Ajutthaja

Ajutthaja (พระนครศรีอยุธยา, Ayutthaya)
Közigazgatás
Ország	Thaiföld
Alapítás éve	1350
Irányítószám	13000
Körzethívószám	035
Népesség
Teljes népesség	52 940 fő (2015)[1]
Földrajzi adatok
Terület	14,84 km²
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
é. sz. 14° 21′ 34″, k. h. 100° 34′ 34″14.359359083088, 100.5761452009714.359359°N 100.576145°EKoordináták: é. sz. 14° 21′ 34″, k. h. 100° 34′ 34″14.359359083088, 100.5761452009714.359359°N 100.576145°E
Ajutthaja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ajutthaja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ajutthaja (teljes nevén Phranakhonszi Ajutthaja, พระนครศรีอยุธยา, pʰráʔ náʔkʰɔːn sǐː ʔajúttʰajaː; angol írásmóddal Ayutthaya, olykor Ayudhya) Thaiföld Phranakhonszi Ajutthaja tartományának székhelye. Lakossága 53 ezer fő volt 2012-ben.^[2]

A város a Csaophraja, a Lopburi és a Paszak folyók találkozásánál fekszik, a Csiangmait és Bangkokot összekötő észak–déli fő vasútvonal mentén. Az óváros egy szigeten terül el, melyet nyugatról és délről a Csaophraja kanyarulata, keletről a Paszak, északról pedig a Klong Muang csatorna határol.

Az egykori középkori város romjai alkotják ma az Ajutthaja történelmi emlékparkot, amely az UNESCO kulturális világörökségének része (→ Thaiföld világörökségi helyszínei).^[3]

A várost I. Ramathibodi sziámi király (másik nevén Uthong) alapította 1350-ben, aki a Lopburiban kitört himlőjárvány elől menekülve érkezett oda, és királysága fővárosának tette meg; birodalmát gyakran Ajutthaja királyságnak vagy Sziámnak nevezik. 1600-ra már 300 000-en lakhattak a városban, 1700-ra pedig elérhette a népesség az 1 000 000 főt, így a korabeli világ egyik legnagyobb városa lehetett.^[4]

1767-ben a burmai sereg pusztította el, így a királyság is összeomlott. A várost pár kilométerrel keletebbre alapították újra, s manapság gyakran a „Kelet Velencéjének” nevezik.^[5][6][7]

Ajutthaja az indiai Ajodhja (wd) városról, a Rámájana-beli Ráma szülőhelyéről kapta a nevét (vö. thai Ramakien). A phra királyi és nemesi cím, a nakhon egy jelentős várost vagy fővárost jelöl, a szri vagy szi pedig egy tiszteletet kifejező thai szócska, amely a hódolatot kifejező indiai szri kifejezésből ered.

• Ajutthaja Történeti Tanulmányi Központ
• Csan Kaszem palota
• Csau Szam Phraja Nemzeti Múzeum
• Vang Luang
• Vat Csaivatthanaram
• Vat Lokajaszutharam
• Vat Mahathat
• Vat Naphramen
• Vat Phanancsöng
• Vat Phraram
• Vat Phrasziszanphet
• Vat Phutthaiszavan
• Vat Racsaburana
• Vat Szuvandararam
• Vat Thammikarat
• Vihan Phra Mongkhon Bophit
• Szent József-templom

• Egy „Ayothaya” nevű, thaiföldi stílusú város szerepel a Ragnarok Online nevű PC-s MMORPG-ben (szerepjátékban).
• Ajutthaja a Soul Calibur II egyik szintjének a neve.
• A teljes lótusz és a bodhiszattvák Ajutthajában (Mary Heebner műve)

• 
  A Vat Csaivatthanaram romjainak közepén egy kukoricacső alakú sztúpa, úgynevezett prang látható, amely a Khmer Birodalom hatását mutatja.
• 
  A harangformán álló hegyes tetőtorony, ún. csedi cejloni hatást tükröz.
• 
  A négyzetes alapon álló hegyes tetőtorony, ún. csedi sajátosan thai stílust jelez.
• 
  A Vat Phrasziszanphet éjszaka
• 
  A Vat Phanancsöng 19 méter magas bronz Buddha-szobra 1324-ből való
• Kb. kétperces rövidfilm a város néhány nevezetességéről
• 
  Vat Phu Khao Thong
• 
  A Vat Mahathat-beli Buddha-fej
• 
  A romváros részlete

1. ↑ http://stat.dopa.go.th/stat/statnew/statTDD/views/showDistrictData.php?statType=1&year=58&rcode=14, 2016. március 27.
2. ↑ http://stat.dopa.go.th/xstat/p5514_11.html
3. ↑ http://whc.unesco.org/en/list/576
4. ↑ George Modelski, World Cities: –3000 to 2000, Washington DC: FAROS 2000, 2003. ISBN 978-0-9676230-1-6. L. még Evolúciós világpolitikai honlap Archiválva 2008. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben.
5. ↑ Travel: Cruising Along The Venice Of The East | My Sinchew
6. ↑ Ayutthaya, Thailand's historic city - ET Travel - Features - The Economic Times
7. ↑ What’s in a name?^{[halott link]}

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Ayutthaya című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• A település honlapja (csak thaiul)