ős
Kiejtés
- IPA: [ ˈøːʃ]
Főnév
ős
- Egy rég halott személy vagy más élőlény, akinek valaki (valami) a leszármazottja.
Etimológia
Ősi örökség az uráli korból.
Származékok
- (összetételek): ősállapot, ősállat, ősanya, ősanyag, ősapa, ősatya, ősbemutató, ősbélüreg, ősbirtok, ősbölény, ősbükkös, ősdiák, ősegyiptomi, őselem, őselv, ősember, őseredetiség, őserdő, őseredetű, őserő, ősevangélium, ősfa, ősfoglalkozás, ősfoglaló, ősforma, ősforrás, őshalom, őshaza, őshegység, őshonos, őshüllő, ősidő, ősiség, ősjogász, őskép, őskeresztény, őskommunizmus, őskor, őskori, őskorkutató, ősköd, őskőkor, őskőkorszak, ősköltészet, őskőzet, ősközösség, őskutatás, őslakó, őslakos, őslakosság, őslelet, őslény, őslénytan, őslénytár, ősmagyar, ősmaradvány, ősmonda, ősnemes, ősnemzés, ősnép, ősnyelv, ősnyomtatvány, őspark, őspróba, ősrégészet, ősrégi, ősrengeteg, ősrobbanás, őssejt, ősszáj, ősszláv, ősszülők, őstársadalom, őstehetség, őstelepes, őstermelés, őstermelő, őstermészet, őstörténész, őstörténet, őstulok, ősvadon, ősvallás, ősvilág
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | ős | ősök |
| tárgyeset | őst | ősöket |
| részes eset | ősnek | ősöknek |
| -val/-vel | őssel | ősökkel |
| -ért | ősért | ősökért |
| -vá/-vé | őssé | ősökké |
| -ig | ősig | ősökig |
| -ként | ősként | ősökként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | ősben | ősökben |
| -on/-en/-ön | ősön | ősökön |
| -nál/-nél | ősnél | ősöknél |
| -ba/-be | ősbe | ősökbe |
| -ra/-re | ősre | ősökre |
| -hoz/-hez/-höz | őshöz | ősökhöz |
| -ból/-ből | ősből | ősökből |
| -ról/-ről | ősről | ősökről |
| -tól/-től | őstől | ősöktől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | ősöm | őseim |
| a te | ősöd | őseid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
őse | ősei |
| a mi | ősünk | őseink |
| a ti | ősötök | őseitek |
| az ő | ősük | őseik |