Sájenek

Sájenek

Teljes lélekszám

~12 000

Régiók

Észak-Amerika

Lélekszám régiónként

Régió Fő északi sájenek 3200[1] déli sájenek 8000

Nyelvek

algonkin nyelvcsalád

Vallások

kereszténység animizmus peyotizmus

Rokon népcsoportok

algonkinok

A Wikimédia Commons tartalmaz Sájenek témájú médiaállományokat.

A sájenek vagy cheyenne-ek az algonkin nyelvcsaládhoz tartozó síksági indián népek egyike. Manapság a Sájen Nemzet két egyesült törzsből áll; a só'taeo'o-ból (ezt gyakran suhtai vagy sutaio alakban is írják) és a tsétsêhéstâhese (gyakori átírással: tsitsistas). Nemzetük két, a föderáció által elfogadott törzsbe csoportosul; az egyik az oklahomai sájen és arapahó törzsek, míg a másik a montanai északi sájen törzsek akik az Északi Sájen Rezervátumban laknak.

Feltételezések szerint, a sájenek körülbelül i. sz. 1500 körül, a Nagy-tavak környékéről a mai Minnesota államból nyugat felé vándoroltak, a Mississippi folyón átkelve Észak- és Dél-Dakotába értek. A 19. század első felében a sájen törzsek egyesültek és a síksági indiánoknál eddig még nem látott, központosított rendszert alkottak, amelyet hagyományos ceremóniákkal erősítettek meg. Körülbelül 1730-ban a sájenek letelepedtek a dél-dakotai Black Hillsnél (Fekete dombok) és a montanai Powder River Countrynál, és megtanították a lakotáknak a lótenyésztést. Az arapahókkal összefogva, délre szorították a kajovákat. Azonban őket is nyugatra szorították a több fővel rendelkező lakoták.

Mielőtt az európaiak megérkeztek volna Észak-Amerikába, a sájenek többször is szövetséget kötöttek az arapahókkal és a lakotákkal. A 18. században elköltöztek a harcias lakoták melől, azonban néhány lakota csoport utánuk ment Black Hillsbe és Powder River Countryba. A 19. század közepén többször is támogattak más síksági indián népeket.

A sájenek az egyik legismertebb síksági indián népek közé tartoznak. A sájen nemzet tíz csoportra oszlott és Colorado déli részétől Dél-Dakotáig fordultak elő; a központosított rendszert, olyan hagyományos ceremóniákkal erősítettek meg, mint amilyen a naptánc. Az összejöveteleknél a csoport főnökök hivatalos gyűlést tartottak. Gyűléskor megbeszélték a harci teendőket. Hagyományos ellenségeik a varjak voltak, aztán 1856-1879 az Amerikai Egyesült Államok katonasága ellen is harcoltak. A 19. század közepefelé a sájen csoportok szétváltak, egy részük Black Hillsnél maradt, míg mások a Colorado állam közepén elhelyezkedő Platte Rivernél telepedtek le.

Az északi sájen törzsek, kiket sájen nyelven notameohmésêhese-nek is neveznek („északi evők”) vagy, csak egyszerűen ohmésêhese-nek („evők”), az Északi Sájen Rezervátum lakói. Ez a rezervátum Montana állam délkeleti részén található. A 2000. évi népszámlálás szerint a rezervátumban, összesen 4400 ember élt, ezekből 72,8 százalék, körülbelül 3250^[2] fő sájennek vallotta magát. Az északi sájen törzsekben 2011-ben 9945-en voltak.

A déli törzs, melynek heévâhetaneo'o („megkötözött emberek”) a sájen neve, a déli arapahókkal együtt alkotják a sájen és arapahó törzsek nevű szövetséget. Ők Oklahoma nyugati részén élnek. 2008-ban összesen 12 130^[3] lelket számláltak. 2003-ban, ezek közül körülbelül 8000 sájennek vallotta magát. Mivel folyamatos a törzsek közti hásasságkötés, nehéz megtudni, hogy egyes törzs pontosan hány főből áll.^[4]

• Berthrong, Donald J. The Southern Cheyenne. Norman: University of Oklahoma Press, 1963.
• Brown, Dee. Bury My Heart at Wounded Knee. New York: Holt, Rinehart and Winston, 1970. ISBN 0-8050-1730-5.
• Bourke, John G. Mackenzie’s Last Fight with the Cheyenne. New York: Argonaut Press, 1966.
• Grinnell, George Bird. The Fighting Cheyenne. Norman: University of Oklahoma Press, 1956. (original copyright 1915, NY: Charles Scribner's Sons). ISBN 0-87928-075-1.
• Grinnell, George Bird. The Cheyenne Indians: Their History and Ways of Life. New Haven, CT: Yale University Press, 1923. 2 volumes; trade paperback, reprints: The Cheyenne Indians, Vol. 1: History and Society, Bison Books, 1972. ISBN 978-0-8032-5771-9; The Cheyenne Indians, Vol. 2: War, Ceremonies, and Religion, Bison Books, 1972. ISBN 978-0-8032-5772-6.
• Hyde, George E. Life of George Bent: Written From His Letters, ed. Savoie Lottinville, Norman: University of Oklahoma Press, 1968. Reprint, trade paperback, March 1983. ISBN 978-0-8061-1577-1
• Moore, John H.. The Cheyenne, The peoples of America. Cambridge, MA: Blackwell Publishing (1996). ISBN 978-1-55786-484-0. OCLC 34412067 
• Pritzker, Barry M. A Native American Encyclopedia: History, Culture, and Peoples. Oxford: Oxford University Press, 2000. ISBN 978-0-19-513877-1.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cheyenne people című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• "We, The Northern Cheyenne People: Our Land Our History, Our Culture", Chief Dull Knife College
• Cheyenne Curriculum Committee, Montana Office of Public Instruction. Bringing the Story of the Cheyenne People to the Children of Today, Northern Cheyenne Social Studies Units, Grades 1-12 [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2012. május 12. [archiválás ideje: 2011. szeptember 22.] 
• Kroeber, A L (1900. szeptember 1.). „Cheyenne Tales”. JSTOR: The Journal of American Folklore Vol. 13 (No. 50), 161-190. o. (Hozzáférés: 2012. május 12.) 

• Cheyenne Arapaho Tribe (Official Site)
• Northern Cheyenne Nation (Official Site)
• "Cheyenne Culture and History Links", Native Languages
• Montana Office of Public Instruction: Symbols of Our People. [2012. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
• Jomay Steen, "Indian remains finally at rest" Archiválva 2012. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Rapid City Journal, 31 March 2005
• "The Cheyenne Outbreak: The Battle of Turkey Springs and Red Hills", Freedom Oklahoma
• "Cheyenne perform Victory Dance to honor Marine tank driver", Turtle Track
• Minnesota State University eMuseum Article on the Cheyenne