Növények/D/Disznóparéj

A disznóparéj a szegfűvirágúak rendjébe tartozó disznóparéjfélék családjának névadó nemzetsége. A világ számos részén elterjedt. Körülbelül 100 faj tartozik ide. Ezek a fajok sok szempontból hasonlítanak a celózia nemzetség fajaira. A legtöbb disznóparéj egyéves növény.

A növény tudományos neve a görög amarantos szóból származik, melyek jelentése: ami sose hervad, vagy a nem hervadó (virág).

A legtöbb faj Amerikában honos; zömmel a 18. században hurcolták be őket Európába, ahol őshonosnak mindössze két alfaj, illetve változat tekinthető:

cigány disznóparéj (A. graecizans var. sylvestris),
zöld disznóparéj (A. blitum ssp. ascendens)

Virágai sokféle színárnyalatúak lehetnek. A Magyarországon élő fajták legkönnyebben nővirágjaik alaktani jegyei alapján különböztethetők meg.

Mivel a szél porozza be őket és gyakran kereszteződnek, az egyes fajok nagyon változékonyak, nehéz őket megkülönböztetni.

Omega-3 zsírsavakban a leggazdagabb növény. C-vitamin, E-vitamin, glutation, oxálsav, alkaloidák, zsírsavak, kumarinok, flavonidok, szívglikozidok, glikozidok vannak benne.

Felhasználása

Sok faját gyomnövénynek tekintik, mások azonban értékes zöldség-, gabona- vagy dísznövények.

Gabonanövény, gyógyhatás

Számos faját a magok miatt termesztik, főleg Ázsiában és Amerikában. Fontos tápláléknövénye volt az inkáknak és az Andokban ma kiwicha néven említik. A régi aztékok is ismerték, ők huautli-nak nevezték a növényt. Más mexikói bennszülött népek rituális italokat és táplálékokat készítettek belőle.

Sokan a mai napig megpirítják az amaránt magokat pattogatott kukoricához hasonlóan és mézzel vagy melasszal keverik; ezt a keveréket alegría-nak nevezik (spanyolul „vidámságot” jelent).

Az amarántmag teljes értékű fehérjét és növényi rostokat tartalmaz, ásványi anyagokban gazdag (vas, magnézium, réz és mangán).

Magyarországon honos fajok

Bodros disznóparéj (Amaranthus crispus)
Bouchon-disznóparéj (Amaranthus bouchoni)
Cigány disznóparéj (Amaranthus graecizans)
Fehér disznóparéj (Amaranthus albus)
Karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys)
Labodás disznóparéj (Amaranthus blitoides)
Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
Terpedt disznóparéj (Amaranthus patulus)
Vöröslő disznóparéj (Amaranthus deflexus)
Zöld disznóparéj (Amaranthus blitum)

Kertekben ültetett fajok

Bókoló disznóparéj v. bárányfarok (Amaranthus caudatus)
Bíbor disznóparéj (Amaranthus cruentus)
Piros disznóparéj (Amaranthus hypochondriacus)

A nemzetséget két fajsorra tagolják:

1. Amaranthotypus: e fajok virágzata hosszús, tömött, szártetőző állfüzér. A virágok öttagúak, az egymagvú termés tokja általában jellegzetesen leváló kupakkal nyílik (kivéve a Bouchon-disznóparéjt, amelynek toktermése zárva marad. Ebbe a szekcióba vetési és ruderális gyomok (szőrös disznóparéj, karcsú disznóparéj, Bouchon-disznóparéj), valamint kivadulásra hajlamos dísznövények (bíbor disznóparéj és bókoló disznóparéj) tartoznak.

2. Blitopsis csaknem minden, ide tartozó faj virágzata rövid, a levél hónaljában növő csomó. E virágok háromtagúak, a fajok egy részének termése nem nyílik fel. Az ide tartozó fajok (labodás disznóparéj, fehér disznóparéj, bodros disznóparéj, cigány disznóparéj, vöröslő disznóparéj és zöld disznóparéj) szántóföldi és ruderális gyomtársulásokban fordulnak elő.

A nyári gyomok, mint a disznóparéj, a libatop, tömegesen kelnek ki a nyár közepétől, virágzásukkor allergiát okozhatnak.