Egyszer szombat este

Egyszer szombat este végig mék az utczán,
Amott galambomnál eloltják a gyertyát.

Zörgetek as ajtón, senki ki nem nyitja,
Ha te ki nem nyitod, kinyitja a Panna.

Bemek a kis házba, ledőlök ágyára,
Szűrömet, kalapom vetem a ládára.

Lehajtom fejemet karton vánkosára,
Csordulnak könyeim fehér karjaira.

Egyszer éjfél táján kivezetnek engem,
A biró házánál vasra vernek engem.

Oda jön galambom, sirva keres engem,
Ne sirass galambom, lám itt kell engednem.

Se meg ne halj érttem, se el ne jőj vélem,
Sem piros véreddel földet ne fess értem.