Jimmy Page

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Jimmy Page
Jimmy Page 2008-ban
Életrajzi adatok
Születési név	James Patrick York Page
Becenév	Jimmy
Álnév	ZoSo
Született	1944. január 9. (80 éves) Heston, Anglia
Házastársa	Patricia Ecker (1986–1995) Jimena Gómez Paratcha (1995–2008)
Élettárs	Jackie DeShannon Scarlett Sabet (2014. augusztus – )
Iskolái	Surrey Institute of Art & Design, University College
Pályafutás
Műfajok	blues rock hard rock rock and roll folk-rock
Aktív évek	1957–
Kapcsolódó előadó(k)	Crusaders The Yardbirds New Yardbirds Led Zeppelin The Honeydrippers The Firm Coverdale and Page Page and Plant Herman's Hermits XYZ Joe Cocker The Edge Jack White Donovan The Black Crowes
Hangszer	gitár,[1]harmonika, basszusgitár, bendzsó, szintetizátor, szitár, mandolin, tamburin
Díjak	Brit Birodalom Rendjének tisztje Kennedy Center Honors MOJO Awards
Tevékenység	zenész, dalszerző, producer
Kiadók	Swan Song Atlantic Geffen Fontana Mercury
IPI-névazonosító	00089147834 00048230790 00023254027
Jimmy Page weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmy Page témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James Patrick York Page (Heston, Middlesex, Anglia, 1944. január 9. –) ismertebb nevén Jimmy Page angol gitáros, zeneszerző és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) birtokosa.

Pályafutását segédzenészként kezdte Londonban, ezután a The Yardbirdsben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint.

2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el.^[2] 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. A Gibson Minden idők 50 legjobb gitárosa listáján a 2. helyet érte el.^[3] 2007-ben a Classic Rock magazin a 4. helyre rangsorolta a 100 legvadabb gitárhős listáján.^[3] Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds,^[4] majd másodszor a Led Zeppelin^[5] tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót.

James Patrick York Page 1944. január 9-én született a middlessexi Hestonban. Édesapja egy northamptoni ipari üzem személyzetise, édesanyja orvosasszisztens volt. A házaspár egyetlen gyermeke első tíz éve jelentős részét meglehetős elszigeteltségben töltötte nagybátyja vidéki farmján Northamptonshire-ben. A családi emlékezet szerint leginkább postabélyeget gyűjtött vagy körbefutotta a házukat. Nyolcéves volt, iskolába kezdett járni, amikor a család elköltözött Epsomba (Surrey). Beleszeretett az antik művészetekbe, a régiségekbe, amikor szülei – társadalmi kapcsolataikat ápolva – körbecipelték a megyében, s így megismerkedett a tehetős angol középosztály életével, környezetével. Tizenhárom éves volt, amikor életét meghatározó élmények érték.

Szüleitől kapott egy spanyolgitárt, amelyen elkezdett pengetni, és már 1957-ben, 13 évesen szerepelt tévéadásban.^[6] Jimmy a rock and roll bűvkörébe került. Egy Elvis Presley-dal, a „Baby Let's Play House” korai kedvence volt az első elektromos gitárján, egy használt 1959-es Futurama Graziosón.^[7] Időközben a család Londonba költözött. Page a barátaival a Kingston Art College-ba járt gitározást tanulni. Vett vagy fél tucat leckét, de ott nem volt egyetlen igazi gitártanár sem akkoriban. Hat lecke után a diák jobb volt, mint az instruktora (Mrs. Page)."

Szédítő tempójú fejlődésének, tehetségének hamar híre szaladt Londonban. Olyannyira, hogy alig egy év elteltével a gyermekkorúak közül egyedül őt hívták meg a BBC "Talent Quest" elnevezésű tehetségkutató műsorába, énekesek és zongoristák közé, ahol balladákat adott elő gitárján. Otthon sok figyelmet, gondos nevelést kapott. A szülei támogatták zenei ambícióit, növekvő érdeklődését a populáris zene és a rock and roll iránt.

1962-ben Page a középiskolás évek vége felé járt, s miután serdülőkorától érdekelték a biológiai kutatások, úgy tervezte, hogy egy laboratóriumban fog elhelyezkedni.^[8] Ehelyett Neil Christian felajánlott számára egy helyet zenekarában, a Crusadersben, amit ő elfogadott. Néhány hónapig ez csak kötelező gyakorlásokat jelentett a számára. De aztán a Neil Christan's Crusadersben Anglia egyik legismertebb gitárosává vált.

Néhány hónapos Crusaders-turnézás után súlyosan megbetegedett. Az állandó utazások közben rendszertelenül és keveset evett, alig aludt, így krónikus mirigygyulladása alakult ki. Először ekkor vált kérdésessé, hogy folytathatja-e egyáltalán a megerőltető zenészéletet. A baj olyan komoly volt, hogy Page az egészségére gondolva jobbnak látta, ha leáll egy időre. Visszamondta Alexis Korner ajánlatát a munkára a Blues Incorporatedben, és otthagyta a Crusaderst is (utódja egy bizonyos Ritchie Blackmore lett). Page-nek szerencsére sikerült felépülnie, és miután szabadidejében addig is sokat festett, rajzolt és érdekelte a művészettörténet, beiratkozott a Surrey Művészeti Főiskolába. Néhány iskolatársával jó kapcsolatba került. Pl. a basszusgitározó Peter Moodyval és a gitáros Anthony "Top" Tophammel, aki még abban az évben (1963) a Yardbirds első gitárosa lett. A főiskolán nem nagyon szerették azt a zenét, amit Page, ám a Rolling Stones felbukkanása változtatott ezen. Page-et egyre többen hívták játszani, jó nevet szerzett magának azzal is, hogy teljesen egyedül bluesgitározott a Crawdaddy-klubban. Játszott Jet Harris és Tony Meehan korábbi Shadows-tagok kislemezén, a „Diamonds”-on, amely Angliában hat héten át vezette a listát, és további hét héten keresztül fenn is tudott maradni. S hogy milyen felkavaró élmény volt a siker Page számára, annak ékes bizonyítéka Amerikában élő barátjához, Ron Kellermannhoz írt levelének néhány sora: „Nagyon szerencsés vagyok, hogy megint játszhattam! (…) Te biztosan el tudod képzelni, hogy mennyire ki voltam ütve, amikor a felvétel no.1. lett!” Page-et a siker után egyre többször hívták vendégül felvételekre. Így aztán 18 hónapnyi főiskola után sessionzenész lett Londonban.^[8]

Az elkövetkező három évben a legtöbbet foglalkoztatott, elismert és keresett gitáros lett Angliában, minden stúdiót jól ismert belülről. Szinte állandó session-zenekart alkottak Big Jim Sullivannel, John Paul Jonesszal és Bobby Graham dobossal. Többek között játszott Donovan, Tom Jones, Lulu, a Who, a Kinks, Eric Clapton, a Them, Burt Bacharach, P. J. Proby, a Herman’s Hermits, Brenda Lee, a Rolling Stones, Joe Cocker, John Mayall és Chris Farlow különböző felvételein. Ekkoriban mondta Page-nek Ronnie Wood, a Rolling Stones későbbi gitárosa: „Ideje volna megduplázni magad! Nem ismerek nálad gyorsabb kezű gitárost, de agyonhajszoltabbat sem. Lassítanod kellene!” Page rövid időre megfordult különböző zenekarokban, pl. a Ciryl Davies All Starsban, a Carter Lewis and the Southernesben és a Mickey Finnben.^[8]

Bővebben: The Yardbirds

A Yardbirds 1966-os oxfordi koncertje olyan gyengén sikerült, hogy Paul Samwell-Smith otthagyta a zenekart. Page felajánlotta, hogy beszáll basszusgitárolzni, amíg egy állandó tagot nem találnak. Mindenki kérte, hogy maradjon, és két hónapig basszusozott, míg Chris Dreja támogatta gitárjával Jeff Becket. Végül Dreja vette át a basszust, Page pedig szólógitárra váltott. Így alakult ki a Yardbirds kétgitáros felállása. Page először akkor vette át a vezetést, amikor 1966 augusztusában egy amerikai turné során Beck nem tudott játszani a San Franciscó-i Carousel Ballroomban tartott bulin. Simon Napier-Bell így nyilatkozott a kétgitáros Yardbirdsről:

Azonban a zenekaron belül egyre nőtt a feszültség. Page és Beck egójának versengése konfliktusba torkollott. A Yardbirds bekerült az első ligába, együtt játszottak a Rolling Stonesszal, Ike és Tina Turnerrel egy angliai turnén. Jeff Beck nem bírta a tempót és kiborult. Page így emlékezett vissza: „Bementem, és láttam, hogy Beck a feje fölött tartja a gitárját, és éppen készül Keith Relf fejéhez vágni, végül azonban a földhöz csapta, és így szólt: Miért akartátok, hogy ezt tegyem?” Később Beck ismét kiszállt turné közben, de két nappal később Page megtalálta Becket a Los Angeles-i Whisky a Go Go klubban. Beck bocsánatot kért, de ahelyett, hogy visszavették volna, kirúgták. A kétgitáros Yardbirds szerepelt a Nagyítás című filmben, amelyben Beck nekivágta gitárját az erősítőnek. Az utolsó Yardbirds-lemez Little Games címmel jelent meg, csalódást okozva a rajongóknak. A felvételek közben Page ismét találkozott John Paul Jonesszal (korábban a Happenings Ten Years Time Ago kislemezen dolgoztak együtt, de a Donovannal való közös munkán is kereszteződtek útjaik). Jimmy Page ez idő tájt egy Jeff Becktől kapott Fender Telecastert használt. Page a Yardbirds repertoárba beiktatta a White Summer című szólódarabját, valamint az I'm Confused alatt hegedűvonóval játszott és wah-wah pedált használt. Kiállásával és játékával megteremtette a brit rockgitáros prototípusát. A koncerteken mindig teljes hangerőn játszott. Thomas Wischler, az Artist's Music alkalmazottja így emlékszik vissza Jimmy Page-re:

1968-ban a Yardbirds feloszlott, Jimmy Page pedig megalapította a New Yardbirdsöt, melyből a Led Zeppelin lett.

Bővebben: Led Zeppelin

Page produceri tapasztalatait a Led Zeppelinben is kamatoztatta. Feltalálta a hátulról jövő visszhang újítását. Megfordította a szalagot, felvette a visszhangot, és aztán visszajátszotta ismét normál irányban, így a visszhang megelőzte az eredeti jelet. E technika eredménye hallható a You Shook Me végén.

Page a Zeppelin első amerikai turnéján, rosszul lett a hongkongi influenzától. De úgy gondolta, hogy a show-nak folytatódnia kell, és csaknem 40 fokos lázzal játszott. Pamela Des Barres így nyilatkozott Jimmy Page-ről: „Page rózsaszín bársonyruhát viselt, ében fürtjei izzadtan csüngtek, és beborították az arcát, amint olyan gitárfutamokat nyomott le, amik újraértelmezték a rock and rollt.” Amikor arról faggatták, hogy mitől van a zenekarnak ilyen különleges hangja, azt felelte, hogy a Telecasterének pick-up váltó kapcsolóját egy köztes pozícióba állítja, és ezzel egy kevert hangszínt tud megszólaltatni. A Fender később beillesztette ezt az átalakítást a Telecaster későbbi változataiba. Page felszerelése ekkortájt minimális volt: a pszichedelikusan festett Telecaster, egy Harmony akusztikus gitár, egy készlet Rickenbacker, egy Danelectro valamint néhány erősítő, főleg Voxok és Fenderek. 1969-ben váltott át, egy ötvenes évek végéről származó Gibson Les Paulra mely később a védjegye lett. Ez idő tájt kezdett 100 wattos Marshall erősítőket használni, főleg John Bonham hangos dobolása miatt.

Ugyancsak ez időben kezdtek pletykák terjengeni arról, hogy Page a sátánnal cimborál. Page szívesen gyüjtötte Aleister Crowley műalkotásait, és felkutatta Crowley feltételezett elátkozott udvarházát is, a skóciai Loch Ness-tó partján. Pamela Des Barres így nyilatkozott: Azt hiszem Jimmy nagyon belemászott a fekete mágiába, és valószínűleg számos rituálét is végzett, gyertyákkal, denevér vérével, mindennel. A sajtó ezeket a pletykákat egyre inkább felkapta, de csak Page és a Zeppelin hírnevét növelték. 26. születésnapját a Royal Albert Hall-beli Led Zeppelin koncerten ünnepelte meg. A színfalak mögött itt ismerkedett meg új barátnőjével, Charlotte Martin francia modellel, akit végül feleségül vett, és egy Scarlet nevű kislányuk is született. Miközben a zenekar úton volt Kanadába, Page Gibson Black Beauty Les Paulja eltűnt a repülőtéri teherszállítóról. Ritkán vitte magával turnéra, de a dolgok olyan jól mentek, hogy úgy döntött, a jövőben használni fogja.

Page ekkortájt vette meg a Boleskine majort, Aleister Crowley házát, a Loch Ness-tó partján. A házzal kapcsolatban legendák keringtek egy lefejezett emberről, aki a házban kísért. Page így nyilatkozott a Rolling Stone-nak: Nem imádom az ördögöt, de érdekel a mágia. Page sátánista festményeket készíttetett, a hely félelmetes és szörnyű lett, bár Page valószínűleg nem gondolta annak. Crowley mondása, a Tedd, ami akaratod a Led Zeppelin hármas borítójának lefutó sávjában szerepelt, a másodikon pedig a folytatás állt: Úgy legyen. Page titokban rá tudta tetetni valakivel a stúdióban. 1970-ben visszatért Bron-Yr-Aurba.

A Led Zeppelin IV. borítóján Page szimbóluma állítólag baljós, titkos jelentéssel bírt. Page csak annyit mondott róla, hogy „a megidézésről vagy a megidézettségről” szól. Mások szívesebben értelmezték úgy, hogy a kezdő Z Zeuszt jelenti, aki a germán kultúrában Thorral egyenértékű. A germán népek úgy képzelték, hogy a villámlást Thor kalapácsa okozza. Ezt szimbolizálták Page mennydörgő riffjeivel.

Ekkortájt Page beruházott egy rendelésre készült Gibson kétnyakú gitárba, hogy előadhassa a Stairway to Heavent. A cseresznyepiros Gibson ES 1275 többfunkciós típus volt: a 12 húros nyak méltóságteljes harang-hangokat adott a kísérethez, a hathúros tömör, szikár hangzása pedig inkább a szólóknál érvényesült. Mindkét nyaknak volt külön hangszín- és hangerőszabályzója, de csak egy pick-up kapcsolója. A nyakválasztó kapcsoló lehetővé tette, hogy a két nyakon együtt és külön is lehessen játszani. Page olykor bekapcsolva hagyta a 12 húros nyakat, amíg az lecsengett, s így az aláfestette a 6 húros nyakon játszott szólóját.

1972-ben ismerkedett meg Lori Maddox-szal, a 14 éves modellel. 1973-ban kaliforniai turné során Page-nek megsérült a keze és a csuklója. Fájdalmát Kodein-tablettákkal és Jack Daniel's whiskyvel enyhítette. 1975-ben becsípte bal kezének egyik ujját egy vonatajtóba Angliában, eltörte egy ujjpercét, és ezért kénytelen volt három ujjal játszani. A Dazed and Confusedot ezért ki kellett venni a programból az első koncerten. 1976-ban Kenneth Angernek zenét írt annak Lucifer ébredése című filmjéhez. 1977-re drogproblémái súlyosbodtak, a turnén bezárkózott a szállodai szobákba, és rádiót hallgatott. A koncerteken is gyenge formát mutatott. Olyan hírek röppentek fel, hogy a zenekar magával vitt egy helyi rock and roll-doktort, hogy gondját viselje a gitárhősnek. A 70-es évek végére gitárhősi státuszát egyre inkább átvették az olyan újabb muzsikusok, mint például Eddie Van Halen, Michael Schenker stb. Az 1979-es knebworthi fesztiválon újra csúcsformát mutatott a Led Zeppelin, ami az 1980-as európai bulikra is megmaradt, de a lendületet megszakította John Bonham halála.

A Zepp után 1982-ben megírta a Bosszúvágy 2. című film zenéjét, majd 1984-ben létrehozta a Honeydrippers projectet. Szerepelt a Whatever Happened to Jugula? lemezen, de számos vendégeskedés mellett létrehozta a The Firmet is. A többiek: Paul Rodgers- ének (ex-Free és Bad Company), Tony Franklin- basszer (ex-Blue Murder, ex-Whitesnake stb.) és Chris Slade- dob (ex-Uriah Heep, AC/DC, Asia stb.). Ezután még számos lemezen is szerepelt, nagy feltűnést azonban a David Coverdale-lel közös lemeze okozta 1993-ban. A 90-es években többször is összeállt Robert Planttel (No Quarter: Jimmy Page and Robert Plant Unledded, Walking into Clarksdale). Egy koncertlemezt is készített 2000-ben a Black Crowes tagjaival, 2006-ban pedig a Last Man Standing albumon is szerepelt (Jerry Lee Lewis). A 2007-es Led Zeppelin koncertet is ő szorgalmazta, de ő egy egész turnét is elvállalna.

A Led Zeppelinnel készült felvételei a legtöbb rockgitárosra hatással voltak, a 70-es évektől napjainkig. Riffjeivel megadta a kezdő lökést a heavy metalnak. A színpadon rátermett előadóként viselkedett, néha bizarr zajokat csalva elő hangszeréből, egy hegedűvonó segítségével, közben Echoplex pedáljával vadítva meg a hangot. Az ötletet David McCallum, a The Man From Uncle televíziós sorozat főhősének apja adta. Azt kérte Page-től, hogy vonóval szólaltassa meg az elektromos gitárt. Page-et felizgatta az ötlet, és kísérletezni kezdett. Kitalálta, hogy egy jó adag gyantát tesz a vonóra, hogy ragadjon a húrokhoz és azok jól rezegjenek. A Led Zeppelinben határozott dallamérzékével, könnyed stílusával, és súlyos riffjeivel a korszak legnagyobb gitárhőse lett. Lélegzetelállítóan finom részeket is nagyszerűen pengetett.

Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk (észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Minden dallamában jelen van a feeling és átütő erő. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, amire jó példa, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták, a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent.

Elektromos gitárok:

• 1959 Gibson Les Paul Standard (No. 1)
• 1959 Fender Telecaster
• 1978 Gibson Les Paul Standard
• 1959 Danelectro
• 1960 Black Gibson Les Paul Custom (Bigsby tremolóval)
• Rickenbacker 12 Húros
• 1971 Gibson EDS-1275 duplanyakú hangszer
• 1969 Gibson Les Paul Standard
• 1964 Lake Placid Blue Fender Stratocaster
• 1966 Cream Fender Telecaster
• 1960's Botswana Brown Fender Telecaster
• 1977 Gibson RD Artist
• Gibson SG (80-as turnén)
• 2007 Gibson Black Beauty custom
• Les Paul Goldtop
• Mid 80s Black Kramer guitar
• Paul Reed Smith

Erősítők:

• Marshall SLP-1959 100-watt (később a nagyobb, 200-wattos teljesítményért, KT-88 elektroncsővel szerelte fel)
• Vox AC-30
• Hiwatt Custom 50 és Custom 100 erősítőfej
• Fender Dual Showman
• Fender Vibro-King (A Page/Plant által kiadott Unledded album bemutatóján az MTV-n)
• Orange Matamp (Tereminhez, és a "The Song Remains The Same filmben használta")
• Supro 1x12 kombó (Stúdióban használta a Led Zeppelin I album felvételekor)

Effektek:

• Vox wah-wah
• Sola Sound Tonebender Professional MK.II
• Maestro Echoplex
• MXR Phase 90
• MXR Blue Box (A "Fool In The Rain" szólójában)
• DigiTech Whammypedal

Akusztikus gitárok:

• Gibson J-200
• Martin D-28
• Gibson Everly Brothers
• Giannini 12-húros
• Harmony Sovereign
• Washburn 12 húros
• Ovation 1994 dupla nyakú

Egyéb instrumentumok:

• Gibson Mandolin
• Gibson Harp Guitar
• Roland GR-500 Gitár szintetizátor
• Roland GR-700 Gitár szintetizátor
• Fender 10-Húros 800 Pedal steel gitár
• Teremin
• Mellotron MKV (Prototype)
• Bendzsó

Több mint 1500 gitár „fordult” meg a kezei között, de a Gibson cég jóvoltából Jimmy Page signature is kapható, többek közt a The Song Remains the Same című filmben használt Gibson Les Paul másolata is.

Led Zeppelin:

• Led Zeppelin – 1969. január 12.
• Led Zeppelin II – 1969. október 22.
• Led Zeppelin III – 1970. október 5.
• (Led Zeppelin IV) – 1971. november 8.
• Houses of the Holy – 1973. március 28.
• Physical Graffiti – 1975. február 24.
• Presence – 1976. március 31.
• In Through the Out Door – 1979. augusztus 15.
• Coda – 1982. november 19.

• The Song Remains the Same – 1976. szeptember 21.
• Led Zeppelin BBC Sessions – 1997. november 11.
• How the West Was Won – 2003. május 27.

• Led Zeppelin Box Set – 1990. szeptember 7.
• Led Zeppelin Remasters – 1992. február 21.
• Led Zeppelin Box Set 2 – 1993. szeptember 21.
• Complete Studio Recordings – 1993. szeptember 24.
• Early Days: The Best of Led Zeppelin Volume One – 1999. november 23.
• Latter Days: The Best of Led Zeppelin Volume Two – 2000. március 21.
• Mothership – 2007. november 12.

• "Communication Breakdown"/"Good Times Bad Times" – 1969. március 10.
• "Whole Lotta Love"/"Living Loving Maid (She’s Just a Woman)" – 1969. november 7.
• "Immigrant Song"/"Hey Hey What Can I Do" – 1970. november 5.
• "Black Dog"/"Misty Mountain Hop" – 1971. december 2.
• "Rock and Roll"/"Four Sticks" – 1972. február 21.
• "Over the Hills and Far Away"/"Dancing Days" – 1973. május 24.
• "D'yer Mak'er"/"The Crunge" – 1973. szeptember 17.
• "Trampled Under Foot"/"Black Country Woman" – 1975. április 2.
• "Candy Store Rock"/"Royal Orleans" – 1976. június 18.
• "Fool in the Rain"/"Hot Dog" – 1979. december 7.
• "Whole Lotta Love"/"Baby Come on Home"/"Traveling Riverside Blues" – 2000. május 30. (CD kislemez)

• Stormcock közreműködés Roy Harper nagylemezén (1971).
• Guitar Boogie Jimmy Page, Jeff Beck, Eric Clapton blues album (1971).
• Special Early Works (1972), 1965-ös felvételek Sonny Boy Williamson közreműködésével.
• Lifemask közreműködés Roy Harper nagylemezén (1974).
• Death Wish II Soundtrack (1982).
• The Honeydrippers: Volume One (1984), Robert Plant közreműködésével.
• No Introduction Necessary (1984), 1968-as felvételek John Paul Jones és Albert Lee közreműködésével.
• Whatever Happened to Jugula? (1985), Roy Harper közreműködésével.
• The Firm (1985)
• Mean Business (1986)
• Strange Land (1986), a Box of Frogs közreműködésével.
• Lucifer Rising (1987)
• Outrider (1988)
• Coverdale-Page (1993)
• No Quarter: Jimmy Page and Robert Plant Unledded (1994)
• Walking into Clarksdale (1998), Robert Plant közreműködésével.
• Jimmy Page and The Black Crowes – Live at the Greek (2000), US #64
• Last Man Standing (2006) – Jerry Lee Lewis albuma Jimmy Page közreműködésével az első dalban ('Rock and Roll').

Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista) – Rolling Stone magazin
Előző gitáros: Eric Clapton (2. helyezett)	Jimmy Page Led Zeppelin (3. helyezett)	Következő gitáros: Keith Richards The Rolling Stones (4. helyezett)