[go: up one dir, main page]

See also: kačs

Hungarian

edit
 
kacs

Etymology

edit

Uncertain, perhaps an onomatopoeia.[1]

Pronunciation

edit

Noun

edit

kacs (plural kacsok)

  1. tendril

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kacs kacsok
accusative kacsot kacsokat
dative kacsnak kacsoknak
instrumental kaccsal kacsokkal
causal-final kacsért kacsokért
translative kaccsá kacsokká
terminative kacsig kacsokig
essive-formal kacsként kacsokként
essive-modal
inessive kacsban kacsokban
superessive kacson kacsokon
adessive kacsnál kacsoknál
illative kacsba kacsokba
sublative kacsra kacsokra
allative kacshoz kacsokhoz
elative kacsból kacsokból
delative kacsról kacsokról
ablative kacstól kacsoktól
non-attributive
possessive - singular
kacsé kacsoké
non-attributive
possessive - plural
kacséi kacsokéi
Possessive forms of kacs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kacsom kacsaim
2nd person sing. kacsod kacsaid
3rd person sing. kacsa kacsai
1st person plural kacsunk kacsaink
2nd person plural kacsotok kacsaitok
3rd person plural kacsuk kacsaik

Derived terms

edit
edit

References

edit
  1. ^ kacs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • kacs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

edit