Függelék:Arab igék

Az arab nyelv egyik legfőbb szóképzési módját az igetörzsek használata jelenti, hasonlóan a többi sémi nyelvhez. Ezek lényegében olyan meghatározott sablonok, amelyekben az alapjelentést hordozó gyökökhöz járuló pre- és infixumok, valamint az írásban csak mellékjelekkel jelölt magánhangzók azonosak úgy az igealakok, mint az igenevek és a névszói értelmű maszdar esetében. Nem összetévesztendő a nemet, számot, állapotot, módot stb. kifejező igeragozással: ennek funkcióját nem az igetörzsek töltik be, hanem az összes igetörzsben azonos igeragok. Bár az egyes igetörzsek – például a magyar képzőkhöz hasonlóan – meghatározott jelentéstartalmat hordoznak (pl. műveltetés, visszahatás, kölcsönösség stb.), ez nem minden esetben egyértelmű és megfogható.

A hagyományos arab grammatika nem ismeri az igetörzs fogalmát, és az egyes törzseket nem külön-külön kezeli, hanem az írásban jelölt betűk száma alapján sorolja csoportokba (ún. hármas, négyes, ötös és hatos igék), a konkrét alakokat pedig a példaszóként használt, „csinálni” jelentésű فَعَلَ‎ (faʕala) szó gyökeiből képzett, jelentés nélküli szavakkal jelölik. Mivel a középső betű tudományos átírása (ʿ) és kiejtése (zöngés faringális réshang) is szokatlan a magyar olvasó számára, a példákban nem ezt fogjuk használni.

A gyakran használt igetörzsek száma tíz, ezen felül néhány rendkívül ritka szó esetében még öt fordul elő. Egyetlen gyökegyüttesnek sincs minden igetörzsben előforduló alakja.

Az első törzs tekinthető az alapvető igealaknak, mivel a legtöbb – bár korántsem az összes – gyökből képezhető, továbbá jellemzője, hogy sem pre-, sem infixumot nem kap, és a gyökök egyike sem duplázódik (azaz nincs törzsképző elem). Az arab megközelítés szerint ezért az ún. hármas igék közé tartozik. Két tekintetben eltér a többi igetörzstől:

• Az aktív igealakokban nem mindig azonos a második gyököt követő magánhangzó, hanem mindhárom magánhangzó (a, i, u) felbukkanhat (többnyire, de nem mindig hangtani szabályok^[1] alapján).
• A maszdar (-ás/-és végű névszó) alakja teljesen esetleges, semmilyen szabálytól nem függ.

A magánhangzók eltérésének lehetőségét az alábbi példaszavakkal illusztráljuk:

• كَتَبَ‎ (kataba) (írt),
• فَهِمَ‎ (fahima) (megértett),
• قَرُبَ‎ (qaruba) (közel volt). Ezzel egyúttal, ha korlátozottan is, de betekintést nyújtunk a maszdarok alakgazdagságába is.

I. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
كَتَبَ	kataba	كُتِبَ	kutiba	يَكْتُبُ	yaktubu	يُكْتَبُ	yuktabu	كِتَابَة	kitāba	كَاتِب	kātib	مَكْتُوب	maktūb
فَهِمَ	fahima	فُهِمَ	fuhima	يَفْهَمُ	yafhamu	يُفهَمُ	yufhamu	فَهْم/فَهَم	fahm/faham	فَاهِم	fāhim	مَفْهُوم	mafhūm
قَرُبَ	qaruba	–[2]	–[2]	يَقْرُبُ	yaqrubu	–[2]	–[2]	قُرْب/مَقْرَبَة	qurb/maqraba	قَارِب	qārib	–[2]	–[2]

A második igetörzs törzsképző eleme a második gyök megduplázása. Ezt az írás sajátosságai miatt csak egy mellékjellel (sadda) jelöljük. Jelentéstartalma részint műveltetés [pl. حَلَفَ‎ (ḥalafa) (I.) = „örökölt, helyettesített” → حَلَّفَ‎ (ḥallafa) (II.) = „örökössé, helyettessé nevezett ki”], részint intenzitás [كَسَرَ‎ (kasara) (I.) = „eltört” → كَسَّرَ‎ (kassara) (II.) = „darabokra zúzott”], de eltérő is lehet [pl. كَبُرَ‎ (kabura) (I.) = „nagy volt” → كَبَّرَ‎ (kabbara) (II.) = „azt mondta, hogy Alláh akbar”.]

Példaszó: وَكَّلَ‎ (wakkala) (felhatalmaz, kinevez).

II. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
وَكَّلَ	wakkala	وُكِّلَ	wukkila	يُوَكِّلُ	yuwakkilu	يُوَكَّلُ	yuwakkalu	تَوْكِيل	tawkīl	مُوَكِّل	muwakkil	مُوَكَّل	muwakkal

A harmadik igetörzs törzsképző eleme egy á hangértékű alif beiktatása az első és második gyök közé, ami passzívumban hangtani okok miatt váv-val jelölt ú-vá változik. (Így a jelenséget akár az első gyök magánhangzójának meghosszabbításaként is leírhatjuk.) Jelentéstartalma szerint részint konatív, azaz vágyat, törekvést fejez ki [pl. قَتَلَ‎ (qatala) (I.) = megölt → قَاتَلَ‎ (qātala) (III.) harcolt vele], illetve az első törzsbéli ige közvetett tárgyát teheti közvetlen tárggyá [pl. رَسَلَ‎ (rasala) (I.) = (levelet) küldött (valakinek) → رَاسَلَ‎ (rāsala) (III.) = levelet küldött valakinek].

Példaszó: رَاسَلَ‎ (rāsala) (levelet ír [valakinek], levelez [valakivel]).

III. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
رَاسَلَ	rāsala	رُوسِلَ	rūsila	يُرَاسِلُ	yurāsilu	يُرَاسَلُ	yurāsalu	مُرَاسَلَة	murāsala	مُرَاسِل	murāsil	مُرَاسَل	murāsal

A negyedik igetörzs törzsképző eleme a befejezett alakoknál egy szó elejére beiktatott torokzár (hamza), amely a befejezetlen alakokban azonban nem látható, így azok csupán az írásban rendszerint nem jelölt magánhangzóikban térnek el az egyes törzsbéli igék alakjaitól (passzívumuk pedig teljesen egybeesik velük). Jelentéstartalma szerint műveltető [pl. بَدَا‎ (badā) (I.) = mutatkozik, megjelenik → أَبْدَى‎ (ʔabdā) (IV.) = mutat, megjelenít].

Példaszó: أَدْخَلَ‎ (ʔadḵala) (bemenetelre késztet, beküld, bejuttat, beenged).

II. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
أَدْخَلَ	adḫala	أُدْخِلَ	udḫila	يُدْخِلُ	yudḫilu	يُدْخَلُ	yudḫalu	إِدْخَال	idḫāl	مُدْخِل	mudḫil	مُدْخَل	mudḫal

Az ötödik igetörzsnek két törzsképző eleme van: az első gyököt minden alakban közvetlenül megelőző ta- előtag,^[3] valamint a második gyök (csak mellékjellel jelölt) megduplázása. Ez utóbbi tulajdonsága a második igetörzzsel rokonítja, ahogy jelentéstartalma is: sok esetben a kettes igetörzsbeli jelentésnek kölcsönöz visszaható jelentéstartalmat [pl. أَخَّرَ‎ (ʔaḵḵara) (II.) = késleltetett, elhalasztott → تَأَخَّرَ‎ (taʔaḵḵara) (V.) = késlekedett, elkésett; طَوَّرَ‎ (ṭawwara) (II.) = fejlesztett → تَطَوَّرَ‎ (taṭawwara) (V.) = fejlődött].

Példaszó: تَرَدَّدَ‎ (taraddada) (visszaverődött / gyakran látogatott).

V. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
تَرَدَّدَ	taraddada	تُرُدِّدَ	turuddida	يَتَرَدَّدَ	yataraddadu	يُتَرَدَّدُ	yutaraddadu	تَرَدُّد	taraddud	مُتَرَدِّد	mutaraddid	مُتَرَدَّد	mutaraddad

A hatodik igetörzsnek szintén két törzsképző eleme van: az ötödik törzshöz hasonlóan az első gyököt minden alakban közvetlenül megelőző ta- előtag,^[3] valamint az első és második gyök közé beékelődő, á hangértékű alif. Ez utóbbi tulajdonsága a harmadik igetörzzsel rokonítja, ahogy jelentéstartalma is: sok esetben a hármas igetörzsbeli jelentésnek kölcsönöz kölcsönösséget kifejező jelentéstartalmat [pl. قَاتَلَ‎ (qātala) (III.) = harcolt, küzdött vkivel → تَقَاتَلَ‎ (taqātala) (VI.) = harcolt(ak) egymással]. Ritkábban tettetésre, színlelésre utal: نَعَسَ‎ (naʕasa) (I.) = aludt → تَنَاعَسَ‎ (tanāʕasa) (VI.) = alvást színlelt].

Példaszó: تَرَاسَلَ‎ (tarāsala) ([több személy] levelezett egymással).

VI. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
تَرَاسَلَ	tarāsala	تُرُوسِلَ	turūsila	يَتَرَاسَلُ	yatarāsalu	يُتَرَاسَلُ	yutarāsalu	تَرَاسُل	tarāsul	مُتَراسِل	mutarāsil	مُتَراسَل	mutarāsal

A hetedik igetörzs törzsképző eleme az első gyök elé járuló n- prefixum, amit hangtani okokból egy aliffal jelölt, szükség esetén i hangértéket felvevő kötőhang (ún. „kötő hamza”) előz meg.^[4] Befejezett alakoknál tehát a prefixum látszólag in- hangalakú, de, szükségtelen lévén, a befejezetlen alakoknál eltűnik a kötőhang, csak az első gyököt közvetlenül megelőző n- marad meg. Jelentéstartalma jórészt passzív jellegű [pl. هَزَمَ‎ (hazama) (I.) = vereséget mért → اِنْهَزَمَ‎ (inhazama) (VII.) = vereséget szenvedett].

Példaszó: اِنْطَلَقَ‎ (inṭalaqa) (megszabadult, gyorsan távozott, továbbment).

VII. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِنْطَلَقَ	inṭalaqa	اُنْطُلِقَ	unṭuliqa	يَنْطََلِقُ	yanṭaliqu	يُنْطَلَقُ	yunṭalaqu	اِنْطِلَاق	inṭilāq	مُنْطَلِق	munṭaliq	مُنْطَلَق	munṭalaq

A nyolcadik igetörzs törzsképző eleme az első és második gyök közé kerülő -ta- infixum, ami egy aliffal jelölt kötőhang megjelenését teszi szükségessé a szó elején.^[4] Az infixum mássalhangzója bizonyos esetekben részlegesen vagy teljesen hasonulhat az első gyökhöz; utóbbi esetben az írás sajátosságai miatt egy mássalhangzóval kevesebbet írunk le, és mellékjellel jelöljük annak hosszú ejtését. Részleges hasonulást idéz elő a z [pl. زَهَرَ‎ (zahara) zahara (I.) → اِزْدَهَرَ‎ (izdahara) izdahara (VIII.)], a ṣ [pl. صَلَحَ‎ (ṣalaḥa) (I.) → اِصْطَلَحَ‎ (iṣṭalaḥa)‎ iṣṭalaḥa (VIII.)] és a ḍ [pl. ضَرَّ‎ (ḍarra) (I.) → اِضْطَرَّ‎ (iḍṭarra) iḍṭarra (VIII.)], míg teljes hasonulás történik a d, a ḏ, a ṭ és ẓ gyökök esetében.

Jelentéstartalma sokszor nehezen megfogható, esetenként reflexív vagy passzív, de sokszor nem különbözik az első törzsbéli jelentéstől [pl. رَحَلَ‎ (raḥala)‎ (I.) = اِرْتَحَلَ‎ (irtaḥala) (VIII.) = elindult, távozott; جَهَدَ‎‎ (jahada) (I.) = اِجْتَهَدَ‎‎ (ijtahada) (VIII.) = szorgoskodott, erőfeszítést tett].

Példaszó: اِنْتَظَرَ‎ (intaẓara) (várt).

VIII. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِنْتَظَرَ	intaẓara	اُنْتُظِرَ	untuẓira	يَنْتَظِرُ	yantaẓiru	يُنْتَظَرُ	yuntaẓaru	اِنْتِظَار	intiẓār	مُنْتَظِر	muntaẓir	مُنْتَظََر	muntaẓar

A kilencedik igetörzs törzsképző eleme a harmadik gyök megduplázása, amit írásban csak mellékjellel jelölünk. Az első két gyök között nincs magánhangzó, ami egy aliffal jelölt kötőhang megjelenését teszi szükségessé a szó elején.^[4] Használata korlátozott, kizárólag a különféle színek, elszíneződések kifejezésére szolgálnak (pl. a z-r-q gyökökből kialakult اِزْرَقَّ‎ (izraqqa) = kék volt/elkékült). Ennek megfelelően passzív alakjaik sem léteznek.

Példaszó: اِحْمَرَّ‎ (iḥmarra) (vörös volt/elpirult).

IX. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِحْمَرَّ	iḥmarra	–	–	يَحْمَرُّ	yaḥmarru	–	–	اِحْمِرَار	iḥmirār	مُحْمَرّ	muḥmarr	–	–

A tizedik igetörzs törzsképző eleme az első gyök előtt megjelenő sta- prefixum, ami egy aliffal jelölt kötőhang megjelenését teszi szükségessé a szó elején.^[4] Általában valamilyen, rendszerint az első törzsbéli alak által kifejezett cselekvés, történés vagy tulajdonság feltételezését, illetve kérését fejezi ki [pl. كَبُرَ‎ (kabura) (I.) = nagy volt → اِسْتَكْبَرَ‎ (istakbara) (X.) = nagynak gondolt; حَسُنَ‎ (ḥasuna) (I.) = jó, helyes volt → اِسْتَحْسَنَ‎ (istaḥsana) (X.) = helyeselt; غَفَرَ‎ (ḡafara) (I.) = megbocsátott → اِسْتَغْفَرَ‎ (istaḡfara) (X.) = bocsánatot kért].

Példaszó: اِسْتَقْبَلَ‎ (istaqbala) (szembesült, találkozott valakivel, fogadott valakit).

X. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِسْتَقْبَلَ	istaqbala	اُسْتُقْبِلَ	ustuqbila	يَسْتَقْبِل	yastaqbilu	يُسْتَقْبَلُ	yustaqbalu	اِسْتِقْبَال	istiqbāl	مُسْتَقْبَل	mustaqbil	مُسْتَقْبَل	mustaqbal

A maradék öt igetörzs használata mindig is rendkívül korlátozott volt, jórészt annak köszönhetően, hogy nagyon speciális jelentésű szavak tartoztak ide. Többnyire statív jelentésűek, azaz tulajdonságokat írnak le.

A tizenegyedik igetörzs a kilencedik törzzsel rokon: itt is meghosszabbodik a harmadik gyök, és hiányzik az első gyök magánhangzója, ami szintén szó eleji kötőhang megjelenését teszi szükségessé;^[4] a különbséget az okozza, hogy a második és harmadik gyök közé egy aliffal jelölt, á hangértékű infixum kerül (pl. a z-r-q gyökökből kialakult اِزْرَاقَّ‎ (izrāqqa) = kék volt/elkékült). A jelentéstartam lényegében azonos: szintén a színességekre, elszíneződésekre korlátozódik, emiatt úgyszintén nélkülözi a passzív alakokat. A ritkább igetörzsek közül ez számít a leggyakoribbnak, mivel a költészetben a IX. törzsbéli alakok alternatívája lehetett, ha a metrika szükségessé tette.

Példaszó: اِحْمَارَّ‎ (iḥmārra) (vörös volt/elpirult).

XI. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِحْمَارَّ	iḥmārra	–	–	يَحْمَارُّ	yaḥmārru	–	–	اِحْمِيرَار	iḥmīrār	مُحْمَارّ	muḥmārr	–	–

Törzsképző eleme a második gyök megkettőzése és szétválása egy -aw- infixum körül. Az első gyöknek nincs magánhangzója, ami kötőhang megjelenését teszi szükségessé.^[4]

Példaszó: اِحْدَوْدَبَ‎ (iḥdawdaba) (hajlott, konvex volt)

XII. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِحْدَوْدَبَ	iḥdawdaba	–	–	يَحْدَوَدِبُ	yaḥdawdibu	–	–	اِحْدِيدَاب	iḥdīdāb	مُحْدَوْدِب	muḥdawdib	–	–

Törzsképző eleme egy -awwa- infixum, amely a második és harmadik gyök közé kerül. Az első gyöknek nincs magánhangzója, ami kötőhang megjelenését teszi szükségessé.^[4]

Példaszó: اِجْلَوَّذَ‎ (ijlawwaḏa) (galoppozott)

XIII. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِجْلَوَّذَ	iǧlawwaḏa	–	–	يَجْلَوِّذُ	yaǧlawwiḏu	–	–	اِجْلِوَّاذ	iǧliwwāḏ	مُجْلَوِّذ	muǧlawwiḏ	–	–

Törzsképző eleme egy -an- infixum, illetve a harmadik gyök magánhangzóval elválasztott megkettőzése. Az első gyöknek nincs magánhangzója, ami kötőhang megjelenését teszi szükségessé.^[4]

Példaszó: اِسْحَنْكَكَ‎ (isḥankaka) (nagyon sötét volt)

XIV. törzs
Perfektum				Imperfektum				Maszdar		Melléknévi igenév
Aktív		Passzív		Aktív		Passzív				Aktív		Passzív
اِسْحَنْكَكَ	isḥankaka	–	–	يَسْحَنْكِكُ	yasḥankiku	–	–	اِسْحِنْكَاك	isḥinkāk	مُسْحَنْكِك	musḥankik	–	–