mitikus
Hungarian
editEtymology
editBorrowed from German mythisch, from Ancient Greek μῡθῐκός (mūthikós).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
editAdjective
editmitikus (comparative mitikusabb, superlative legmitikusabb)
Declension
edit| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mitikus | mitikusak |
| accusative | mitikusat | mitikusakat |
| dative | mitikusnak | mitikusaknak |
| instrumental | mitikussal | mitikusakkal |
| causal-final | mitikusért | mitikusakért |
| translative | mitikussá | mitikusakká |
| terminative | mitikusig | mitikusakig |
| essive-formal | mitikusként | mitikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mitikusban | mitikusakban |
| superessive | mitikuson | mitikusakon |
| adessive | mitikusnál | mitikusaknál |
| illative | mitikusba | mitikusakba |
| sublative | mitikusra | mitikusakra |
| allative | mitikushoz | mitikusakhoz |
| elative | mitikusból | mitikusakból |
| delative | mitikusról | mitikusakról |
| ablative | mitikustól | mitikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
mitikusé | mitikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
mitikuséi | mitikusakéi |
See also
editReferences
edit- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
edit- mitikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN