Colville rezervátum

Colville rezervátum
Földrajzi adatok
Terület	11 430 km²
Elhelyezkedése
Colville rezervátum Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 48° 13′ 47″, ny. h. 118° 52′ 22″48.229722222222, -118.8727777777848.229722°N 118.872778°WKoordináták: é. sz. 48° 13′ 47″, ny. h. 118° 52′ 22″48.229722222222, -118.8727777777848.229722°N 118.872778°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Colville rezervátum témájú médiaállományokat.

A colville-i indián rezervátum az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington államban elhelyezkedő indián rezervátum, amelyet a szövetségi kormány által elismert Confederated Tribes of the Colville Reservation üzemeltet. Az 1 143 000 hektár területű^[1] körzet Okanogan, Ferry és Chelan megyékre terjed ki.

A törzsi szövetség 8700 lakosa valamely őslakó törzs (colville, nespelem, sanpoil, lakes (más néven sinixt), wenatchi, chelan, entiat, methow, déli okanagan, sinkiuse–columbia vagy nez perce) leszármazottja. A rezervátumban leggyakoribb indián nyelvek a szalis nyelvcsaládhoz tartoznak.

Ehhez a szakaszhoz további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Az 1850-es években az itt élő őslakók vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak; lakóhelyüket főleg a tavak (Columbia, San Poil, Nespelem, Okanogan, Kígyó és Wallowa folyók) mentén alakították ki. Az egyes indián törzsek gyakran együtt halásztak és vadásztak; életükben nagy szerepet játszottak a hagyományok és a spiritualitás.^[2]

A 19. század közepén a térségben megjelentek az első európai telepesek, ekkor az őslakók nyugatabbra vándoroltak; ekkortól az indiánok életében egyre nagyobb szerepet kapott a kereskedelem.

Egy időben mind az USA, mind Nagy-Britannia magának követelte a 19. századi Oregont és Columbiát; a vitát az 1846-os oregoni egyezmény zárta le, amely a 49. szélességi körtől délre eső területeket az Egyesült Államoknak ítélte. A megállapodás nem vette figyelembe a térségben lakó indiánokat, akik ekkor már tízezer éve itt éltek.

Millard Fillmore Washington Territórium létrehozásával egy időben Isaac Stevenst jelölte ki az őslakókért felelős biztosnak.^[3] Stevens azt javasolta, hogy Washington Territórium területén hozzanak létre rezervátumokat az indiánok számára.

1854-ben tárgyalásokat folytattak az őslakókkal; a megbeszélések főleg a fehérek lakta települések környékére fókuszáltak. A fehérek és az indiánok között a természeti erőforrásokért folytatott versengés végül az 1856-tól három éven át tartó yakima háborúhoz vezetett; a felek legközelebb 1865-ben állapodtak meg, amikor McKelly felügyelő kijelentette, hogy mivel a termőterületek többsége az őslakók tulajdonában van, ezért elkerülhetetlen a velük való kereskedelem.

Az indiánokkal fennálló kapcsolat javítása érdekében Ulysses S. Grant 1872. április 9-i rendeletével létrehozta a többmillió hektáros colville-i rezervátumot, ahol földek, vizek, erdők, legelők, bányák és haszonállatok is elérhetőek voltak. Grant a július 2-i rendeletével a rezervátumot a Columbia folyótól az Okanogan folyóhoz helyezte át; az új rezervátum területe már csak 1,2 millió hektár volt, és nem képezték részét a legjobb termőterületű vidékek.

Három évvel később a szövetségi kormány feloszlatta a rezervátumokat, és helyettük az egyes családoknak földet biztosított az önellátó gazdálkodáshoz. A colville-i rezervátum lakosait 1887-ben regisztrálták; 1892-ben a rezervátum északi részén az őslakó családok kaptak földet, a déli részt pedig mindenki számára megnyitották. 1891-ben a törzsek megállapodtak a kormánnyal, hogy utóbbi az északi térséget másfél millió dollárért megvásárolja tőlük; ennek az összegnek a kifizetésére csak 14 év múlva került sor, azonban az indiánok megtartották halászati és vadászati jogukat. Azon őslakók, akik északon maradtak, 32 hektár földet kaptak, ami fele a déli részen biztosított területnek.

A fennmaradó területeket 32 hektáros részekre osztották, és önálló háztartásoknak adták, ezzel 1906-ban a törzsi irányítás véget ért. Az 1916-os rendeletet James McLaughlin ügynök és a felnőtt indián férfiak 2⁄3-a (körülbelül 600 fő) is aláírták. A Dawes Act kimondta, hogy nem szükséges az indiánok beleegyezése, és kompenzációt sem biztosítottak számukra.

Franklin D. Roosevelt 1934-es rendelete ösztönözte az őslakókat a korábbi, saját irányítás visszaállítására.^[4] 1956-ban a kongresszus a déli részen nem megvásárolt területeket visszaadta a colville-i törzseknek, akik azóta a magántulajdonú telkek többségét is visszavásárolták. A huszadik században a szövetségi kormány többször is kompenzálta az őslakókat, Barack Obama pedig visszavásárlási programot indított.^[5]

• Coulee Dam (részben)
• Disautel
• Elmer City
• Inchelium
• Keller
• Nespelem
• Nespelem Community (részben)
• North Omak
• Okanogan (részben)
• Omak
• Twin Lakes

A szövetség irányításáért a nespalemi székhelyű Colville Business Council felel, amely 800–1200 főt foglalkoztat.

A tanács tagjait két évre választják; a kelleri kerület kettő, a másik három egy-egy képviselőt választ. A szavazás időpontja június közepe.

A szövetség irányítását az elnök mellett a választókerületi képviselők végzik; a kerületek a következők:

• Omaki kerület: a legnépesebb kerület, amely az Okanogan-völgyet és Omak város keleti részét foglalja magában
• Nespelemi kerület: a Nespelem-völgyet és Coulee Dam várost magában foglalü kerület; itt található a szövetség székhelye is
• Kelleri kerület: a Columbia folyó torkolatánál, a Roosevelt tó közelében fekvő kerület
• Incheliumi kerület: a rezervátum északkeleti része

A gazdaság fejlődéséért a legnagyobb északnyugat-washingtoni gazdasági szervezet, a Colville Tribal Federal Corporation felel, melynek 13 vállalkozása között van vadászattal, pihenéssel és turizmussal foglalkozó, valamint építőipari és faipari cég is. A körülbelül 800 főt foglalkoztató CTFC éves bevétele százhúsz millió dollár.^[6]

Három évnyi fejlesztés után 2013-ban a Joseph törzsfőnök gát mellett megnyílt a Joseph törzsfőnök Halkeltető, melynek célja a Columbia folyó lazacállományának visszatelepítése. A működés első évében 1,9 millió tonnányi lazacot engedtek a vízbe. Átlagosan a kifejlett halak egy százaléka tér vissza a keltetőbe. A törzsek később a halak könnyebb átjutását célzó fejlesztésekbe kezdtek.^[7]

Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A Kelleri Tankerület óvodától hatodik osztályig nyújt oktatást, a diákok ezután a Wilbur, a Lake Roosevelt vagy a Republic gimnáziumban tanulhatnak tovább; mivel a térség lakói negatív előítélettel rendelkeznek az indiánokkal kapcsolatban, a fiatalok főleg az európai–amerikai Republic városát választják. Wilbur és Coulee Dam települések iskoláiban gyakori az őslakó-eredetű diákokkal szembeni negatív diszkrimináció.

A rezervátum területén egy általános iskola (Pascal Sherman Indian School) és két gimnázium (Inchelium és Lake Roosevelt High School) található. A Spokane-i Törzsi Főiskola és a Salish Kootenai Főiskola közös kampuszt működtet Nespelemben, a Community Colleges of Spokane pedig Incheliumban; emellett Omakban található a Wenatchee-völgyi Főiskola északi campusa.

• Coyote and the Buffalo (miért nem élnek bivalyok a térségben)^[8]
• Coyote quarrels with mole (a feleségével harcoló sakál)^[9]
• Spirit chief names the animal people (a „Chip-chap-tiqulk” elnevezéséről)^[10]
• Turtle and the eagle (a sast megelőző teknős)^[11]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Colville Indian Reservation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Colville rezervátum témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap (angolul)
• Üzleti tanács (angolul)
• Okanagan Nemzeti Szövetség (angolul)