[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 143)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Appius Claudius Pulcher
Születetti. e. 179 előtt[1]
ókori Róma
Elhunyt

nem ismert
Állampolgárságarómai
HázastársaAntistia[3][4]
Gyermekei
Szüleinem ismert
Caius Claudius Pulcher
Foglalkozása
  • ókori római politikus
  • ancient Roman military personnel
Tisztsége
  • római szenátor (nem ismertnem ismert)
  • consul (i. e. 143 – i. e. 143)
  • censor (i. e. 136 – i. e. 136)
SablonWikidataSegítség

Appius Claudius Pulcher (? – Kr. e. 133) római politikus, a patricius Claudiusok nemzetségének tagja, a Kr. e. 185-ben consuli rangot viselő Appius Claudius Pulcher fia volt.

Kr. e. 143-ban consul volt, és dicsvágyból megtámadta az alpesi salassusokat. Először vereséget szenvedett, majd a Sibylla-könyv útmutatása alapján diadalt aratott. Rómába visszatérve megtagadták tőle a triumphust, mire ő saját költségen rendezett diadalmenetet. Ezt az egyik néptribunus megpróbálta megakadályozni, ám Pulcher Claudia nevű lánya, a Vesta-szűz megakadályozta, hogy lerángassa quadrigájáról. A következő évben sikertelenül jelöltette magát censornak, de később, valószínűleg Kr. e. 136-ban elnyerte a hivatalt Quintus Fulvius Nobilior kollégájaként.

Tiberius Gracchushoz adta feleségül egyik lányát, és Kr. e. 133-ban vejével és annak fivérével, Caius Gracchusszal együtt tagja volt a háromtagú földosztó bizottságnak. A néppártiak főellenségével, Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanusszal személyes ellenségeskedésben állt. Röviddel Tiberius Kr. e. 133-ban bekövetkezett halálát követően hunyt el.

Appius nevű fia szintén ifjabb Scipio ellenfele volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)
  2. Claudii
  3. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 10.)
  4. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 10.)

Források

[szerkesztés]


Elődei:
Servius Sulpicius Galba
és
Lucius Aurelius Cotta
Utódai:
Lucius Caecilius Metellus Calvus
és
Quintus Fabius Maximus Servilianus