Béta Crucis

Béta Crucis
A β Crucis a Dél Keresztje csillagképben
Más jelölések	béta Cru, CPD-59 4451, GSC 08659-03107, HD 111123 , HIP 62434, HR 4853, PPM 341305, SAO 240259, I 362, DUN 125, CCDM J12478-5940, IDS 12419-5908, WDS 12477-5941[1]
Megfigyelési adatok
Csillagkép	Dél Keresztje csillagkép
Epocha	J2000
Rektaszcenzió	12h 47m 43,269s[1]
Deklináció	-59° 41′ 19,58″[1]
Távolság	340 fé
Látszólagos fényesség	1,25[2]
Abszolút fényesség	-3,9
Színkép típusa	B0.5 III[3] / B2V[4]
Változócsillag típusa	Beta Cephei
Pályaadatok
Évi parallaxis	11,71 ezred ívmásodperc[1]
Radiális sebesség	15,6 km/s[1]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban	-42,97 mas/év[1]
deklinációban	-16,18 mas/év[1]
Fizikai adatok
Sugár	8,4 R☉
Tömeg	3,2×1031 kg, 16 M☉
Hőmérséklet
Felszín	27 500 K
Luminozitás	34 000 L☉
Kor	10 millió év
Forgási adatok
Radiális forgási sebesség ${\displaystyle v_{\mathrm {e} }\cdot \sin i}$	35 km/s[5]

A Béta Crucis (Mimosa, Becrux, β Crucis) a Dél Keresztje csillagkép második legfényesebb csillaga, a kereszt keleti pontját jelzi. Magyarországról nem látható, az északi féltekéről csak a 20. szélességi kör alatt figyelhető meg (pl. Észak-Afrika), a horizont közelében.

A Béta Crucis forró és kék fényű, Béta Cephei típusú változócsillag. Bár vizuális abszolút fényessége csak 3000-szerese a Napénak, az ultraibolya sugárzással együtt fényessége eléri a 34 000-szeres értéket.

Anyagában a Naphoz viszonyítva csak kb. fele annyi fém található (a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elem). Ez azt jelenti, hogy meglehetősen fiatal csillagról van szó, korát 10 millió évre becsülik.

Van egy halvány párja, amivel közös tömegközéppontjuk körül 5 évente tesznek meg egy fordulatot, kettejük távolsága 8 CsE.

A β Crucis első kísérőjét James Dunlop skót származású, Ausztráliában dolgozó csillagász^[6] mérte és katalogizálta 1826-ban. Jelenleg mint AC pár a WDS-ben DUN 125 néven található. A főcsillagtól mintegy 6 ívpercre ÉÉK-i irányban helyezkedik el (373,1", PA 23° (2000)^[7]) a TYC 8659 874 katalógusszámú, 7,2^m fényességű kísérőcsillag. Kb. ötször nagyobb távolságban van, mint a főcsillag, ezért optikai kettősnek nevezzük.

A nagy fényességkülönbség miatt nehezebben észlelhető a rendszer B komponense. Innes, szintén skót származású, de Dél-Afrikában dolgozó csillagász fedezte fel 1901-ben. A 11,4^m fényességű társ 2002-es mérés szerint 42,2"-re van a főcsillagtól PA= 326° irányban. A felfedezés óta eltelt 110 év alatt mindössze négy alkalommal mérték. Az AB pár felfedező szerinti neve I 362.^[7]

Az AB és AC pár paramétereinek minimális mértékű időbeli változása zömmel a főcsillag sajátmozgásának következménye.

1. ↑ ^{a b c d e f g} SIMBAD lekérdezés: Mimosa
2. ↑ [1]
3. ↑ Cohen, David H.; Kuhn, Michael A. & Gagné, Marc et al. (June 2008), "Chandra spectroscopy of the hot star βCrucis and the discovery of a pre-main-sequence companion", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (4): 1855–1871, DOI 10.1111/j.1365-2966.2008.13176.x
4. ↑ Aerts, C.; De Cat, P. & Cuypers, J. et al. (January 1998), "Evidence for binarity and multiperiodicity in the beta Cephei star beta Crucis", Astronomy and Astrophysics 329: 137–146
5. ↑ Catalogue of rotational velocities of the stars, SIMBAD
6. ↑ História - Tudósnaptár
7. ↑ ^{a b} WDS frame. [2011. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)

• Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2

• Alfa Crucis
• Gamma Crucis