„Kmety György” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. július 15., 21:20-kori változata

Kmety György Brocky Károly olajfestményén (1850 körül)

Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. május 24. – London, 1865. április 25.) honvédtábornok, a török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornok.

Életpályája

Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja 1818-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. Késmárkon végezte tanulmányait, majd 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe 1848. október 1-jén, a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a Móga táborába igyekvő Kossuth Lajoshoz és részt vett a schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A kápolnai csatában Henryk Dembiński hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és 1849. február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. 1849. április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavételekor (1849. május 4. – május 21.), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját és június 26-án ezért megkapta tábornoki kinevezését. A június 27-ei ihászi ütközetben vereséget szenvedett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták Görgey Artúr fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a Jellasics ellen vívott július 14-ei kishegyesi ütközetben érdemi szerepet játszhasson. Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-i lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott Vécsey tábornok csapataihoz.

A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az iszlám vallást. A törökök megbecsülték, elismerték és felkérték a török hadsereg modernizálására, melyet Kmety végrehajtott. Hálából a segítségért halála után Isztambulban szobrot állítottak, mely ma is látható. Bemmel együtt a szíriai Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a kuruderei ütközetben. 1855-ben részt vett a karszi erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József - egykori honvéd ezredes - átvágták magukat az ostromlókon 1855. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.

1860-ban a libanoni zavargások idején a török segélycsapatok parancsnoka volt. A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult és Londonban telepedett le. Sosem nősült meg, gyermektelenül halt meg. Testvére, Kmety Mihály leszármazottai ma is viselik a Kmety nevet.

Művei

A Refutation of Some of the Principal Mistatements in Görgei’s „Life and Actions in Hungary in the Years 1848 and 1849” with Critical Remarks on his Character as a Military Leader. London, [1852.]
Arthur Görgey’s Leben und Wirken in Ungarn. Beurtheilt von Georg Kmety. London, 1853.
Kmety, George: A Narrative of the Defence of Kars on the 29th September, 1855. London, 1856.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Kmety György témájú médiaállományokat.

Arbanász Ildikó - Csorba György: Kmety György emlékirata Kars erődjének 1855. szeptember 29-ei védelméről, Hadtörténelmi Közlemények 118 (2005):1-2.
Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
Hermann Róbert: Az ihászi ütközet emlékkönyve, 1849-1999 (MEK)
Kedves Gyula: Kmety és Guyon (Rubicon 1999/4)

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 == Életpályája ==
-Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja [[1818]]-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. [[Késmárk]]on végezte tanulmányait, majd [[1833]]-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. [[1847]] végén [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe [[1848]]. [[október 1.|október 1-jén]], a [[Győr]]ben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a [[Móga János|Móga]] táborába igyekvő [[Kossuth Lajos]]hoz és részt vett a [[Schwechati csata|schwechati csatában]]. Helytállásáért Kossuth [[november 1.|november 1-jén]] a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. [[december 16.|December 16-án]] a [[parndorfi ütközet]]ben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A [[Kápolnai csata|kápolnai csatában]] [[Henryk Dembiński]] hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és [[1849]]. [[február 28.|február 28-án]] a [[mezőkövesdi ütközet]]ben győzelmet aratott [[Franz Deym]] vezérőrnagy dandárja felett. 1849. [[április 14.|április 14-én]] ezredesi rangot kapott. [[Buda ostroma, 1849|Buda visszavételekor]]  (1849. [[május 4.]] – [[május 21.]]), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. [[Buda (történelmi település)|Buda]] bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a [[Rába]] vonalának megszállását kapta feladatul. [[június 13.|Június 13-án]] pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte [[Franz Wyss]] vezérőrnagy dandárját és [[június 26.|június 26-án]] ezért megkapta tábornoki kinevezését. A [[június 27.|június 27-e]]i [[ihászi ütközet]]ben vereséget szenvedett [[Edler von Warensberg]] altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták [[Görgey Artúr]] fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a [[Josip Jelačić|Jellasics]] ellen vívott [[július 14.|július 14-e]]i [[kishegyesi ütközetben]] érdemi szerepet játszhasson. [[augusztus 9.|Augusztus 9-én]] seregével csatlakozott a [[Temesvár]] mellett álló magyar főerőkhöz. A [[Temesvári csata|temesvári csatában]] a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az [[augusztus 15.|augusztus 15-e]]i [[lugosi ütközet]]ben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott [[Vécsey Károly|Vécsey]] tábornok csapataihoz.
+Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja [[1818]]-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. [[Késmárk]]on végezte tanulmányait, majd [[1833]]-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. [[1847]] végén [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe [[1848]]. [[október 1.|október 1-jén]], a [[Győr]]ben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a [[Móga János|Móga]] táborába igyekvő [[Kossuth Lajos]]hoz és részt vett a [[Schwechati csata|schwechati csatában]]. Helytállásáért Kossuth [[november 1.|november 1-jén]] a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. [[december 16.|December 16-án]] a [[parndorfi ütközet]]ben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A [[Kápolnai csata|kápolnai csatában]] [[Henryk Dembiński]] hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és [[1849]]. [[február 28.|február 28-án]] a [[mezőkövesdi ütközet]]ben győzelmet aratott [[Franz Deym]] vezérőrnagy dandárja felett. 1849. [[április 14.|április 14-én]] ezredesi rangot kapott. [[Buda ostroma (1849)|Buda visszavételekor]]  (1849. [[május 4.]] – [[május 21.]]), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. [[Buda (történelmi település)|Buda]] bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a [[Rába]] vonalának megszállását kapta feladatul. [[június 13.|Június 13-án]] pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte [[Franz Wyss]] vezérőrnagy dandárját és [[június 26.|június 26-án]] ezért megkapta tábornoki kinevezését. A [[június 27.|június 27-e]]i [[ihászi ütközet]]ben vereséget szenvedett [[Edler von Warensberg]] altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták [[Görgey Artúr]] fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a [[Josip Jelačić|Jellasics]] ellen vívott [[július 14.|július 14-e]]i [[kishegyesi ütközetben]] érdemi szerepet játszhasson. [[augusztus 9.|Augusztus 9-én]] seregével csatlakozott a [[Temesvár]] mellett álló magyar főerőkhöz. A [[Temesvári csata|temesvári csatában]] a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az [[augusztus 15.|augusztus 15]]-i [[lugosi ütközet]]ben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott [[Vécsey Károly|Vécsey]] tábornok csapataihoz.
 A [[világosi fegyverletétel]] után [[Törökország]]ba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az [[iszlám]] vallást. A törökök megbecsülték, elismerték és felkérték a török hadsereg modernizálására, melyet Kmety végrehajtott. Hálából a segítségért halála után [[Isztambul]]ban szobrot állítottak, mely ma is látható. [[Bem József|Bem]]mel együtt a szíriai [[Aleppó]]ba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely [[Görgey Artúr]] emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a [[kuruderei ütközet]]ben. [[1855]]-ben részt vett a [[karsz]]i erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József - egykori honvéd ezredes -  átvágták magukat az ostromlókon [[1855]]. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.