[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Deáki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Deáki (Diakovce)
Deáki római katolikus templom
Deáki római katolikus templom
Deáki zászlaja
Deáki zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásVágsellyei
Rangközség
Első írásos említés1002
PolgármesterJakócs Krisztína
Irányítószám925 81
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség2381 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület26,28 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′ 06″, k. h. 17° 50′ 26″48.135000°N 17.840556°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 06″, k. h. 17° 50′ 26″48.135000°N 17.840556°E
Deáki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Deáki témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Deáki (szlovákul Diakovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában.

Fekvése

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Galántától 12 km-re délkeletre, Vágsellyétől 2 km-re délnyugatra fekszik.

Története

1001-ben I. István bencéseket telepített ide, ettől kezdve a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka volt. 1002-ben a Pannonhalmi Főapátság alapítólevelében a mai Deáki régi Wag nevén szintén az adományozott birtokok közt szerepel. 1090-ben Szent László király oklevelében is még Wag néven említik. 1138-ban II. Béla király oklevele Vágfölötti Salaföld néven említi. 1228 előtt épült kéttornyú román stílusú temploma.[2] Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. Legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna.

Az 1. világháborúban elesett falubeliek emlékműve

Egy 1296-ból fennmaradt okiratban a falu már a mai nevéhez hasonló Monasterium Deáki (Deákmonostor) alakban szerepel, mint a sellyei birtok része. 1317-ben Csák Máté a földesura, majd a gróf Cseszneky család szerezte meg. 1526-ban a mohácsi csatát követően az apátság nehéz anyagi helyzete miatt a birtokot zálogba adta Laki Bakith Pálnak. 1535-ben Thurzó Elek országbíró szerezte meg. 1557-ben 44 adózó portát számláltak a községben, 1588-ban 25, 1606-ban már csak 12 portája volt. 1612-ben a falu újra az apátság birtoka lett, és egy évvel később II. Mátyás király visszaadatta a korábban a reformátusok által elfoglalt templomot is a katolikusoknak. 1606-ban már iskoláját is említik. A török időkben a falut többször is feldúlták a portyázó hadak, a török fenyegetéstől csak 1685-ben szabadult meg végleg. Református iskolája a 18. században nyílott meg, ekkor épült a reformátusok imaháza is. 1831-ben a kolera szedett számos áldozatot a községben. Az 1849. június 20-21. között lezajlott peredi csata során a deáki templomnál voltak felállítva a császári csapatok ágyúi.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra magyar felségterület, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. Az Országzászlót 1939 tavaszán avatták fel a falu főterén.[3]

Új kétemeletes iskoláját 1969 szeptemberében adták át.

Népessége

1880-ban 2484 lakosából 2260 magyar, 33 német, 32 szlovák, 51 egyéb anyanyelvű és 108 csecsemő, ebből 1619 római katolikus mellett 716 református, 131 zsidó és 18 evangélikus volt.

1910-ben 2949 lakosából 2932 magyar, 14 szlovák, 2 német és 1 más anyanyelvű volt. 2023 római katolikus mellett 728 református, 152 zsidó és 46 evangélikus lakta.

2001-ben 2187 lakosából 1564 magyar és 596 szlovák volt.

2011-ben 2204 lakosából 1447 magyar és 710 szlovák volt.

2021-ben 2381 lakosából 1232 (+63) magyar, 1005 (+32) szlovák, 19 (+5) cigány, 17 (+3) egyéb és 108 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Nevezetességei

  • A református templom
    A református templom
  • A 2. világháború áldozatainak emlékműve 2012-ben
    A 2. világháború áldozatainak emlékműve 2012-ben
  • Római katolikus temploma a 13. században épült. Elődjét, a mai templom legősibb részeként számontartott Szent István-kápolnát II. Paszkál pápa 1103-ban kiadott oklevele említi. A templomot 1872 és 1875 között neoromán stílusban bővítették. Az 1940-es évek kezdetén Serédi Jusztinián újíttatta fel, Kontuly Béla freskója is ekkor készült el.[5] A templom legújabbkori felújítási munkálatai 1993-ban a díszüveg-ablakok restaurálásával kezdődtek, majd 1996-ban a középkori templomrész tetőszerkezetének felújításával folytatódtak. A 19. századi templomrész tetőszerkezetét 1998-ban újították fel, illetve ekkor került sor az orgona javítására és a torony festésére is. A munkálatok 2001-ben vakolatcserével és a homlokzat festésével, valamint freskói restaurálásával fejeződtek be. Tóth Domonkos püspök 2001. november 10-én újraszentelte. Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd című festményét 2001 márciusában szentelték fel. A 170x300 cm méretű olajfestmény a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának adománya.
  • Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. A deáki templomról is található feljegyzés benne.
  • Református temploma 1791-ben épült.
  • Termálfürdő. Az 1950-es évekbeli kőolajkutatás folyamán Felsőszeli és Deáki községek határában termálvizet találtak, melynek hasznosítására az 1970-es években három medencével, étteremmel, szállodával és autóskempinggel ellátott termálfürdőt létesítettek. Az állami tulajdonú létesítmény 1991-ben a két község közös tulajdonába került. Azonban az egy évtizednyi közös üzemelést követően további fejlesztésének eltérő megítélése miatt a létesítményt kettéosztották, mely így területileg ⅔ részben Deáki, ⅓ részben Felsőszeli tulajdona lett.
  • A katolikus iskola 1908-ban épült. Óvodáját 1978-ban társadalmi munkában építették.

Neves személyek

Kultúra

A felújított kultúrház épülete
  • A felvidéki magyar iskolák igazgatói és a községi közkönyvtárak vezetői számára a katolikus templomban rendezték meg 2001 novemberében az Ezeréves Magyarország című kiadvány bemutatóját.[7]
  • Deákin gyűjtötték a garabonciás diák bosszúja című mondát.[8]

Szervezetek

  • Termál Sportszervezet

Testvértelepülései

Irodalom

  • Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Ipolyi Arnold 1860: A deákmonostori XIII. századi román basilika. Pest
  • Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Erdélyi László (szerk.) - Molnár Szulpic 1906: A pannonhalmi főapátság története 4. Nagy háborúk kora, a magyar Szent-Benedek-Rend föloszlása és föléledése 1535-1708 - A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története 4. Budapest.
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Valér A. Zavarský 1943: Slovenské kostoly románske. 34.
  • E. Lorad 1957: Umelecko- historické pamätné kostoly na Slovensku. Trnava
  • Ľudmila Kraskovská 1962: Nálezy viedenských fenigov na Slovensku. Num. sborník 7, 143.
  • Móser Zoltán 1982: Moderato cantabile. Tiszatáj 36/12
  • Molnár Imre: Deáki; szerk. Botlik József; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Czibor József: Viharok szárnyán. A deáki református keresztyén egyházközség története; szerk. Koncsol László; Kalligram, Pozsony, 2006 (Csallóközi kiskönyvtár)
  • Monument revue 2/2019
  • Keresztes Csaba 2020: A deáki római katolikus plébánia iratanyaga. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8.
  • Bukovszky László: Fejezetek Deáki múltjából (1848–1945)

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Móser Zoltán is szó szerint idézi ismeretlen forrásból, de sem az évszázad, sem a nyitrai püspök neve pontos (1982: Moderato cantabile. Tiszatáj 36/12, 62)
  3. ↑ Országzászló avatása Deákiban (Magyar Világhíradó, 1939 április)
  4. ↑ ma7.sk
  5. ↑ A deáki templom újrafelszentelése (Magyar Világhíradó, 1941 október)
  6. ↑ A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának weblapja
  7. ↑ Új Szó 2001. november 21-i lapszáma.
  8. ↑ Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú - Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 381 No. 21; Irodalmi Szemle 1975, 42.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Deáki&oldid=26201565”