6. szimfónia (Beethoven)

Beethoven: 6. szimfónia „Pastorale”
szimfónia
Beethoven a 6. szimfónia írása közben (Almanach Der Musikgesellschaft, 1834)
Zeneszerző	Ludwig van Beethoven
Opusszám	op. 68.
Keletkezés	1808
Ajánlás	Franz Joseph Maximilian von Lobkowitz Andrii Rozumovskyi
Ősbemutató	1808. december 22., Bécs, Theater an der Wien
Megjelenés	1809
Hangnem	F-dúr
Hangszerelés	1 piccolo, 2 fuvola, 2 oboa, 2 oboa, 2 klarinét, 2fagott, 2 kürt, 2 trombita, 2 harsona (alt és tenor), üstdob és vonósok
Időtartam	40 perc
Tételek	1. tétel – Vidám érzések ébredése a falura érkezéskor – Allegro ma non troppo 2. tétel – Jelenet a pataknál – Andante molto mosso 3. tétel – Vidám paraszti mulatság – Allegro 4. tétel – Vihar – Allegro 5. tétel – Pásztorének Örömteljes és hálás érzések a vihar után – Allegretto
A Wikimédia Commons tartalmaz 6. szimfónia témájú médiaállományokat.

Ludwig van Beethoven 6., F-dúr, „Pastorale” szimfóniája (op. 68.) 1808-ban készült el. Ez egyike Beethoven kevés programzenéinek, első bemutatásakor a „Vidéki élet emlékei” címet kapta.

Beethoven imádta a természetet, rengeteg időt töltött vidéki sétákkal. Sokszor elhagyta Bécs városát azért, hogy vidéken dolgozhasson. Ám nem ő volt az első zeneszerző, aki a természetet szimfonikusan ábrázolta; például Joseph Haydn 1802-ben bemutatott Az évszakok című oratóriumában szintén a természet szeretetét, táncoló parasztokat, zivatart, madárcsicsergést festett le. Beethoven nem egy újabb oratóriumot írt, hanem egy szimfóniát, így megmenekült a túl prózai jelzőtől, amit egy librettó rótt volna rá.

A 6. szimfónia Beethoven sokkal híresebb – és szenvedélyesebb – 5. szimfóniájával párhuzamosan készült. Egy hosszú és kevés próbát megélt koncerten mutatták be az 5. szimfóniával együtt a Theater an der Wien-ben, Bécsben, 1808. december 22-én. Meglehetősen hidegen fogadták, a sokkal lángolóbb társa okozta izgalomnak köszönhetően. Bár a 6. szimfónia tartalmazza Beethoven legszebb szerzeményeit, a tömeg egy másik bátor és kalandos művet akart hallani, és viszonylag nyugodt és befelé forduló hangulatával nem nyerte el maradéktalanul a közönség tetszését.

A kedvezőtlen indulás óta azonban a mű egyike lett a szimfonikus repertoárok központi darabjainak. Mára számos hallgató kedvence, és rendkívül gyakran játszott és rögzített alkotássá vált.

A partitúra szerint a művet Beethoven 1 piccolóra (a 4. tételben), 2 fuvolára, 2 oboára, 2 klarinétra, 2 fagottra, 2 kürtre, 2 trombitára (a 3., 4. és 5. tételben), 2 harsonára (alt és tenor, a 4. és 5. tételben), üstdobra (a 4. tételben) és vonósokra komponálta.

A mű szakít a rendszerint négytételes klasszikus szimfóniák szerkesztési elveivel: a 6. szimfónia öttételes. Hossza körülbelül 40 perc, az utolsó három tételt általában a tételek közti szünet megtartása nélkül adják elő.

A mű kezdetén a szerző könnyed, szinte lebegő tematikával indít, így lép ki a természetbe, célja a miliő, a táj, az atmoszféra érzékeltetése. A tétel levegős hangzását nagyban segíti az F-dúr hangnem.

A patakparti jelenet szintén hangulatfestő zene, halljuk, érzékeljük a patak csobogását és a tételt befejező madárkoncertet, amelyet Beethoven állítólag tréfának szánt.

A harmadik tétel a scherzo funkcióját tölti be a műben. A ritmus végig dobbantja a talpalávalót, ugyanakkor a szerző a dinamika segítségével mesterien érzékelteti a táncra gyülekezők összesereglését. A falusi muzsikusok – akárcsak Mozart szextettjében – megkapják a magukét: Beethoven belekomponálta scherzójába a késve belépő, ritmusból kieső „malac-banda” tagjait.

A vidám mulatságot hirtelen megszakítja a kitörő vihar. A vihar ábrázolása közkeletű a zenében. Beethoven előtt Vivaldi, Haydn, Rossini is élt ezzel az effektussal. Itt a vihar ábrázolása emberközpontú, a 4. tétel a vihartól megrettent ember drámája. Ez a dráma azonban nem katasztrófával végződik, mert a vihar elmúltával kisüt a nap.

Ez a tétel a kiállt megpróbáltatás utáni felszabadultságot tükrözi, meghatott hangulatú, úgy szól, mint a természet gyermekének himnikus fohásza.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Symphony No. 6 (Beethoven) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz I. Zenekari művek (Zeneműkiadó, 1972)
• Antony Hopkins, The Nine Symphonies of Beethoven (Scolar Press, 1981, ISBN 1-85928-246-6).
• David Wyn Jones, Beethoven: Pastoral Symphony (Cambridge University Press, 1995, ISBN 0-521-45684-3).
• Charles Rosen, The Classical Style (2nd edition 1997, W.W. Norton & Company, New York, ISBN 0-393-31712-9).
• Sixth and Seventh Symphonies (Dover Publications, Inc., 1976, ISBN 0-486-23379-0).

• Full Score of Beethoven 6. szimfónia
• Christoph Eschenbach interjú
• Beethoven: VI.szimfónia. Scherzo.hu