Zsiberk
Zsiberk (Jibert) | |
Az evangélikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Megye | Brassó |
Község | Zsiberk |
Rang | községközpont |
Polgármester | Ioan Iancu Boeriu (PNL), 2012 |
Irányítószám | 507110 |
Körzethívószám | 0x68[1] |
SIRUTA-kód | 41293 |
Népesség | |
Népesség | 569 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 7 |
Népsűrűség | 3,43 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 501 m |
Terület | 166,12 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 00′ 19″, k. h. 25° 04′ 18″46.005201°N 25.071666°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 19″, k. h. 25° 04′ 18″46.005201°N 25.071666°E | |
Zsiberk weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsiberk témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zsiberk (románul: Jibert, németül: Seiburg) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, a történeti Királyföldön.
Fekvése
Kőhalomtól 14 km-re nyugat–délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
A német Sigibirg ~ Sigeberga női névből való, amiből a németben népetimológiásan lett Seiburg. Először 1289-ben említették, Villa Syberg alakban. Későbbi írott névváltozatai: Sybeerg (1345), Syburg (1414), Sybryk (1486), Sibrich (1488) Sybery (1532) Sybrig (1532), Seybrik (1555), Sybrich (1557), Syberg (1640), Sibarcum (1676) és Zsibort (1750).
Története
Kőhalomszéki szász település volt. Mellette 1336-ig ciszterci kolostor állott. 1348-ban már iskolamester is tanított a faluban.
1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. Az 1975-ben elfogadott romániai településrendezési terv szerint 1985-tel kezdődően várossá fejlesztették volna.[2]
Népessége
- 1900-ban 1376 lakosából 766 volt német, 538 román és 57 cigány anyanyelvű; 762 evangélikus és 590 ortodox vallású. A lakosság 55%-a írt és olvasott, 11%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 736 lakosából 418 vallotta magát román, 262 cigány és 49 német nemzetiségűnek; 675 ortodox és 54 evangélikus vallásúnak.
Látnivalók
- Evangélikus temploma neogótikus stílusban, 1868 és 1883 között épült.
Jegyzetek
Források
- Az önkormányzat hivatalos website-ja (románul)
- A Zsiberkről elszármazott szászok website-ja (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
- Zsiberki szász hagyományok [1] (németül)