Toni Kroos.^[159] Philipp Lahm lett a második müncheni születésű világbajnok csapatkapitánya a Nationalelf-nek.

Bővebben: Az FC Bayern München 2014–2015-ös szezonja

A 2014/15-ös szezon felkészülési időszakában a csapat elvesztette a német szuperkupát. Több meghatározó játékos is távozott, mint Toni Kroos és Mario Mandžukić, valamint többek között érkezett Robert Lewandowski és Xabi Alonso az FC Bayern Münchenhez. A világbajnokságot követően nagy volt a sérültek száma, így a középpálya irányítása a hamar beilleszkedő Xabi Alonso és a több poszton játszani képes Philipp Lahm hatáskörébe került. A bajorok a BL-csoportkör után csoportelsőként biztosították helyüket a nyolcaddöntőben. A nyolcaddöntőben a Shakhtar Donetsk csapatát verte megösszesítésben 7:0-ra. A negyeddöntőben az FC Porto csapatát verte meg összesítésben 7:4-re. Az elődöntőben Pep Guardiola előző klubjával, az FC Barcelonával találkoztak, ahol végül az FC Barcelona csapata tudott továbbjutni. A Német kupában sem tudott a csapat diadalmaskodni mivel, még a negyeddöntőt a csapat sikeresen vette a Bayer Leverkusen ellen, de az elődöntőben a Dortmund jutott tovább büntető párbaj után. Végül a csapatnak, "csak" a Bundesligát sikerült megnyernie, ami ez az FC Bayern Münchennek a 25. Bundesliga címe volt. Ezzel a csapat egymást követő 3 évben hódította el a Bundesliga címet. Így a következő szezonban (2015/16) rekordot állíthatnak fel a bajorok, mivel még a Bundesliga történelmében egyik csapatnak sem sikerült 4 egymást követő évben elhódítani a Bundesliga címet.

A 2015/16-os szezon kezdetén, az FC Bayern München egyik legikonikusabb játékosa, Bastian Schweinstieger hagyta el a klubot, de érkezők terén Arturo Vidal, Douglas Costa, Kingsley Coman, Joshua Kimmich és Sven Ulreich érkezett a csapathoz. A német szuperkupát nem sikerült a csapatnak megszereznie, mivel Vfl Wolfsburg büntetőpárbajban kerekedett felül a csapaton. A szezon kezdés remekül indult a bajorok számára és decemberig hihetetlen menetelést folytatott a csapat, de a későbbiekben sem maradtak el a sikerek. Az ősszel a csapat a nagyobb riválisait igencsak nagy gólzáporos meccseken győzte le, a Bayer Leverkusent 3:0-ra, a Wolfsburgot 5:1-re verte, köszönhetően Robert Lewandowski hihetetlen teljesítményének, aki 9. perc alatt 5 gólt rúgott csereként beállva, a Dortmundot szintén 5:1-re, a Schalkét 3:1-re, az Arsenált 5:1-re. A csapat a Bajnokok Ligája csoportköréből csoport elsőként jutott tovább, a nyolcaddöntőben a Juventus (2:2; 4:2) csapatán jutott tovább, a negyeddöntőben az Sl Benfica (1:0; 2:2) csapatán jutott túl az elődöntőbe. Az elődöntőben az Atletico de Madrid ellen két szoros mérkőzésen dőlt el a párharc. Madridban Saúl góljával győzött az Atletico, míg Münchenben 2-1-re ugyan nyert a Bayern, de idegenben lőtt góllal a spanyolok jutottak a fináléba. A Német kupában a csapat az elődöntőben a Werder Bremen csapatát verte 2:0-ra, így a bajorok bejutottak a döntőbe, (ahol a Dortmund csapatával találkoztak, és győztek 0-0-s döntetlen után büntetőkkel). A szezon végén három év után Pep Guardiola távozott a csapat kispadjáról és átadta a helyét Carlo Ancelottinak.

Időszak Elnevezés[10][11] 1900–1906 Münchner Fußball-Club Bayern (FC Bayern München) 1906–1919 Bayern, Fußballabteilung des M.S.C. (FA Bayern München) 1919–1923 TuSpV Jahn München (FA Bayern München) 1923 óta FC Bayern München e.V (FC Bayern München)

Az FC Bayern München más csapatokhoz hasonlóan több szurkolói dallal rendelkezik: "Viva, viva FC Bayern"; "FC Bayern, Forever Number One"; "Jetzt gehts los"; "Bayrische Welle"; "Wir sind FC Bayern".^[160] Az FC Bayern München himnuszának a Willy Astor művésznéven futó német énekes által szerzett "Stern des Südens" című zeneművet tekintik.^[161]

FC Bayern – Stern des Südens

Welche Münchner Fussballmannschaft kennt man auf der ganzen Welt?

Wie heisst dieser Klub der hierzulande die Rekorde hält?

Wer hat schon gewonnen, was jemals zu gewinnen gab?

Wer bringt seit Jahrzehnten unsere Bundesliga voll auf Trab?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern, Deutscher Meister, ja so heißt er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Wo wird lauschend angegriffen wo wird taeglich spioniert?

Wo ist Presse wo ist Rummel wo wird immer diskutiert?

Wer spielt in jedem Stadion vor ausverkauften Haus?

Wer hält den grossen Druck der Gegener stets aufs Neue aus?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Ob Bundesliga, im Pokal oder Championsleague,

ja gibt es denn was schoeneres als einen Bayernsieg?

Hier ist Leben, hier ist Liebe, hier ist Feuer,

und es bleibt Bayern München Deutschlands Bester, bis in alle Ewigkeit.

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Az FC Bayern München hitvallásának is nevezett 16 irányelv az egyesület mottója. A vezetők az egyesületet az irányelvek alapján irányítják.^[162] Ez a 16 irányelv a Bayern München hosszú története során folyamatosan alakult ki és állandóan emlékezteti a csapat tagjait az egyesület által képviselt filozófiára.^[163][164] Ezek formálták Németország legsikeresebb klubját a mai képére, illetve határozzák meg mindenkori küldetését. A 16 irányelvet a klub vezetői először a 2009 nyarán kiadott Mia san Mia! című könyvben gyűjtötték össze, és magyarázták meg jelentésüket. A könyv példányai nem kerültek elárusításra. A művet csak az egyesület játékosai, alkalmazottai és partnerei kapták meg.^[165]

A vezető irányelv az 1980-as években jött létre, amikor a játékosok bajnoki győzelmüket ünnepelve a Városháza erkélyén bajorul ezt énekelték:^[166]

„	"Mia san Mia, mia san stärker wia a Stier, mia san stärker wia a Bam, weil mia echte Bayern san!" ("Mia san Mia, erősebbek vagyunk a bikánál is, erősebbek vagyunk a szálfánál is, mert mi igazi bajorok vagyunk!")	”

• Mia san Mia – Vagyunk, akik vagyunk

Az FC Bayern München leghíresebb irányelve, mottója. Ez az elv emlékezteti a vezetőséget, a játékosokat és a szurkolókat, hogy büszkén kell vállalni a csapat történelmének minden pillanatát: a győzelmeket és vereségeket egyaránt.^[163][167]

Az egyesület 1900. február 27-i megalapítása után bajor színekbe öltözött: 1902-ig a csapat fehér nadrágba és halványkék ingbe öltözött. 1902-ben változtatott a csapat öltözékén, és 1906-ig fekete bőrnadrágba és fehér ingbe öltöztek a játékosok. Innen ered a "Bőrnadrágosok" becenév. A labdarúgócsapat az 1906-os Münchner Sport-Club sportegyesülettel való egyesülése után került fel az egyesület színskálájára a vörös szín. 1906-tól 1909-ig fekete lábszárvédőben, vörös nadrágban és fehér ingben léptek pályára. 1908-ig nadrágjukat egy bőrszíjjal kötötték át. A piros-vörös szín az ingre először 1908-ban került fel: az ing ujja és gallérja borult pirosba. 1909 és 1912 között a csapat nadrágja változatlanul vörös maradt, viszont ingükön függőlegesen vörös és halványkék csíkok váltakoztak. 1912-től a Münchner Sport-Club sportegyesületéből való 1919-es kiválásáig a labdarúgócsapat ismét vörös nadrágban és fehér ingben játszott, majd szerelésük színösszetételét megtartották a TV Jahn München és aTuSpV Jahn München sportegyesületekkel való összeolvadása és 1923-as szétválása után is.^[6]

1906 óta először 1923-ban rendelkezett maga felett önálló egyesületként az FC Bayern München. 1924-ben hímezték fel a máig változatlan szerveződésű egyesület első címereit. Egészen 1927-ig viselt a Bayern München vörös nadrágot és fehér inget. 1927-ben a fehér ingen vörös függőleges csíkok jelentek meg. Ebben az összeállításban 1931-ig játszottak bajorok. 1931-től 1955-ig vörös nadrág és vörös újjú fehér ingben játszottak. 1938 és 1945 között a rendszernek megfelelően a mezen az "FC Bayern München" klubnév mellett a horogkeresztet is fel kellett tüntetnie az egyesületnek. A második világháború után ismét Bayern München címert hímeztek a mezre.^[6]

1955-től 1957-ig fekete nadrág és vörös ing volt a csapat szerelése, viszont egy alternatív felszereléssel is rendelkezett az egyesület, melynek az összeállítása nem tért el az előző évek szerelésétől. 1962-től 1966-ig vörös nadrág és fehér mez volt a csapat hazai szerelése, 1963-tól 1966-ig piros nadrág és póló volt a csapat idegenbeli szerelése.^[6]

Az 1970-es évektől már általában szezonról szezonra váltakoztak a Bayern München mezei, viszont a domináló színpáros, a fehér és piros/vörös színek 1991-ig változatlanul megmaradtak. A '70-es évek elején a kék szín is felkerült csíkokban a mezre. Harmadik számú mezzel a Bayern München először az 1982–1983-as szezonban rendelkezett, melynek színei a sárga, a zöld és halványkék voltak. Az 1989–1990-es szezontól a csapat töretlenül tervez egy harmadik számú mezt.^[6]

1991-től 2002-ig a kék szín hol kisebb, hol nagyobb felületen domináló elemként volt jelen az FC Bayern München mezén. 2003-tól 2014-ig a hazai mezen a piros szín, 2006 óta az idegenbeli mezen a fehér szín, 2004 óta a harmadik számú mezen (BL-mezen) a sötét színek dominálnak. A 2013–2014-es szezonban a klub idegenbeli mezét oktoberfesti és bajor népviseletű motívumok díszítették.^[168]

A csapatoknak fel kell tüntetniük annak a versenysorozatnak a logójat, amiben részt vesznek (pl.: nemzeti bajnokság, nemzeti kupa, kontinentális rendezvények, interkontinentális rendezvények logója). Ezeket a logókat a mezek ujjain helyezi el a Bayern München. Az egyesület címerét baloldalt a szív felett, a mezgyártó Adidas nevét jobboldalt, a mezszponzor nevét/logóját hasi tájékon tünteti fel a csapat. A 2013-as FIFA-klubvilágbajnokság megnyerését követően klubvilágbajnoki címvédőként köteles volt feltüntetni a mez felületén a klubvilágbajnoki jelvényt.

Szponzor Időszak Adidas 1974–1978 Magirus-Deutz és Iveco 1978–1984 Commodore 1984–1989 Opel 1989–2002 Német Telekom 2002 óta[169]

Az alapítást követően az FC Bayern München címerként az "F.C.B.M." monogramot használta. A Münchner Sport-Club sportegyesületébe való beolvadást követően a labdarúgó osztályt képező FA Bayern München rövid ideig felvette az "M.S.C." monogramot a csapat jelöléseként, majd új címert tervezve felkerült a logóra az F.A. (Fußballabteilung, magyarul labdarúgó osztály) rövidítés. Miután 1919-ben a Münchner Sport-Club, 1923-ban négy év együttműködést követően a TV Jahn München és TuSpV Jahn München nem képezett egy egyesületet a Bayern München labdarúgó csapatával az FC Bayern München önállósuló egyesületként új címert tervezett. Később ovál alakban a bajor zászlót és a klubnevet tüntette fel. A második világháború alatt viszont a horogkeresztre kellett cseréljék a bajor zászlót a címer közepén, melyet az "FC Bayern München" klubnév övezett. Az 1961-től 1970-ig használt címer alapján tervezték meg a klub jelenlegi logójának formáját, mely 1970 óta több változtatáson esett át.^[170][171]

Bővebben: Az FC Bayern München statisztikái#Eredmények

Az FC Bayern München történelme során nemzeti és nemzetközi szinten 67 hivatalos trófeát nyert.^[172]

Az FC Bayern München nemzeti szinten 65 hivatalos trófeát nyert.

• Fußball-Bundesliga/Német Bajnokság

bajnok (33): 1932, 1968–69, 1971–72, 1972–73, 1973–74, 1979–80, 1980–81, 1984–85, 1985–86, 1986–87, 1988–89, 1989–90, 1993–94, 1996–97, 1998–99, 1999–2000, 2000–01, 2002–03, 2004–05, 2005–06, 2007–08, 2009–10, 2012–13, 2013–14, 2014–15, 2015–16, 2016–17, 2017–18, 2018–19, 2019–20, 2020–21, 2021–22, 2022–23

második (10): 1969–70, 1970–71, 1987–88, 1990–91, 1992–93, 1995–96, 1997–98, 2003–04, 2008–09, 2011–12

• Német (DFB)-Kupa

győztes (19): 1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006, 2008, 2010, 2013, 2014, 2016, 2019

döntős (3): 1985, 1999, 2012

• Ligakupa

győztes (6): 1997, 1998, 1999, 2000, 2004, 2007

második (1): 2006

• Német Szuperkupa

győztes (8): 1987, 1990, 2010, 2012, 2016, 2017, 2018, 2020

döntős (6): 1989, 1994, 2013, 2014, 2015, 2019

Nem hivatalos győzelem: 1982^[173]

Az FC Bayern München nemzetközi szinten 14 hivatalos trófeát nyert.

• Bajnokcsapatok Európa-kupája/ UEFA-bajnokok ligája

győztes (6): 1974, 1975, 1976, 2001, 2013, 2020

döntős (5): 1982, 1987, 1999, 2010, 2012

• Kupagyőztesek Európa-kupája

győztes (1): 1967

• UEFA-kupa

győztes (1): 1996

• UEFA-szuperkupa

győztes (2): 2013, 2020

döntős (3): 1975, 1976, 2001

visszalépett: 1974^[174]

• Interkontinentális kupa

győztes (2): 1976, 2001

visszalépett : 1974, 1975^[175]

• FIFA-klubvilágbajnokság

bajnok (2): 2013, 2020

Az alábbiakban az FC Bayern München a német labdarúgórendszer regionális szerveződésének időszakából származó (1897–1963) hivatalos regionális eredményei találhatóak.

• Délnémet labdarúgó-bajnokság (1897–1933)

Bajnok (2): 1925–26, 1927–28

Második (5): 1907–1908, 09–10, 1910–11, 1928–29, 1931–32

• Délnémet kupa

Győztes (1): 1957

Döntős (1): 1923

• München Városi Bajnokság (Regionale Meisterschaft Bayern, Oberbayern), (Münchner Stadtmeisterschaft) (I)

Győztes (2): 1904, 1905

Nem hivatalos győzelem (2): 1902, 1903

• Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) (I)

Győztes (2): 1908, 1910, 1911

Második (4): 1912, 1913, 1917, 1918 (rekord)

• Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern) (I)

Győztes (2): 1920, 1923 (megosztott rekord)

Második (1): 1922

• Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern) (I)

Győztes (1): 1925–26

• Délbajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Süd-Bayern) (I)

Győztes (6): 1927–28, 1928–29, 1929–30, 1930–31, 1931–32, 1932–33 (rekord)

• Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern) (I)

Győztes (2): 1943–44, 1944–45

• Dél-németországi Regionalliga (Regionalliga Süd) (1963-74) (II)

Győztes (1): 1964–65

Második (1): 1963–64

Az alábbiakban az FC Bayern München szakértők, újságírók által megszavazott szubjektív elismerései, díjai vannak felsorolva:

• Év Német Sportcsapata (3): 1967, 2001, 2013^[176]
• IFFHS Év Klubcsapata (1): 2013^[177][178]
• FIFA Fair Play-díj (1): 2013^[179]
• World Soccer Magazine Év Csapata (1): 2013^[180]
• Laureus Év Sportcsapata (1): 2014^[181]

Bővebben: FC Bayern München II és Bayern München Junior Csapat

Utolsó módosítás: 2024. május 16.^[182]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Manuel Neuer		Gelsenkirchen	1986. március 27. (38 éves)	FC Schalke 04	5 000 000	2025.06.30.
18	Daniel Peretz		Tel-Aviv	2000. július 10. (24 éves)	MK Makkabi Tel-Aviv	4 000 000	2028.06.30.
26	Sven Ulreich		Schorndorf	1988. augusztus 3. (36 éves)	Hamburger SV	700 000	2025.06.30.
42	Tom Hülsmann		Trier	2004. április 11. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	250 000	2026.06.30.
Védők
2	Dayot Upamecano		Évreux	1998. október 27. (26 éves)	RB Leipzig	50 000 000	2026.06.30.
3	Kim Mindzse		Tongyeong	1996. november 15. (28 éves)	SSC Napoli	55 000 000	2028.06.30.
4	Matthijs de Ligt		Leiderdorp	1999. augusztus 12. (25 éves)	Juventus FC	65 000 000	2027.06.30.
6	Joshua Kimmich		Rottweil	1995. február 8. (29 éves)	VfB Stuttgart	60 000 000	2025.06.30.
15	Eric Dier		Cheltenham	1994. január 15. (30 éves)	Tottenham Hotspur FC	12 000 000	2025.06.30.
19	Alphonso Davies		Buduburam	2000. november 2. (24 éves)	Vancouver Whitecaps FC	60 000 000	2025.06.30.
22	Raphaël Guerreiro		Le Blanc-Mesnil	1993. december 22. (30 éves)	Borussia Dortmund	15 000 000	2026.06.30.
23	Sacha Boey		Montreuil	2000. szeptember 13. (24 éves)	Galatasaray SK	22 000 000	2028.06.30.
28	Tarek Buchmann		Augsburg	2005. február 28. (19 éves)	Utánpótlásból került fel	500 000	2026.06.30.
40	Núszír Mázráví		Leiderdorp	1997. november 14. (27 éves)	AFC Ajax	30 000 000	2026.06.30.
Középpályások
8	Leon Goretzka		Bochum	1995. február 6. (29 éves)	FC Schalke 04	30 000 000	2026.06.30.
27	Konrad Laimer		Salzburg	1997. május 27. (27 éves)	RB Leipzig	28 000 000	2027.06.30.
42	Jamal Musiala		Stuttgart	2003. február 26. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	110 000 000	2026.06.30.
45	Aleksandar Pavlovic		München	2004. május 3. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	25 000 000	2027.06.30.
Támadók
7	Serge Gnabry		Stuttgart	1995. július 14. (29 éves)	SV Werder Bremen	45 000 000	2026.06.30.
9	Harry Kane		London	1993. július 28. (31 éves)	Tottenham Hotspur FC	110 000 000	2027.06.30.
10	Leroy Sané		Essen	1996. január 11. (28 éves)	Manchester City FC	70 000 000	2025.06.30.
11	Kingsley Coman		Párizs	1996. június 13. (28 éves)	Juventus FC	65 000 000	2027.06.30.
17	Bryan Zaragoza		Málaga	2001. szeptember 9. (23 éves)	Granada CF	12 000 000	2029.06.30.
25	Thomas Müller		Weilheim in Oberbayern	1989. szeptember 13. (35 éves)	Utánpótlásból került fel	10 000 000	2025.06.30.
39	Mathys Tel		Sarcelles	2005. április 27. (19 éves)	Stade Rennais FC	40 000 000	2029.06.30.

Kölcsönadott játékosok

Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Alexander Nübel	kapus		Paderborn	1996. szeptember 30. (28 éves)	VfB Stuttgart	10 000 000	2026.06.30.
Johannes Schenk	kapus		Schweinfurt	2003. január 13. (21 éves)	SC Preußen Münster	300 000	2024.06.30.
Josip Stanišić	védő		München	2000. április 2. (24 éves)	Bayer 04 Leverkusen	18 000 000	2024.06.30.
Frans Krätzig	védő		Nürnberg	2003. január 14. (21 éves)	FK Austria Wien	2 000 000	2024.06.30.
Malik Tillman	középpályás		Nürnberg	2002. május 28. (22 éves)	PSV Eindhoven	8 000 000	2024.06.30.
Gabriel Vidović	támadó		Augsburg	2003. december 1. (21 éves)	GNK Dinamo Zagreb	2 500 000	2024.06.30.
Paul Wanner	támadó		Dornbirn	2005. december 23. (18 éves)	SV Elversberg	5 000 000	2024.06.30.
Arijon Ibrahimovic	támadó		Nürnberg	2005. december 11. (18 éves)	Frosinone Calcio	4 000 000	2024.06.30.

• 12 = Más csapatokhoz hasonlóan a Bayern is visszavonultatta a 12-es mezszámot. Felajánlotta a szurkolóknak, hogy ők lehessenek a csapat 12. játékosa.

Minden idők legjobb csapata

Maier Augenthaler Schwarzenbeck Beckenbauer Breitner Scholl Effenberg Matthäus Rummenigge Müller Élber

A vezetőedzőnek Ottmar Hitzfeld-et választották.

2005. június 1-jén, az Allianz Arena megnyitóján a Bayern München nyilvánosságra hozta az internetes szavazás szerinti "Minden idők legjobb csapatát". 66 000 szurkoló szavazott a játékosokra, egy rövid lista prezentálta őket.

A játékosok névsora az FC Bayern München által kiadott Unser Verein, unsere Geschichte című történelmi könyv alapján került összeállításra.^[183]

Az alábbi lista az FC Bayern München Hall of Fame-be beiktatott, hivatalosan elismert legendás játékosok névsorát tartalmazza.^[184]

• - Konrad Heidkamp

- Franz Beckenbauer

- Gerd Müller

- Sepp Maier

- Franz Roth

- Uli Hoeneß

- Konrad Heidkamp

- Paul Breitner

- Hans-Georg Schwarzenbeck

- Karl-Heinz Rummenigge

- Dieter Hoeneß

- Klaus Augenthaler

- Roland Wohlfarth

- Lothar Matthäus

- Stefan Effenberg

- Mehmet Scholl

- Oliver Kahn

- Bixente Lizarazu

- Giovane Élber

- Philipp Lahm

Az FC Bayern München jelenlegi csapatkapitánya Manuel Neuer, csapatkapitány-helyettese Thomas Müller illetve Joshua Kimmich.^[185]

Időszak	Csapatkapitány
1965–1970	Werner Olk
1970–1977	Franz Beckenbauer
1977–1979	Sepp Maier
1979	Gerd Müller
1979–1980	Hans-Georg Schwarzenbeck
1980–1983	Paul Breitner
1983–1984	Karl-Heinz Rummenigge
1984–1991	Klaus Augenthaler
1991–1994	Raimond Aumann
1994–1996	Lothar Matthäus
1997–1999	Thomas Helmer
1999–2002	Stefan Effenberg
2002–2008	Oliver Kahn
2008–2011	Mark van Bommel
2011-2017	Philipp Lahm
2017-	Manuel Neuer

A statisztika azon labdarúgókat tartalmazza, akik az FC Bayern München játékosaként nyerték el a díjat.

A német gólkirályi címet az a játékos kapja meg, aki a Német labdarúgó-bajnokság első osztályában a legtöbb gólt szerzi egy szezon alatt. A díjat a Nyugat-német labdarúgó-bajnokság első osztályának első, 1963–1964-es szezonja óta ítélik oda a legtöbb gólt szerző labdarúgónak, melyet 1966-ig a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) adta át, 1966-tól a Kicker sportmagazin adja át. Számos alkalommal a díj megosztásra került több játékos között szerzett gólok egyenlősége miatt.^[186]

A díjat legtöbbnek számító 7 alkalommal az FC Bayern München játékosa, Gerd Müller hódította el, aki így két alkalommal kiérdemelte az Európai aranycipőt az 1969–1970-es és az 1971–1972-es szezon során. Az egy szezon alatt legtöbb szerzett gól rekordját is Gerd Müller tartja 40 találatával az 1971–1972-es szezon óta. Az FC Bayern München színeiben továbbá németként Karl-Heinz Rummenigge három alkalommal, később Roland Wohlfarth két alkalommal hódította el még. Első külföldi gólkirály játékosa a klubnak Giovane Élber a 2002–2003-as szezonból, akit a 2007–2008-as szezonban a szintén külföldi, olasz Luca Toni követett. Legutóbb a német Mario Gómez személyében nyerte el a díjat FC Bayern München játékosa a 2010–2011-es szezon során.^[187]

Szezon	Nemzetiség	Játékos neve	Gólok száma
1966–1967	német	Gerd Müller	28*
1968–1969	német	Gerd Müller	30
1969–1970	német	Gerd Müller	38
1971–1972	német	Gerd Müller	40
1972–1973	német	Gerd Müller	36
1973–1974	német	Gerd Müller	30**
1977–1978	német	Gerd Müller	34***
1979–1980	német	Karl-Heinz Rummenigge	26
1980–1981	német	Karl-Heinz Rummenigge	29
1983–1984	német	Karl-Heinz Rummenigge	26
1988–1989	német	Roland Wohlfarth	17****
1990–1991	német	Roland Wohlfarth	21
2002–2003	brazil	Giovane Élber	21*****
2007–2008	olasz	Luca Toni	24
2010–2011	német	Mario Gómez	28
2015-2016	lengyel	Robert Lewandowski	30
2017-2018	lengyel	Robert Lewandowski	29
2018-2019	lengyel	Robert Lewandowski	22
2019-2020	lengyel	Robert Lewandowski	34
2020-2021	lengyel	Robert Lewandowski	41

* A gólkirályi cím megosztva Lothar Emmerich, a Borussia Dortmund játékosával.
** A gólkirályi cím megosztva Jupp Heynckes, a Borussia Mönchengladbach játékosával.
*** A gólkirályi cím megosztva Dieter Müller, az 1. FC Köln játékosával.
**** A gólkirályi cím megosztva Thomas Allofs, az 1. FC Köln játékosával.
***** A gólkirályi cím megosztva Thomas Christiansen, a VfL Bochum játékosával.

Az Európai aranycipő azt a játékost illeti meg, aki az európai bajnokságokban a legtöbb gólt szerzi egy szezon alatt. A fogalom már az 1888–1889-es labdarúgó szezontól kezdve létezett, de hivatalosan bevezetve a labdarúgásba az 1967–1968-as szezontól lett. Az 1996–1997-es szezontól a játékosok góljait pontrendszerben vetik össze a bajnokságok erőviszonyai alapján.^[188]

Az FC Bayern München mezében Gerd Müller két alkalommal nyerte el az Európai aranycipőt, valamint egy alkalommal a második helyet jelentő ezüstcipőt és egy alkalommal a harmadik helyet jelentő bronzcipőt. Karl-Heinz Rummenigge egy alkalommal bronzcipőt érő harmadik helyen végzett.^[188]

Szezon	Nemzetiség	Játékos neve	Helyezés	Gólok száma
1969–1970	német	Gerd Müller	Aranycipő	38
1971–1972	német	Gerd Müller	Aranycipő	40
1972–1973	német	Gerd Müller	Ezüstcipő	36
1973–1974	német	Gerd Müller	Bronzcipő *	30
1980–1981	német	Karl-Heinz Rummenigge	Bronzcipő	29

* A harmadik helyért járó bronzcipő megosztva Jupp Heynckes, a Borussia Mönchengladbach és Carlos Bianchi, a Stade de Reims játékosokkal.^[188]

Az év német vagy Németországban játszó labdarúgója-díj a német vagy Németországban játszó labdarúgók legjelentősebb egyéni elismerése nemzeti szinten. A díjat a Kicker kiírása alapján 1960-ban alapítottak Nyugat-Németországban, melyet a német labdarúgó újságírók szavazása alapján ítélik oda, akik a Német Sportújságírók Szövetségének (Verband der Deutschen Sportjournalisten) a tagjai.^[189]

A díjat legtöbbnek számító 4 alkalommal az FC Bayern München játékosa, Franz Beckenbauer hódította el, valamint az FC Bayern München játékosai közül 22 alkalommal került ki díjazott labdarúgó.^[190]

Év	Nemzetiség	Játékos neve	Poszt
1966	német	Franz Beckenbauer	Középpályás
1967	német	Gerd Müller	Csatár
1968	német	Franz Beckenbauer	Középpályás
1969	német	Gerd Müller	Csatár
1974	német	Franz Beckenbauer	Hátvéd
1975	német	Sepp Maier	Kapus
1976	német	Franz Beckenbauer	Hátvéd
1977	német	Sepp Maier	Kapus
1978	német	Sepp Maier	Kapus
1980	német	Karl-Heinz Rummenigge	Csatár
1981	német	Paul Breitner	Középpályás
1999	német	Lothar Matthäus	Hátvéd
2000	német	Oliver Kahn	Kapus
2001	német	Oliver Kahn	Kapus
2003	német	Michael Ballack	Középpályás
2005	német	Michael Ballack	Középpályás
2008	francia	Franck Ribéry	Középpályás
2010	holland	Arjen Robben	Középpályás
2013	német	Bastian Schweinsteiger	Középpályás
2014	német	Manuel Neuer	Kapus
2016	német	Jérôme Boateng	Hátvéd
2017	német	Philipp Lahm	Hátvéd

Az UEFA klublabdarúgásdíjait az UEFA adja át a nemzetközi kupaszezonban nyújtott legkiemelkedőbb teljesítményekért. Az év labdarúgója, a Legjobb kapus, Legjobb hátvéd, Legjobb középpályás, Legjobb csatár és Év edzője elismeréseket 1998-tól 2010-ig adta át az UEFA minden év augusztusában Monacóban az UEFA-szuperkupa előtt.^[191]

Az év labdarúgója-díjat 2011-ben felváltotta az év férfi labdarúgója-díj. Az FC Bayern München mezében Stefan Effenberg volt az egyetlen játékos, aki el tudta nyerni a díjat.

Szezon	Nemzetiség	Játékos neve	Poszt
2000–2001	német	Stefan Effenberg	Középpályás

Az év kapusa-díjat FC Bayern München játékosként Oliver Kahn rekordot felállító 4 alkalommal hódította 1999 és 2002 között.

Szezon	Nemzetiség	Játékos neve
1998–1999	német	Oliver Kahn
1999–2000	német	Oliver Kahn
2000–2001	német	Oliver Kahn
2001–2002	német	Oliver Kahn

Az év férfi labdarúgója-díjat az a játékos kapja, aki európai labdarúgócsapatban játszik, és az adott szezon alapján a legjobb teljesítményt nyújtotta. A díjat 2011-ben alapította az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA). A díj a korábbi UEFA – Év labdarúgója-díjat váltotta fel.

Szezon	Nemzetiség	Játékos neve	Poszt
2012–2013	francia	Franck Ribéry	Középpályás

A Ballon d’Or, vagyis az Aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, melyet a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgó kaphatott meg. A díjat 1956-ban alapította a francia labdarúgó szaklap, a France Football. A választás szabályai az idők folyamán változtak, 1995 óta az Európában játszó labdarúgók is megkaphatták, vagyis nem számított, hogy milyen nemzetiségűek, csak európai csapatnál legyenek leigazolva. 2007-ben pedig kiterjesztették valamennyi labdarúgóra. Korábban az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagállamainak egy-egy szakújságírója szavazhatott a legjobbakra, 2007 után azonban 96-ra nőtt a zsűri tagjainak száma. 2010-ben a díjat összevonták a FIFA év labdarúgója-díjjal, így megalakult a FIFA Aranylabda.^[192]

A német labdarúgás történetében a díjat először az FC Bayern München csatára, Gerd Müller hódította. 1972-ben és 1976-ban Franz Beckenbauer, 1980-ban és 1981-ben Karl-Heinz Rummenigge nyerte el a díjat a klub színeiben, valamint a klubban megfordultak aranylabdás labdarúgók, mint a 13 évet a klubnál töltő Lothar Matthäus (1990) és a 2 évet a klubnál töltő Jean-Pierre Papin (1991) és a klub jelenlegi sportigazgatója Matthias Sammer (1996). Számos alkalommal értek el dobogós helyezést, akik nem nyertek el trófeát, de az ezüstlabdás és bronzlabdás jelzővel illették.

Év	Nemzetiség	Játékos neve	Helyezés	Poszt
1966	német	Franz Beckenbauer	Bronzlabda	Középpályás
1969	német	Gerd Müller	Bronzlabda	Csatár
1970	német	Gerd Müller	Aranylabda	Csatár
1972	német	Franz Beckenbauer	Aranylabda	Hátvéd
1972	német	Gerd Müller	Ezüstlabda *	Csatár
1973	német	Gerd Müller	Bronzlabda	Csatár
1974	német	Franz Beckenbauer	Ezüstlabda	Hátvéd
1975	német	Franz Beckenbauer	Ezüstlabda	Hátvéd
1976	német	Franz Beckenbauer	Aranylabda	Hátvéd
1979	német	Karl-Heinz Rummenigge	Ezüstlabda	Csatár
1980	német	Karl-Heinz Rummenigge	Aranylabda	Csatár
1981	német	Karl-Heinz Rummenigge	Aranylabda	Csatár
1981	német	Paul Breitner	Ezüstlabda	Középpályás
1995	német	Jürgen Klinsmann	Ezüstlabda	Csatár
2001	német	Oliver Kahn	Bronzlabda	Kapus
2002	német	Oliver Kahn	Bronzlabda	Kapus

* Az Aranylabda szavazás második helyezése megosztva Günter Netzer, a Borussia Mönchengladbach játékosával.

Az év labdarúgója-díjat a FIFA alapította 1991-ben, melyet az Aranylabdával való minden évben annak a labdarúgónak ítéli oda, akit a nemzetközi labdarúgó életben részt vevő csapatok edzői és kapitányai szavazatai alapján az év legjobban teljesítő játékosának szavaznak meg.

Év	Nemzetiség	Játékos neve	Helyezés	Poszt
1995	német	Jürgen Klinsmann *	Bronzérem	Csatár
2002	német	Oliver Kahn	Ezüstérem	Kapus

* Az év során a Tottenham Hotspur FC csapatában is játszott.

A FIFA Aranylabda a labdarúgás legjelentősebb egyéni elismerése. A díj 2010-ben jött létre az Aranylabda és a FIFA év labdarúgója-díj összevonásával. A díjat a France Football és a FIFA adta át 2016-ig.^[193]

Év	Nemzetiség	Játékos neve	Helyezés	Poszt
2013	francia	Franck Ribéry	Bronzlabda	Középpályás
2014	német	Manuel Neuer	Bronzlabda	Kapus

Félkövérrel a jelenleg is aktív labdarúgók neve.

A statisztika csupán hivatalos mérkőzéseket tartalmaz.

2015. július 1. szerint

	Játékos	Időszak	Bajnokság	Kupa	Európa	Egyéb	Teljes
1	Oliver Kahn	1994–2008	429	57	130	16	632
2	Sepp Maier	1962-1980	473	63	78	9	623
3	Gerd Müller	1964-1979	427	62	74	10	573
4	Hans-Georg Schwarzenbeck	1966–1981	416	57	70	11	554
5	Klaus Augenthaler	1976–1991	404	50	89	2	545
6	Franz Beckenbauer	1963–1977	396	61	71	11	539
7	Bernd Dürnberger	1972–1985	375	43	78	9	505
8	Bastian Schweinsteiger	2002 óta	342	47	103	8	500
9	Mehmet Scholl	1992–2007	334	37	88	10	469
10	Franz Roth	1966–1978	322	48	63	7	440
11	Philipp Lahm	2002 óta	280	44	98	12	434
12	Karl-Heinz Rummenigge	1974–1984	310	42	64	7	423
13	Lothar Matthäus	1984–1988 1992–2000	302	36	64	8	410
14	Hans Pflügler	1981–1992 1995	277	34	57	4	372
15	Hasan Salihamidžić	1998–2007	234	28	88	15	365

A statisztika csupán hivatalos mérkőzéseken szerzett gólokat tartalmaz.

2015. július 1. szerint

	Játékos	Bajnokság	Kupa	Európa	Egyéb	Teljes
1	Gerd Müller	365	78	66	16	525
2	Karl-Heinz Rummenigge	162	25	30	1	218
3	Roland Wohlfarth	119	18	18	0	155
4	Dieter Hoeneß	102	17	26	0	145
5	Giovane Élber	92	16	23	8	139
6	Claudio Pizarro	87	19	19	0	125
7	Thomas Müller	71	19	28	2	120
8	Mehmet Scholl	87	11	18	1	117
9	Mario Gómez	75	14	24	0	113
10	Uli Hoeneß	86	14	11	0	111
11	Paul Breitner	83	11	15	1	110
12	Arjen Robben	71	14	19	2	108
13	Franck Ribéry	68	11	20	5	104
14	Roy Makaay	78	17	1	7	103
15	Lothar Matthäus	85	7	8	0	100

• Legtöbb bajnoki cím: 8 (Oliver Kahn, Mehmet Scholl és Bastian Schweinsteiger)
• Legtöbb kupagyőzelem: 7 (Bastian Schweinsteiger)
• Legtöbb gól egy Bundesliga szezon során: 41 (Robert Leeandowski a 2020-2021-es szezon során)
• Legtöbb gól nemzetközi kupamérkőzésen: 69 (Gerd Müller)
• Legtöbb Bundesligaban szerzett gól: 365 (Gerd Müller)
• Legtöbb Bundesliga gólkirályi cím: 7 (Gerd Müller)
• A Bundesligaban legtöbbször kezdőként pályára lépő játékos: 422 (Sepp Maier 1966-tól 1977-ig)

Az egyesület 1900. február 27-i alapítását követően a kezdetekben nem volt hivatásos edzője az első számú labdarúgócsapatnak, így a pontos dátumok vitathatóak, valamint egyes személyek pontos kiléte és beosztása is. A klub első edzője a holland Dr. Willem Hesselink volt, aki egy időben játékosa, elnöke és edzője is volt a csapatnak. Az első profi edző az angol Charles Griffiths volt 1911-ben és 1912-ben.

A klub legsikeresebb edzője a német Ottmar Hitzfeld, aki 12 nemzeti, 2 nemzetközi és 3 egyéni díjat szerzett az FC Bayern München edzőjeként.

A labdarúgócsapatnak több magyar származású edzője volt, mint Kürschner Izidor, Weisz Leó, Konrád Kálmán, Schaffer Alfréd, Lóránt Gyula és Csernai Pál.

A klub jelenlegi vezetőedzője Thomas Tuchel.

A táblázat tartalmazza az FC Bayern München edzőinek teljes listáját az alapítástól 1963-ig.^[15][194]

Edző	Időszak		Megnyert címek *
	kezdet	végzet
Dr. Willem Hesselink	1902	1907
Thomas Taylor	1907	1908
Dr. George Hoer	1908	1911
Thomas Taylor	1911
Charles Griffiths	1911	1912
William Townley	1913	1914
Franz Kreisel	1915
Franz Baumann	1916	1917
Heinz Kirstner	1917	1918
Karl Storch	1918	1919
William Townley	1919	1921
Kürschner Izidor	1921	1922
Hans Schmid	1922	1924
Jim McPherson	1924	1927
Weisz Leó	1927	1928
Konrád Kálmán	1928	1930
Richard "Dombi" Kohn	1931	1933	1 bajnokság
Hans Tauchert	1933	1934
Ludwig Hofmann	1934	1935
Dr. Richard Michalke	1935	1937
Heinz Körner	1937	1938
Ludwig Goldbrunner	1938	1943
Konrad Heidkamp	1943	1945
Schaffer Alfréd	1944	1945
Richard Högg	1945	1946
Josef Pöttinger	1946	1947
Alwin Riemke (pályaedző)	1947
Franz Dietl	1947	1948
Alwin Riemke	1948	1950
David Davison	1950	1951
Alwin Riemke	1951
Max Schäfer	1951	1953
Georg Bayerer	1953	1954
Georg Knöpfle	1954
Jakob Streitle	1954	1955
Herbert Moll	1955	1956
Willibald Hahn	1956	1958	1 kupa
Herbert Moll (pályaedző)	1958
Adolf Patek	1958	1961
Helmut Schneider	1961	1963

* A lista nem tartalmazza a német labdarúgórendszer regionális szerveződésének időszakából származó (1897–1963) az FC Bayern München által megnyert hivatalos regionális címeket.

A táblázat tartalmazza az FC Bayern München edzőinek teljes listáját 1963 óta.^[195]

No.	Edző	Időszak			Bajnokságstatisztika						Címek száma	Megnyert címek
		kezdet	végzet	napok	M	GY	D	V	G+	G-
1	Zlatko Čajkovski	01/07/63	30/06/68	1096	102	52	18	32	211	170	3	2 kupa, 1 Kupagyőztesek Európa-kupája
2	Branko Zebec	01/07/68	13/03/70	621	58	32	14	12	117	56	2	1 bajnokság, 1 kupa
3	Udo Lattek	14/03/70	02/01/75	1756	163	102	33	28	424	202	5	3 bajnokság, 1 kupa, 1 Bajnokcsapatok Európa-kupája
4	Dettmar Cramer	16/01/75	01/12/77	1051	101	40	27	34	205	180	3	2 Bajnokcsapatok Európa-kupája, 1 Interkontinentális kupa
5	Lóránt Gyula	02/12/77	28/02/79	454	38	16	10	12	72	57	0
6	Csernai Pál	01/03/79	16/05/83	1538	147	87	31	29	346	173	4	2 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
7	Reinhard Saftig	17/05/83	30/06/83	45	3	1	1	1	7	7	0
8	Udo Lattek	01/07/83	30/06/87	1461	136	82	35	19	313	141	5	3 bajnokság, 2 kupa
9	Jupp Heynckes	01/07/87	08/10/91	1561	148	82	40	26	303	157	4	2 bajnokság, 2 szuperkupa
10	Søren Lerby	09/10/91	11/03/92	155	15	4	5	6	23	23	0
11	Erich Ribbeck	12/03/92	27/12/93	656	65	31	20	14	137	89	0
12	Franz Beckenbauer	07/01/94	30/06/94	175	14	9	2	3	26	14	1	1 bajnokság
13	Giovanni Trapattoni	01/07/94	30/06/95	365	34	15	13	6	43	25	0
14	Otto Rehhagel	01/07/95	27/04/96	302	30	18	4	8	58	37	0
15	Franz Beckenbauer	29/04/96	30/05/96	63	3	1	0	2	6	7	1	1 UEFA-kupa
16	Giovanni Trapattoni	01/07/96	30/06/98	730	68	29	20	9	137	81	3	1 bajnokság, 1 kupa, 1 ligakupa
17	Ottmar Hitzfeld	01/07/98	30/06/04	2192	204	128	41	35	425	181	11	4 bajnokság, 2 kupa, 3 ligakupa, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 Interkontinentális kupa
18	Felix Magath	01/07/04	31/01/07	945	87	56	18	13	174	87	5	2 bajnokság, 2 kupa, 1 ligakupa
19	Ottmar Hitzfeld	01/02/07	30/06/08	516	49	30	12	7	91	39	3	1 bajnokság, 1 kupa, 1 ligakupa
20	Jürgen Klinsmann	01/07/08	27/04/09	300	29	16	6	7	59	37	0
21	Jupp Heynckes			454	5	4	1	0	12	5	0
22	Louis van Gaal	01/07/09	10/04/11	648	63	35	17	11	133	66	3	1 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
23	Andries Jonker	10/04/11	30/06/11	62	5	4	1	0	20	5	0
24	Jupp Heynckes	30/06/11	1/06/13	721	68	52	8	8	175	40	4	1 szuperkupa, 1 bajnokság, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 kupa
25	Josep Guardiola	26/06/13	1/06/16	1095	161	124	16	21	414	128	7	3 bajnokság, 2 kupa, 1 UEFA-szuperkupa, 1 FIFA-klubvilágbajnokság
26	Carlo Ancelotti	01/07/16	28/09/17	454	60	8	9	21	161	54	3	1 bajnokság, 2 szuperkupa
27	Jupp Heynckes	09/10/17	01/06/18	265	41	33	3	5	161	54	1	1 bajnokság
28	Niko Kovač	01/08/18	03/11/19	490	65	45	12	8	169	73	3	1 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
29	Hans-Dieter Flick	04/11/19	30/06/21	605	85	70	9	7	255	85	2	2 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 UEFA-szuperkupa, 1 FIFA-klubvilágbajnokság
30	Thomas Tuchel	25/03/23	jelenlegi edző	-	0	0	0	0	0	0	0	0

A statisztika azon edzőket tartalmazza, akik az FC Bayern München edzőjeként nyerték el a díjat.

A 2002-ben alapított Az év labdarúgóedzője Németországban-díjat minden évben a Német Sportújságírók Egyesülete ítéli oda az év legsikeresebb német csapatát irányító edzőnek. A szavazás eredményét a Kicker sportmagazin jelenteti meg.^[196]

Év	Nemzetiség	Edző
2005	német	Felix Magath
2008	német	Ottmar Hitzfeld
2010	holland	Louis van Gaal
2013	német	Jupp Heynckes

Az UEFA Év edzője díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában dolgozó edzőt díjazták, aki az előző Bajnokok Ligája szezon győztes csapat edzője volt. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és a Legjobb Csatárral együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2006-ban a díjat megszüntették.^[197]

Szezon	Nemzetiség	Edző
2000–2001	német	Ottmar Hitzfeld

A FIFA Év edzője díjat a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) hozta létre 2010-ben. A nemzetközileg kiterjesztett díj a FIFA Aranylabda-gálán kerül átadásra az újságírók, szövetségi kapitányok és nemzeti csapatkapitányok szavazatai összesítéséből.^[198]

Év	Nemzetiség	Edző
2013	német	Jupp Heynckes

Az IFFHS év klubedzője-díjat 1996-ban alapította a Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (IFFHS), melynek odaítélése 6 kontinens 81 szakértőjének véleménye alapján történik.^[199]

Év	Nemzetiség	Edző
2001	német	Ottmar Hitzfeld
2013	német	Jupp Heynckes

A táblázat az FC Bayern München elnökeinek teljes listáját tartalmazza. Az egyesület első elnöke az alapító Franz John volt, a jelenlegi elnöke Karl Hopfner.^[18][24]

Elnök Időszak Franz John 1900–1903 Dr. Willem Hesselink 1903–1906 Dr. Kurt Müller 1906–1907 Prof. Dr. Angelo Knorr 1907–1913 Kurt Landauer 1913–1914 Fred Dunn 1914–1915 Hans Tusch 1915 Fritz Meier 1915 Hans Bermühler 1916 Fritz Meier 1916–1919 Kurt Landauer 1919–1921 Fred Dunn 1921–1922 Kurt Landauer 1922–1933 Siegfried Herrmann 1933–1934 Dr. Karl-Heinz Oettinger 1934–1935 Dr. Richard Amesmeier 1935–1937 Franz Nußhardt 1937–1938 Dr. Franz Keller 1938–1943 Josef Sauter 1943–1945 Franz Xaver Heilmannseder 1945 Josef Bayer 1945 Siegfried Herrmann 1945–1947 Kurt Landauer 1947–1951 Julius Scheuring 1951–1953 Adolf Fischer Karli Wild Hugo Theisinger 1953–1955 Alfred Reitlinger 1955–1958 Roland Endler 1958–1962 Wilhelm Neudecker 1962–1979 Willi O. Hoffmann 1979–1985 Prof. Dr. Fritz Scherer 1985–1994 Franz Beckenbauer 1994–2009 Uli Hoeneß 2009–2014 Karl Hopfner 2014–2016 Uli Hoeneß 2017–

Az FC Bayern München története során az alábbi elnökeit iktatta be a tiszteletbeli elnök tisztségbe.^[200]

• Kurt Landauer (posztumusz díj)
• Wilhelm Neudecker
• Franz Beckenbauer

Bővebben: FC Bayern München AG

2001. december 21-én az FC Bayern München vezetői megalapítják az FC Bayern München AG-t, amely az FC Bayern München sportegyesületének részvénytársasága és leányvállalata. Az FC Bayern München AG a FC Bayern Sport-Werbe GmbH, az egyesület 1995-ben alakult gazdasági szerveződési rendszerének szerepét vette át. 2002. február 14-én egy rendkívüli gyűlés ült össze, amin meghatározták, hogy az anyaegyesület, az FC Bayern München e.V. és a gazdasági társaság, az FC Bayern München AG különváll, így a teljes egyesület döntéseit az anyaegyesület és a gazdasági társaság hozza meg.^[201][202]

Az egyesület 75,01%-ban birtokolja részvényeit, a megmaradt részt az Adidas, az Allianz és az Audi AG birtokolja három egyenlő 8,33%-os részvény tulajdonnal. Az anyaegyesület által a gazdasági társaság kétharmadban való birtoklása által a döntéshozást nem engedi át a gazdasági partnerek számára megakadályozva, hogy partnerei kivásárolják az anyaegyesületet részvényeiből.^[203]

Sportegyesület (FC Bayern München e.V.)[204][205][206]
Tagok	Pozíció
Karl Hopfner	Az FC Bayern München e.V. elnöke és a vezetőség elnöke
Rudolf Schels	Az FC Bayern München e.V. első alelnöke
Prof. Dr. Dieter Mayer	Az FC Bayern München e.V. második alelnöke
Herbert Hainer	Az Adidas AG elnöke
Rupert Stadler	Az Audi AG elnöke
Helmut Markwort	A FOCUS Magazine riportere
Dieter Rampl	Az UniCredit Bank AG felügyelőbizottságának elnöke
Dr. Edmund Stoiber	Bajorország miniszterelnöke, a sportegyesület felügyelőbizottságának elnöke
Timotheus Höttges	A Telekom AG elnöke
Prof. Dr. Martin Winterkorn	A Volkswagen AG elnöke
Gazdasági társaság (FC Bayern München AG)[207][208]
Tagok	Pozíció
Karl-Heinz Rummenigge	A gazdasági társaság elnöke és a végrehajtó testület elnöke
Jan-Christian Dreesen	Gazdasági igazgató
Matthias Sammer	Sportigazgató
Andreas Jung	Marketingigazgató
Jörg Wacker	Stratégiai igazgató

Az FC Bayern München a 2014. november 28-i egyesületi gyűlésen kihirdetett statisztika szerint 251.315 egyesületi taggal, valamint 3.774 szurkolói klubbal rendelkezik.^[209] A világrekordnak nevezhető számadatokkal az FC Bayern München megelőzi a második SL Benfica 235 000 tagos egyesületét.^[210] Hivatalos statisztikai adatok szerint 10 millió szurkolója van Németországban és több, mint 20 millió a világban. Jegyek a Bayern-meccsre a számadatok szerint kivétel nélkül nem csak a hazai mérkőzésekre kelnek el, de minden idegenbeli mérkőzésen teljes létszámmal abszolvál a klub a szurkolói szektorban.^[211][212]

Az FC Bayern München kötelezi a kornak megfelelően jól szervezett szurkolói klubokat.^[213] A legjelentősebb ultra-klubok közzé tartozik a Schickeria München, az Inferno Bavaria, a Red Munichs '89, a Südkurve '73, a Munichmaniacs 1996, a Red Angels, és a Red Sharks.^[214][215]

A szurkolói csoportok és az ultrák mára álláspontot foglalnak a szélsőséges fellépések, mint a rasszizmus ellen. 2014-ben a Német labdarúgó-szövetség Julis Hirsch-díjjal tüntette ki a Schickeria München szurkolói klubot az antiszemitizmus és a diszkrimináció elleni elkötelezettsége miatt.^{[216][217][218][219]}

Az 1990-es években születtek a leghíresebb szurkolói dalok, mint a Stern des Südens és az FC Bayern, Forever Number One, melyek a Bayern München hazai mérkőzésein rendre felcsendülnek.^[220]

Az FC Bayern Münchennek olyan híres személyek is szurkolnak, mint XVI. Benedek pápa, Boris Becker visszavonult német teniszező, Volodimir Volodimirovics Klicsko ukrán ökölvívó, Nico Rosberg német Formula–1-es autóversenyző, Robbie Williams angol énekes, Horst Seehofer és Edmund Stoiber Bajorország egykori miniszterelnökei, és még sokan mások.^[221]

Magyarország egyetlen szurkolói klubja az FCBM Hungary Fanklub.^[222]

• Müncheni riválisok: MTV München 1879, FC Wacker München, 1. Münchner FC 1896, Münchner SC, FC Teutonia München, FC Bavaria 1899 München, FC Nordstern 1896 München, FC 1905 München.

Az FC Bayern München az alapítását követő évtizedekben számos meghatározó mérkőzést vívott a müncheni riávilisai ellen. Az MTV München történetével szorosan összefűződő Bayern München számára nagy presztízsű mérkőzéseket jelentettek az összecsapások. A klub első mérkőzését az 1. Münchner FC 1896 ellen játszotta, amit 5–2 arányban megnyertek. A két csapat leghíresebb egymás elleni mérkőzése az 1903-as müncheni bajnokság döntője volt, amit a Bayern nyert meg 6–2 arányban. A Münchner SC-vel 1906 és 1919 között egy egyesületet alkotó Bayern München. Az FC Teutonia München csapatával éveken keresztül osztotta meg a Bayern München a Leopoldstrasse-i sportpályát. München labdarúgó elitjébe tartozó FC 1905 München is potenciális ellenfele volt a Bayern Münchennek a kezdetekben. Az FC Wacker München csapatával, melynek ekkor többször is volt játékosa és edzője a magyar Schaffer Alfréd legnagyobb küzdelmeit a Bayern München az 1920-as években vívta.

• A müncheni derbi

  

Bővebben: FC Bayern München–TSV 1860 München-rangadó

A két müncheni csapat első alkalommal 1902. szeptember 21-én találkozott egymással a müncheni bajnokságban. A mérkőzésen az FC Bayern München 3–0 arányban múlta felül a TSV 1860 München csapatát. A két csapat összecsapásai során a legtöbb gól az 1915. július 4-i mérkőzésen esett, amikor a TSV 1860 München 9–4-re győzte le az FC Bayern Münchent egy barátságos mérkőzésen. A két csapat közti legnagyobb különbség az 1918. december 22-i 8–0-s TSV 1860 München győzelem volt. Az FC Bayern München legnagyobb különbségű győzelme a kétszer ismételt 7–0-s győzelem volt. A legnagyobb nézőszám 78 000 volt a két csapat mérkőzésein, melyre három alkalommal volt példa. A leghosszabb veretlenségi sorozatot az FC Bayern München állította fel: 1978. április 8-tól 1999. november 27-ig tartott. A két egyesület felnőtt csapata 2008 óta nem játszott mérkőzést egymás ellen, mivel a TSV 1860 München jelenleg a német bajnokság másodosztályában szerepel.^[223][224]

• Der Klassiker

Bővebben: FC Bayern München–Borussia Dortmund-rangadó

A Bayern München és a Borussia Dortmund rivalizálása nem rendelkezik nagy múlttal.^[225] A két csapat az 1990-es években kezdett először komoly versengésbe, amikor a Borussia Dortmund hosszas csapatépítés után 1995-ben, és 1996-ban is elnyerte a Bayern elől a bajnokságot, majd 1997-ben Münchenben megnyerte a Bajnokok ligája-döntőt.

A rivalizálás 1998-as levirágzása után 2010-ben a Jürgen Klopp vezetésével tért vissza a Dortmund a német és az európai klublabdarúgás élvonalába, így válva a Bayern München legstabilabb vetélytársává. Miután 2011-ben és 2012-ben is elnyerte a bajnokságot, majd 2012-ben a kupát is a Bayern München elől a Borussia Dortmund a 2013-as Bajnokok ligája-döntőben egymással néztek szembe a felek. A két egyesület egymás elleni legfontosabb mérkőzését, így a 2013-as BL-serleget a Bayern München nyerte. Ekkor kapta a rangadó „A német Klasszikus“, illetve „A Klasszikus“ („der Klassiker“) elnevezéseket.^{[226][227][228][229]}

• Bajor riválisok:

Bővebben: Bajor labdarúgócsapatok rangadói

Az FC Bayern München a megalapítását követő években az 1. FC Nürnberg személyében rátalált az első Münchenen kívüli riválisára. A két csapat első egymás elleni mérkőzését 1901. november 6-án játszották Münchenben, melyet 6–0 arányban a müncheniek nyertek meg. Az 1920–30-as években a Bayern München legnagyobb ellenfelei az SpVgg Greuther Fürth és az 1. FC Nürnberg voltak. Az FC Bayern München és az 1. FC Nürnberg összesen 188 mérkőzést játszott le egymás ellen.^[230][231]

• Nemzeti riválisok
  • Észak-Rajna-Vesztfália-i riválisok: Észak-Rajna-Vesztfália iparvárosainak labdarúgócsapatai a Bundesliga megalakulása óta az FC Bayern München számára potenciális vetélytársak. Az 1970-es évek német labdarúgását a Borussia Mönchengladbach és az FC Bayern München rivalizálása határozta meg.^[232] Az 1970-es évek óta a Bayern München és az FC Schalke 04 összecsapásait nagy figyelem övezi. A két csapat leghíresebb küzdelme a német bajnokság 2000–2001-es szezonjának végjátéka volt, amikor a Bayern München 1 ponttal előzte meg az FC Schalke 04 csapatát.^[233] Az 1990-es évek óta a Németország legnagyobb figyelem övezte rangadóját az FC Bayern München és a Borussia Dortmund vívja.^[234] Az 1980-as években feltörekvő Bayer 04 Leverkusen az 1990-es évek óta nagy figyelem övezte mérkőzéseket játszik az FC Bayern Münchennel.^[235]
  • VfL Wolfsburg: A 2000-es évek óta gazdaságilag folyton fejlődő VfL Wolfsburg potenciális ellenfelet jelent az FC Bayern München számára. A VfL Wolfsburg legnagyobb arányú győzelme 5–1, illetve 4–1 volt, a Bayern Münchené 6–1 volt a VfL Wolfsburg felett.^[236]
  • VfB Stuttgart: A két déli csapat már történelmük eleje óta vív mérkőzéseket egymással. Rivalizálásuk az 1980-as, illetve 1990-es években forrt ki. A két csapat közti legnagyobb különbség a 2012-es 6–1-es Bayern München siker volt.^[237]
  • Werder Bremen: A két csapat rivalizálása az 1980-as évek óta folyamatosan tart. A két csapat közti legnagyobb különbség a kétszer látott 7–0-s Bayern München siker volt.^[238]
  • 1. FC Kaiserslautern: A két csapat rivalizálása az 1970-es évektől a 2000-es évekig tartott. A két csapat több emlékezetes mérkőzést játszott. A legtöbb gólt hozó mérkőzés az 1973-as 4–7-es 1. FC Kaiserslautern győzelem volt.^[239][240]
  • HSV Hamburg: A háromszoros bajnok hamburgi csapat fénykorát az 1980-as években élte. Ebben az időszakban folyt a két csapat világhírű rivalizálása. A HSV Hamburg legnagyobb sikere Bayern München felett az 1928-as 8–2-es, illetve az 1977-es 5–0-s győzelme, a Bayern München legnagyobb sikere HSV Hamburg felett a 2013-as 9–2-es, illetve a 2015-ös 8–0-s győzelem volt.^[241]
• Nemzetközi riválisok
  • Angol riválisok:
  • Spanyol riválisok:
  • Olasz riválisok:

UEFA ötcsillagos stadion

Bővebben: Allianz Arena

Az Allianz Arena 2005 óta ad otthont a Bayern München számára és müncheni riválisa, az TSV 1860 München számára.^[7]

A stadion a legmodernebb labdarúgóstadionok közé sorolható, melyet a Herzog & de Meuron építői vállalat vitelezett ki 2002 és 2005 között. Az Allianz Arena kiérdemelte, hogy az UEFA ötcsillagos stadionnak minősítse. Ennek érdekében teljesítette a kötelező feltételeket: 106 páholy van a stadionban, egyenként 1374 ülőhellyel, Európa legnagyobb parkolójával rendelkezik (10 500 személygépjármű számára van hely). A nézőket a rendezvények alatt tető védi, de a játékfelületet nem. Befogadóképessége 69 344 személyre terjed ki UEFA- és FIFA-rendezvényeken, de bajnoki és kupamérkőzéseken 75 024 férőhelyes a stadion.

Itt üzemel a csapat múzeuma, mivel az FC Bayern München kivásárolta a TSV 1860 Münchent a stadion részvényeiből, így riválisuk bérlőként lép pályára a stadionban. A saját megvilágításával sajátos, egyedülálló külsőt kölcsönöz magának az aréna. Bármilyen színben képes pompázni. Nappal nem világít, ekkor hófehér színben tündököl. A Müncheni derbin a két rivális csapat színeit ölti magára: a pirosat és a kéket. A 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő ideje alatt egy egyedi színkombinációban pompázott.

UEFA ötcsillagos stadion

Bővebben: Olimpiai Stadion (München)

A sport csúcsán álló Müncheni Olympiastadiont 1972-es épülése után vette át az FC Bayern München a TSV 1860 Münchennel egyetemben. 2005-ig, az Allianz Arena átadásáig szolgált hazai pályaként a Bayern München számára.^[7]

Az 1972-es Olimpiai játékokra épült stadion egy VB döntőt, egy EB döntőt, három BEK/BL döntőt, egy UEFA-kupa döntőt rendezett. Mementóként szolgál a 70'-es, 80'-as, 90'-es és 2000-es évek labdarúgásából. A stadion füvén vált a Bayern München német rekordbajnokká. Ebben a stadionban nyert a Bayern München a Interkontinentális kupa és az UEFA-kupa oda-visszavágós rendszerében döntőt.

Nem vesztette el teljes mértékében jelentőségét az Olympiastadion az Allianz Arena 2005 beli átadásának következtében. A 2005/06-os szezontól már nem a város legjelentősebb stadionja. Ennek ellenére a müncheni sport fejlődésében továbbra is nagy szerepet vállal. 2012-ben az UEFA Női Bajnokok Ligája döntőt rendezhette meg. München egyediségét tükrözi az is, hogy két ötcsillagos stadionnal rendelkezik, ami bármikor kész megtölteni lelátóit, bár csupán az Olympiastadion szolgál atlétikai rendezvényekkel az érdeklődők számára.

Bővebben: Säbener Straße (Az FC Bayern München klubközpontja)

A Säbener Straße az FC Bayern München klubközpontja, mely az első, a második és a korosztályos csapatainak edzőpályáját, az egyesület regenerációs központját és a klub központi irodáját foglalja magába 70 000 négyzetméteren. A sportlétesítményt 1990-ben építették, mely a Säbener Straße 51-57 szám alatt, München (81547) Harlaching kerületében terül el.^[242][243]

A központban 5 részleg különíthető el: a szolgáltatói központ, mely egy szurkolói áruházat, egy utazási ügynökséget foglal magába;^[244][245] a regenerációs központ, mely a legkorszerűbb edzésfeltételeket és játékelemzési feltételeket biztosítja;^{[244][246][247][248]} a központi iroda, mely az egyesület adminisztrációs családját foglalja magába;^[249] az edzőpálya, mely az U-8-as csapattól a profi labdarúgókig biztosítja az edés feltételeit;^[250] és az ifjúsági akadémia, mely az ifjúsági labdarúgók edzésmunkáját biztosítja, illetve 13 15 és 18 év közötti játékosnak ad szállást.^[251]

Bővebben: Grünwalder Stadion

A Grünwalder Stadion, teljes nevén Städtisches Stadion an der Grünwalder Straße (Grünwalder úti Városi Stadion) 1911. május 11-én lett átadva. A stadion a TSV 1860 München számára készült. Jelentőségét 1972-ben kezdte elveszíteni, amikor elkészült a Müncheni Olimpiai Stadion. Mára a TSV 1860 München és a Bayern München fiataljai, illetve a Bayern München női csapata számára nyújt otthont.^[252]

1925-ben a Bayern München vezetősége kiegyezett a TSV 1860 München vezetőségével, így a Bayern is bérlője lehetett a stadionnak. Mégis közel 50 éven keresztül nem érezte otthon magát a saját stadionjában a Bayern. Több müncheni csapatnak nyújtott még otthont a Grünwalder Stadion.

1995 óta az FC Bayern München és TSV 1860 München anyaegyesületek kezében van. A Bayern München U23-as korosztálya és a női csapata hazai stadionja, valamint a TSV 1860 München U19-es és U21-es csapatának hazai pályája. A felnőttcsapatok az Allianz Arena gyepén osztoznak.

Férőhelye 14 000 fő. Átalakításokban többször is volt része: 1926, 1939, 1951, 1961, 1971, 1979, 2012–2013.

• Theresienwiese: Az FC Bayern München első mérkőzéseinek otthona volt a Theresienwiese-i sportpálya. A sziget ma az Oktoberfestnek ad otthont.^[12]
• Schyrenplatz: Az FC Bayern München első edzőpályája.^[12]
• Clemensstraße (1901–1906): Az egyesület első hazai pályája.^[12]
• Karl-Theodor-Straße (1906–1907): A Münchner Sport-Club csapatával közös otthona a klubnak az 1906–1907-es szezon során.^[12]
• Leopoldstraße (1907–1922): Az FC Bayern München a Münchner Sport-Club csapatával közös otthona.^[12]
• Ungererstraße : Az egyesület edzőpályája, az utánpótlás otthona 1911-től.^[12]
• Städtisches Stadion an der Dantestraße (1943–1944): Az FC Bayern München otthona az 1943–1944-es szezon során a Grünwalder Stadion lebombázása miatt.^[12]
• Platz an der Schlierseestraße (1944–1945): Az FC Bayern München otthona az 1944–1945-ös szezon során a Grünwalder Stadion helyreállítási munkái miatt.^[12]

Bővebben: Az FC Bayern München statisztikái

2015. június 13. szerint

A München Városi Bajnokság 1901-ben alakult. Jelentőségét 1905-ben veszítette el, amikor regionális szinten el kezdett szerveződni a labdarúgás Bajorországban. 1905 után München legkiemelkedőbb csapatai nem vettek részt a Városi Bajnokságban, így a legmagasabbb szinten csak Bayern München nyerte meg kora legrangosabb Városi Bajnokságát.^[14]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1901–1902	1. hely *	1902–1903	1. hely *	1903–1904	1. hely **	1904–1905	1. hely **

* Csak müncheni csapatok vehettek részt rajta.
** A bajnokság Münchent és környékét foglalta magába.

Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga)

1905 és az Első világháború 1914-es kitörése között az Németország labdarúgása régiókra volt felosztva, ilyen volt a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga), mely ez idő alatt többször szerveződött. A Keleti Bajnokság győztesei részt vehettek a Délnémet Bajnokságban, mely győztese részvételi jogot nyert a Német Nemzeti Bajnokságba.^[16]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1905–1906*	2. hely	1906–1907**	2. hely	1907–1908**	1. hely	1908–1909**	2. hely
1909–1910***	1. hely	1910–1911****	1. hely	1911–1912****	2. hely	1912–1913*****	2. hely
1913–1914*****	5. hely

* Az FC Bayern München a Délbajor bajnokság A osztályában (A-Klasse Südbayern) vett részt.
** Az FC Bayern München a Keleti Körzetű Felső Bajorország A osztályában (Ostkreismeisterschaft A-Klasse Oberbayern) vett részt.
*** Az FC Bayern München a Keleti Körzetű Felső Bajorország A osztályának déli csoportjában (Ostkreismeisterschaft A-Klasse Oberbayern Staffel Süd) vett részt. Győztesként kvalifikáltak a szezont követően megszűnő Keleti Körzeti Délbajor Bajnokságba (Südbayrische Bezirksmeisterschaft Ostkreis), melyen az első helyen végzett az FC Bayern München.
**** Az FC Bayern München a Keleti Körzet A osztályában (Ostkreis A-Klasse) vett részt.
***** Az FC Bayern München a Keleti Körzeti Bajnokságban (Ostkreis-Liga) vett részt.

Kerületi Bajnokság (Gaumeisterschaft) és a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) 1914 és 1919 között

Az Első világháború alatt szünetelt a német nemzeti labdarúgás. A német labdarúgó rendszer összeomltt. Ez idő alatt a klubok a városuk és környéküket érintő bajnokságokban játszottak. München Városi Bajnokságának jelentősége újra megnőtt. 1917-től visszatért a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) lebonyolítási formája Bajorországban, melyet egy éve alatt tavaszi és őszi fordulókra osztottak.^[19]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1914–1915*	elmaradt	1915 ősz**	Győztes	1916 tavasz**	Döntős	1916 ősz**	Győztes
1917 tavasz***	1. hely	1917 ősz***	1. hely	1918****	elmaradt	1919 tavasz***	2. hely

* Az 1914–1915-ös szezon nem került megrendezésre az Első világháború kitörése miatt.
** Az FC Bayern München 1915 ősze és 1916 ősze között a Kerületi Bajnokságban (Gaumeisterschaft) szerepelt.
*** Az FC Bayern München 1917 tavasz és 1919 tavasza között az 1918-as év kivételével a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) legjobbjai között szerepelt.
*** Az 1918-as évben elmaradtak a régiókat érintő bajnokságok az Első világháború végetérte miatt.

Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern)

Az Első világháborút követően az 1919–1920-as szezontól indultak el újra a bajnokságok. Az FC Bayern München az 1919 és 1923 között létező Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern)-ban szerepelt.^[19]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1919–1920	1. hely	1920–1921	3. hely	1921–1922*	2. hely	1922–1923	1. hely

* Az FC Bayern München a Bajor Területi Bajnokság 1-es osztályában (Kreisliga Südbayern Abteilung 1) vett részt.

Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern)

Az 1923-as futball reformot követően megalakult a Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern). 1923-tól 1927-ig a bajnokság teljes Bajorországra volt kitejesztve, melynek legjobbjai a Délnémet Bajnokságban mérkőzhettek meg a déli tartományok legjobbjaival a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért. 1927-től 1933-ig a bajnokságot északi és déli csoport osztották (Az FC Bayern München a déli csoportban szerepelt.), melynek győztesei a Délnémet Bajnokságban mérkőzhettek meg a déli tartományok legjobbjaival a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért. 1933-ban a rendszer megszűnt és átvette helyét Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern).^[21]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1923–1924*	3. hely	1924–1925*	4. hely	1925–1926*	1. hely	1926–1927*	5. hely
1927–1928**	1. hely	1928–1929**	1. hely	1929–1930**	1. hely	1930–1931**	1. hely
1931–1932**	1. hely	1932–1933**	1. hely

* Az FC Bayern München az egész Bajorországra kiterjesztett Bajor Körzeti Bajnokságban (Bezirksliga Bayern) vett részt.
** Az FC Bayern München a Bajor Körzeti Bajnokság déli csoportjában (Bezirksliga Bayern Gruppe Südbayern) vett részt.

A Délnémet labdarúgó-bajnokságba Dél-Németország tartományainak, kerületeinek legjobbjai nyertek részvételi jogot, akik a bajnokság keretein belül küzdhették ki a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért való jogot. A Délnémet Bajnokság 1897-ben indult, és 1933-ban szűnt meg a Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern) megalakulásával. Időközönként regionális selejtezők során döntötték el, ki jusson be a Délnémet Bajnokság végjátékába. 1932-ben és 1933-ban a Délnémet Bajnokság döntőjét a két nagy selejtezőcsoport győztesei játszották.^[253][254]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1897–1898*	–	1898–1899	–	1899–1900	–	1900–1901	nem jutott be
1901–1902	nem jutott be	1902–1903	nem jutott be	1903–1904	nem jutott be	1904–1905	nem jutott be
1905–1906	nem jutott be	1906–1907	nem jutott be	1907–1908	2. hely	1908–1909	nem jutott be
1909–1910	2. hely	1910–1911	2. hely	1911–1912	nem jutott be	1912–1913	nem jutott be
1913–1914	nem jutott be	1914–1915	elmaradt	1915–1916	nem jutott be	1916–1917	nem jutott be
1917–1918	nem jutott be	1918–1919	elmaradt	1919–1920	2. hely**	1920–1921	nem jutott be
1921–1922	nem jutott be	1922–1923	nem jutott be	1923–1924	nem jutott be	1924–1925	nem jutott be
1925–1926	1. hely	1926–1927	nem jutott be	1927–1928	1. hely	1928–1929	2. hely
1929–1930	3. hely	1930–1931	3. hely	1931–1932	2. hely	1932–1933	4. hely***

– = az FC Bayern München nem volt megalapítva.
* A Délnémet labdarúgó-bajnokság 1897-1898-as szezonja nem volt egész Dél-Németországra kiterjesztve.
** Az FC Bayern München az 1919–1920-as szezon során Délnémet Bajnokság déli csoportjának 2. helyén végzett, így nem jutott be a végjátékba.
*** Az FC Bayern München az 1932–1933-as szezon során Délnémet Bajnokság dél és kelet összevont csoportjának 4. helyén végzett, így nem jutott be a végjátékba.

Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern)

1933-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hatalomátvételét követően a kormány rendelete szerint egységesítették a tartományok bajnokságait, így alakult meg a Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern). A bajnokság győztesei a Német Nemzeti Bajnokságba nyertek részvételi jogot, ez által megszűnt a Délnémet Bajnokság. A rendszert a Második világháború végéig alkalmazták.^[26]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1933–1934	3. hely	1934–1935	4. hely	1935–1936	3. hely	1936–1937	3. hely
1937–1938	5. hely	1938–1939	7. hely	1939–1940	8. hely	1940–1941	7. hely
1941–1942	8. hely	1942–1943	3. hely	1943–1944	1. hely	1944–1945	1. hely

Az Oberliga Süd egy regionális bajnokság volt Dél-Németországban, melynek győztesei részvételi jogot szereztek az országos bajnokságba: 1946-tól 1948-ig az országos bajnokságot teljes Németországot érintette, 1948-tól, Németország szétszakadásától már csak Nyugat-Németországot érintette. 1963-ban, a Nyugat-német labdarúgó-bajnokság első osztályának megalapításakor megszűnt, szerepét a Regionalliga Süd vette át.^[255][256]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1945–1946	6. hely	1946–1947	11. hely	1947–1948	4. hely	1948–1949	3. hely
1949–1950	13. hely	1950–1951	9. hely	1951–1952	8. hely	1952–1953	7. hely
1953–1954	9. hely	1954–1955	16. hely ↓	1955–1956*	2. hely ↑	1956–1957	10. hely
1957–1958	7. hely	1958–1959	4. hely	1959–1960	5. hely	1960–1961	8. hely
1961–1962	3. hely	1962–1963	3. hely

* Az idény során az FC Bayern München az Oberliga Süd másodosztályában szerepelt.

A Regionalliga Süd egy regionális bajnokság volt 1963 és 1974 között, amíg a német labdarúgás másodosztályát képezte. Első és második helyezettje egy-egy külön csoportban küzdhetett meg az első osztályba jutásért a többi tartomány legjobbjaival.

Annak ellenére, hogy az FC Bayern München az Oberliga Süd 1962–1963-as szezonjában a harmadik helyezést érte el, mely jogosította volna őket, hogy a Nyugatnémet labdarúgó-bajnokság első osztályának egyik alapító egyesülete legyen, a szabályok szerint második müncheni csapatként nem kapta meg jogot az első osztály alapító csapatai közzé való kerülésre, ezáltal az FC Bayern München a Regionalliga Südben kényszerült kiharcolni a feljutásért való jogot.^[257][258]

Idény	Helyezés	Rájátszás	Idény	Helyezés	Rájátszás
1963–1964	2. hely	2. hely	1964–1965	1. hely	1. hely ↑

A Német labdarúgó-bajnokság Németország legrangosabb labdarúgó sorozata. 1902-es alapítása óta több reformon esett át. 1902-től 1948-ig kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a tartományok legjobb csapatai. A Második világháborút követő Németország szétszakadásával 1948-tól Németország 1990-es újraegyesüléséig (a két bajnokság csak az 1991-1992-es szezontól egyesült) külön nyugatnémet és keletnémet bajnokság volt. 1948-tól 1963-ig a nyugatnémet bajnokság változatlan rendszerű volt. 1963-ban a nyugatnémet bajnokság felvette a Bundesliga nevet, és pontrendszerben folytatta tovább működését. Németország 1990-es újraegyesülésével nem változott sem a rendszer, sem a név.^[259]

Német Nemzeti Bajnokság

1902-től 1948-ig kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a tartományok legjobb csapatai.^[260]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1902–1903	nem jutott be	1903–1904	nem jutott be	1904–1905	nem jutott be	1905–1906	nem jutott be
1906–1907	nem jutott be	1907–1908	nem jutott be	1908–1909	nem jutott be	1909–1910	nem jutott be
1910–1911	nem jutott be	1911–1912	nem jutott be	1912–1913	nem jutott be	1913–1914	nem jutott be
1919–1920	nem jutott be	1920–1921	nem jutott be	1921–1922	nem jutott be	1922–1923	nem jutott be
1923–1924	nem jutott be	1924–1925	nem jutott be	1925–1926	1. forduló	1926–1927	nem jutott be
1927–1928	Elődöntő	1928–1929	nem jutott be	1929–1930	nem jutott be	1930–1931	nem jutott be
1931–1932	Győztes	1932–1933	nem jutott be	1933–1934	nem jutott be	1934–1935	nem jutott be
1935–1936	nem jutott be	1936–1937	nem jutott be	1937–1938	nem jutott be	1938–1939	nem jutott be
1939–1940	nem jutott be	1940–1941	nem jutott be	1941–1942	nem jutott be	1942–1943	nem jutott be
1943–1944	nem jutott be	1944–1945	nem jutott be	1945–1946	nem jutott be	1946–1947	nem jutott be
1947–1948	nem jutott be

Nyugatnémet Bajnokság

A Második világháborút követő Németország szétszakadásával 1948-tól Németország 1990-es újraegyesüléséig (a két bajnokság csak az 1991–1992-es szezontól egyesült) külön Nyugatnémet és Kelet-német bajnokság volt. 1948-tól 1963-ig a nyugatnémet bajnokság változatlan rendszerű volt. Az FC Bayern München egy alkalommal sem jutott be a nyugatnémet bajnokságba.^[261]

Idények	Helyezés
1948–1963	nem jutott be

Bundesliga

1963-ban a Nyuganémet bajnokság felvette a Bundesliga nevet, és pontrendszerben folytatta tovább működését. Németország 1990-es újraegyesülésével nem változott sem a rendszer, sem a név.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1965–1966	3. hely	1966–1967	6. hely	1967–1968	5. hely	1968–1969	1. hely
1969–1970	2. hely	1970–1971	2. hely	1971–1972	1. hely	1972–1973	1. hely
1973–1974	1. hely	1974–1975	10. hely	1975–1976	3. hely	1976–1977	7. hely
1977–1978	12. hely	1978–1979	4. hely	1979–1980	1. hely	1980–1981	1. hely
1981–1982	3. hely	1982–1983	4. hely	1983–1984	4. hely	1984–1985	1. hely
1985–1986	1. hely	1986–1987	1. hely	1987–1988	2. hely	1988–1989	1. hely
1989–1990	1. hely	1990–1991	2. hely	1991–1992	10. hely	1992–1993	2. hely
1993–1994	1. hely	1994–1995	6. hely	1995–1996	2. hely	1996–1997	1. hely
1997–1998	2. hely	1998–1999	1. hely	1999–2000	1. hely	2000–2001	1. hely
2001–2002	2. hely	2002–2003	1. hely	2003–2004	2. hely	2004–2005	1. hely
2005–2006	1. hely	2006–2007	4. hely	2007–2008	1. hely	2008–2009	2. hely
2009–2010	1. hely	2010–2011	3. hely	2011–2012	2. hely	2012–2013	1. hely
2013–2014	1. hely	2014–2015	1. hely	2015–2016		2016–2017

Örökranglista*

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	FC Bayern München	25
2.	Borussia Mönchengladbach	5
	Borussia Dortmund	5
3.	SV Werder Bremen	4
4.	Hamburger SV	3
	VfB Stuttgart	3

* Az örökranglista csupán az 1963-ban átszerzevezett, Bundesliga győzteseinek címeit tartalmazza.

A DFB-Pokal (Deutscher Fußball-Bund-Pokal vagy Német Kupa) egy kieséses rendszerű labdarúgótorna, melyet éves szinten tartanak meg Németországban. Ez a második legfontosabb nemzeti cím a német labdarúgásban a Bundesliga után.^[262]

Tschammerpokal

A Tschammerpokal a német labdarúgókupa elődje, szintén kieséses rendszerű volt, melyet egy év leforgása alatt rendeztek meg 1935 és 1943 között.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1935	1. forduló	1936	1 forduló	1937	nem jutott be	1938	2. forduló
1939	nem jutott be	1940	1. forduló	1941	nem jutott be	1942	nem jutott be
1943	1. forduló

DFB-Pokal

A DFB-Pokal egy kieséses rendszerű német labdarúgó torna, melyet az 1952–1953-as szezon óta minden idényben megrendeznek. Elődje a Tschammerpokal volt.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1952–1953	nem jutott be	1953–1954	nem jutott be	1954–1955	nem jutott be	1955–1956	nem jutott be
1956–1957	Győztes	1957–1958	nem jutott be	1958–1959	nem jutott be	1959–1960	nem jutott be
1960–1961	nem jutott be	1961–1962	nem jutott be	1962–1963	nem jutott be	1963–1964	nem jutott be
1964–1965	nem jutott be	1965–1966	Győztes	1966–1967	Győztes	1967–1968	Elődöntő
1968–1969	Győztes	1969–1970	Negyeddöntő	1970–1971	Győztes	1971–1972	Negyeddöntő
1972–1973	Negyeddöntő	1973–1974	Elődöntő	1974–1975	3. forduló	1975–1976	Elődöntő
1976–1977	Negyeddöntő	1977–1978	3. forduló	1978–1979	2. forduló	1979–1980	3. forduló
1980–1981	3. forduló	1981–1982	Győztes	1982–1983	2. forduló	1983–1984	Győztes
1984–1985	Döntős	1985–1986	Győztes	1986–1987	3. forduló	1987–1988	Negyeddöntő
1988–1989	3. forduló	1989–1990	3. forduló	1990–1991	1. forduló	1991–1992	1. forduló
1992–1993	2. forduló	1993–1994	Negyeddöntő	1994–1995	1. forduló	1995–1996	2. forduló
1996–1997	Negyeddöntő	1997–1998	Győztes	1998–1999	Döntős	1999–2000	Győztes
2000–2001	2. forduló	2001–2002	Elődöntő	2002–2003	Győztes	2003–2004	Negyeddöntő
2004–2005	Győztes	2005–2006	Győztes	2006–2007	3. forduló	2007–2008	Győztes
2008–2009	Negyeddöntő	2009–2010	Győztes	2010–2011	Elődöntő	2011–2012	Döntős
2012–2013	Győztes	2013–2014	Győztes	2014–2015	Elődöntő	2015–2016

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	FC Bayern München	17
2.	SV Werder Bremen	6
3.	FC Schalke 04	5
4.	1. FC Köln	4
	Eintracht Frankfurt	4
	1. FC Nürnberg	4

A Ligakupa egy német labdarúgó torna, melyet a szezon kezdete előtt rendeztek meg a Bundesliga legjobb csapataival és a Német Kupa győztesének a részvételével 1997 és 2007 között.^[263]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1972–1973	Csoportkör	1997	Győztes	1998	Győztes	1999	Győztes
2000	Győztes	2001	Elődöntő	2002	1. forduló	2003	Elődöntő
2004	Győztes	2005	Elődöntő	2006	Döntős	2007	Győztes

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	FC Bayern München	6
2.	Hertha BSC	2
	Hamburger SV	2
3.	SV Werder Bremen	1
	FC Schalke 04	1

A Német szuperkupa egy döntő a német bajnok és a német kupagyőztes között. 1997-től 2007-ig ben átvette a helyét a ligakupa.^[264]

Nem hivatalos rendezvények

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1977	nem jutott be	1982	Győztes	2008	Ezüstérmes	2009	nem jutott be

Hivatalos rendezvények

1987-től 1996-ig a szuperkupát a Német labdarúgó-szövetség rendezte.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1987	Győztes	1988	nem jutott be	1989	Ezüstérmes	1990	Győztes
1991	nem jutott be	1992	nem jutott be	1993	nem jutott be	1994	Ezüstérmes
1995	Győztes	1996	nem jutott be

2010-től a szuperkupát a Német Labdarúgóliga rendezi.

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
2010	Győztes	2011	nem jutott be	2012	Győztes	2013	Ezüstérmes
2014	Ezüstérmes	2015		2016		2017

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	Borussia Dortmund	5
2.	FC Bayern München	4
3.	SV Werder Bremen	3
4.	1. FC Kaiserslautern	1
	FC Schalke 04	1
	VfB Stuttgart	1

Az alábbiakban az FC Bayern München nemzetközi eredményei, statisztikái és kupamérkőzései találhatóak.^[265]

Bővebben: Az FC Bayern München nemzetközi kupamérkőzéseinek listája

Bajnokság	Statisztika
	M	Gy	D	V	Gy %
Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája	293	166	64	63	56,66
UEFA-kupa / Európa-liga	68	39	13	16	57,35
Kupagyőztesek Európa-kupája	39	19	14	6	48,72
UEFA-szuperkupa	6	1	1	4	16,67
Teljes	406	225	92	89	55,42

Az alábbiakban az FC Bayern München nemzetközi kupamérkőzéseinek listája található.

A nem hivatalos UEFA-rendezvénynek számító Vásárvárosok kupája 1955-ben indult el, melynek első idény 1955-től 1958-ig, második idénye 1958-tól 1960-ig tartott. Szerepét 1971-ben az UEFA-kupa vette át, mely már az UEFA égisze működik. A Vásárvárosok kupája az UEFA nem ismeri el az UEFA-kupa (a mai Európa-liga) jogelődjének, így a győzteseket nem ismeri el az UEFA-kupa, illetve Európa-liga győzteseiként.^[266][267]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1955–1958	nem indult	1958–1960	nem indult	1960–1961	nem indult	1961–1962	nem indult
1962–1963	Negyeddöntő	1963–1964	nem indult	1964–1965	nem indult	1965–1966	nem indult
1966–1967	nem indult	1967–1968	nem indult	1968–1969	nem indult	1969–1970	nem indult
1970–1971	Negyeddöntő

Az Európa-liga Európa második legrangosabb nemzetközi sorozata, mely az 1971-ben indult UEFA-kupa 2009-es átszerveződésével alakult meg.^{[268][269][270]}

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1971–1972	nem indult	1972–1973	nem indult	1973–1974	nem indult	1974–1975	nem indult
1975–1976	nem indult	1976–1977	nem indult	1977–1978	3. forduló	1978–1979	nem indult
1979–1980	Elődöntő	1980–1981	nem indult	1981–1982	nem indult	1982–1983	nem indult
1983–1984	3. forduló	1984–1985	nem indult	1985–1986	nem indult	1986–1987	nem indult
1987–1988	nem indult	1988–1989	nem indult	1989–1990	nem indult	1990–1991	nem indult
1991–1992	2. forduló	1992–1993	nem indult	1993–1994	2. forduló	1994–1995	nem indult
1995–1996	Győztes	1996–1997	1. forduló	1997–1998	nem indult	1998–1999	nem indult
1999–2000	nem indult	2000–2001	nem indult	2001–2002	nem indult	2002–2003	nem indult
2003–2004	nem indult	2004–2005	nem indult	2005–2006	nem indult	2006–2007	nem indult
2007–2008	Elődöntő	2008–2009	nem indult	2009–2010	nem indult	2010–2011	nem indult
2011–2012	nem indult	2012–2013	nem indult	2013–2014	nem indult	2014–2015	nem indult
2015–2016	nem indult	2016–2017		2017–2018		2018–2019

Örökranglista *

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	FC Sevilla	4
…
4.	FC Bayern München	1

* A lista nem a tartalmazza a Vásárvárosok kupája győzelmeket.

Az Kupagyőztesek Európa-kupája (ismertebb néven KEK) egy nemzetközi labdarúgókupa volt klubcsapatok számára, amelyet az Európai Labdarúgó-szövetség szervezett. A kupában a nemzeti labdarúgókupák győztesei indulhattak. Az első szezont 1960–61-ben, az utolsót pedig 1998–99-ben tartották.^[271]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1960–1961	nem indult	1961–1962	nem indult	1962–1963	nem indult	1963–1964	nem indult
1964–1965	nem indult	1965–1966	nem indult	1966–1967	Győztes	1967–1968	Elődöntő
1968–1969	nem indult	1969–1970	nem indult	1970–1971	nem indult	1971–1972	Elődöntő
1972–1973	nem indult	1973–1974	nem indult	1974–1975	nem indult	1975–1976	nem indult
1976–1977	nem indult	1977–1978	nem indult	1978–1979	nem indult	1979–1980	nem indult
1980–1981	nem indult	1981–1982	nem indult	1982–1983	nem indult	1983–1984	nem indult
1984–1985	Elődöntő	1985–1986	nem indult	1986–1987	nem indult	1987–1988	nem indult
1988–1989	nem indult	1989–1990	nem indult	1990–1991	nem indult	1991–1992	nem indult
1992–1993	nem indult	1993–1994	negyeddöntő	1994–1995	nem indult	1995–1996	nem indult
1996–1997	nem indult	1997–1998	nem indult	1998–1999	nem indult

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	FC Barcelona	4
2.	RSC Anderlecht	2
	Chelsea FC	2
	AC Milan	2
	FK Dinamo Kijiv	2
3.	FC Bayern München	1

A Bajnokcsapatok Európa-kupája 1955-ben indult, melyet 1992-ben átszervezték, és UEFA-bajnokok ligája néven folytatja tovább működését.^[272][273]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1955–1956	nem indult	1956–1957	nem indult	1957–1958	nem indult	1958–1959	nem indult
1959–1960	nem indult	1960–1961	nem indult	1961–1962	nem indult	1962–1963	nem indult
1963–1964	nem indult	1964–1965	nem indult	1965–1966	nem indult	1966–1967	nem indult
1967–1968	nem indult	1968–1969	nem indult	1969–1970	Első forduló	1970–1971	nem indult
1971–1972	nem indult	1972–1973	Negyeddöntő	1973–1974	Győztes	1974–1975	Győztes
1975–1976	Győztes	1976–1977	Nyolcaddöntő	1977–1978	nem indult	1978–1979	nem indult
1979–1980	nem indult	1980–1981	Elődöntő	1981–1982	Döntős	1982–1983	nem indult
1983–1984	nem indult	1984–1985	nem indult	1985–1986	Negyeddöntő	1986–1987	Döntős
1987–1988	Negyeddöntő	1988–1989	nem indult	1989–1990	Elődöntő	1990–1991	Elődöntő
1991–1992	nem indult	1992–1993	nem indult	1993–1994	nem indult	1994–1995	Elődöntő
1995–1996	nem indult	1996–1997	nem indult	1997–1998	Negyeddöntő	1998–1999	Döntős
1999–2000	Elődöntő	2000–2001	Győztes	2001–2002	Negyeddöntő	2002–2003	Csoportkör
2003–2004	Nyolcaddöntő	2004–2005	Negyeddöntő	2005–2006	Nyolcaddöntő	2006–2007	Negyeddöntő
2007–2008	nem indult	2008–2009	Negyeddöntő	2009–2010	Döntős	2010–2011	Nyolcaddöntő
2011–2012	Döntős	2012–2013	Győztes	2013–2014	Elődöntő	2014–2015	Elődöntő
2015–2016	Elődöntő
2016–2017		2017–2018		2018–2019

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	Real Madrid	13
2.	AC Milan	7
3.	FC Bayern München	6
4.	FC Barcelona	5
	Liverpool	5
6.	AFC Ajax	4

Az UEFA-szuperkupa (Európai szuperkupa) egy 1972-ben indult labdarúgó-mérkőzés az UEFA-bajnokok ligája (1992-ig bajnokcsapatok Európa-kupája) és az Európa-liga (1999-ig a kupagyőztesek Európa-kupája, 2000-től 2009-ig az UEFA-kupa) győztese között.^[274]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1974	visszalépett	1975	Ezüstérmes	1976	Ezüstérmes	2001	Ezüstérmes
2013	Győztes

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	AC Milan	5
2.	FC Barcelona	4
3.	AFC Ajax	3
	Liverpool	3
…
10.	FC Bayern München	1

Az 1961-ben indult és 2008-ban megszűnt Intertotó-kupa sorozatában két alkalommal vett részt az FC Bayern München. A nyaranta megrendezett labdarúgótornán olyan európai csapatok vettek részt, akiknek nem volt joguk indulni sem a Bajnokok ligájában, sem az UEFA-kupában.^[275]

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1962–1963	Csoportkör	1963–1964	1. forduló

Az Interkontinentális kupa (Interkontinentális Kupa, európai–dél-amerikai kupa vagy Toyota Kupa) egy labdarúgó rendezvény volt az UEFA és a CONMEBOL rendezésében, ahol az európai UEFA-bajnokok ligája győztes és a dél-amerikai Copa Libertadores győztese játszott egymással egy páros mérkőzést minden évben, 1980-tól kezdődően mindig Japánban, ekkortól már csak egy mérkőzést, mely 1960-ban indult és 2004-ben szűnt meg. Ekkor FIFA-klubvilágbajnokság vette át a helyét.^{[276][277][278]}

Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés	Idény	Helyezés
1974	visszalépett*	1975	visszalépett*	1976	Győztes	2001	Győztes

* Az FC Bayern München nem tudta egyeztetni időpontját, így visszalépett a szerepléstől, ennek következtében 1974-ben a BEK-döntős Atlético de Madrid vett részt az FC Bayern München helyett, míg 1975-ben elmaradt az interkontinentális kupa.

Örökranglista**

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	AC Milan	3
	Boca Juniors	3
	Nacional	3
	Peñarol	3
	Real Madrid CF	3
2.
	FC Bayern München	2
	AFC Ajax	2
	CA Independiente	2
	Juventus FC	2
	Manchester United FC	2
	FC Internazionale Milano	2
	FC Porto	2
	Santos FC	2
	São Paulo FC	2

** A listán a dél-amerikai labdarúgócsapatok is szerepelnek.

2005-től kezdődően a FIFA-klubvilágbajnokság lépett az Interkontinentális kupa helyébe, amelyben részt vesznek Észak-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia bajnokai is.^[279]

Idény	Helyezés
2013	Világbajnok

Örökranglista

Helyezés	Klub	Győzelmek száma
1.	FC Barcelona	2
	SC Corinthians Paulista	2
2.
	São Paulo FC	1
	SC Internacional	1
	AC Milan	1
	Manchester United FC	1
	FC Internazionale Milano	1
	FC Bayern München	1
	Real Madrid CF	1

Az FC Bayern München sportosztályai
Labdarúgás (Férfiak)	Labdarúgás II (Férfiak)	Labdarúgás U (Férfiak)
Labdarúgás (Nők)	Kosárlabda	Sakk
Kézilabda	Asztalitenisz	Bowling
Baseball	Torna	Jégkorong
Játékvezető-képzés

• Labdarúgás

Az FC Bayern München sportegyesülete rendelkezik egy profi, egy második számú, egy öregfiúk, egy női és több korosztályos utánpótlás csapattal.^[280][281]

• Kosárlabda

Bővebben: FC Bayern München (kosárlabda)

Az egyesület kosárlabda csapata 1946-ban alapult meg. A kosárlabda csapat 3 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és egy alkalommal a német kupát. Jelenleg az első osztályban játszik.^[282]

• Sakk

Bővebben: FC Bayern München (sakk)

Az egyesület sakk osztálya 1980-ban alapult meg. Az osztály rendelkezik egy férfi és egy női csapattal. A férfi sakk csapat 9 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és rekordot jelentő 11 alkalommal nyerte meg a német villámsakk bajnokságot. A férfi csapat legnagyobb sikerét 1992-ben érte el az Európai Klub Bajnokság megnyerésével.^[283]

• Kézilabda

Bővebben: FC Bayern München (kézilabda)

Az egyesület kézilabda osztálya 1945-ben alapult meg. A férfi csapat legnagyobb sikere a nemzeti porondon az ötödik hely volt 1955-ben.^[284]

• Asztalitenisz

Bővebben: FC Bayern München (asztalitenisz)

Az egyesület asztalitenisz osztálya 1946-ban alapult meg.^[285]

• Bowling

Bővebben: FC Bayern München (bowling)

Az egyesület asztalitenisz osztálya 1983-ban alapult meg.^[286]

• Baseball

Bővebben: FC Bayern München (baseball)

Az egyesület baseballcsapata 1962-ben alakult meg, és az 1970-es években megszűnt. Ez idő alatt a csapat 2 alkalommal megnyerte a német bajnokságot, és 3 alkalommal a harmadik helyen végzett.^[287]

• Torna

Bővebben: FC Bayern München (torna)

Az egyesület torna osztálya 1974-ben alapult meg. A férfiak csapata 4 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és 5 alkalommal végzett a második helyen.^[288]

• Jégkorong

Bővebben: FC Bayern München (jégkorong)

Az egyesület jégkorong osztálya 1966-ban a MEV 1883 Münchennel való egyesüléssel jött létre, majd az 1969-es szétválással szűnt meg. 1967-ben a csapat feljutott az első osztályba, valamint ebben az évben megnyerte a DEV-kupát.^[289]

• Játékvezető-képzés

Bővebben: FC Bayern München (játékvezető-képzés)

Az egyesület 1919-ben alapított játékvezető-képző osztálya, mely a labdarúgó játékvezetők képzését segíti Németországban. Európában a legtöbb taggal rendelkező osztály.^[290]

• FC Bayern München: Unser Verein, unsere Geschichte, 4. Auflage, S. 26 ISBN 3730700626
• Dénes Tamás: Bayern München; Aréna 2000, Bp., 2001 (Stadion könyvtár)

• A klub hivatalos honlapja
• Magyar Bayern oldal
• Magyar Bayern szurkolói oldal
• Lap.hu linkgyűjtemény
• Fritz Lohberg–Sven Simon: 2001, a Bayern München éve; ford. Szalay Tamás; Alexandra, Pécs, 2001
• Moncz Attila: Bayern München; Aréna 2000, Bp., 2005 (A világ leghíresebb futballklubjai)
• Pethő András: Sikersztori Bayern-módra, 2012–2014; Aposztróf, Bp., 2014
• Margitay Richárd–Margitay Zsolt: A Bayern München bajnoki címei; Aposztróf, Bp., 2016
• Bayern München; szerk. Fűrész Attila, Privacsek András; Inverz Media, Bp., 2016
• Uli Hesse: Bayern. Egy globális szuperklub születése; ford. Mokány Lajos; Gabo, Bp., 2017
• Varga Lilla: Arjen München. 10 év a Bayern Münchenben; UGK, Hédervár, 2022

• Az FC Bayern München 2016–2017-es szezonja