előjel

Hungarian

elő- (“pre-”) +‎ jel (“sign”)

előjel (plural előjelek)

omen, foreboding, premonition, portent, augury (something which portends or is perceived to portend either a good or evil event or circumstance in the future, or which causes a foreboding)
(mathematics) sign (positive or negative polarity, as denoted by the + or − sign)
Hyponyms: pozitív, negatív

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	előjel	előjelek
accusative	előjelet	előjeleket
dative	előjelnek	előjeleknek
instrumental	előjellel	előjelekkel
causal-final	előjelért	előjelekért
translative	előjellé	előjelekké
terminative	előjelig	előjelekig
essive-formal	előjelként	előjelekként
essive-modal	—	—
inessive	előjelben	előjelekben
superessive	előjelen	előjeleken
adessive	előjelnél	előjeleknél
illative	előjelbe	előjelekbe
sublative	előjelre	előjelekre
allative	előjelhez	előjelekhez
elative	előjelből	előjelekből
delative	előjelről	előjelekről
ablative	előjeltől	előjelektől
non-attributive possessive - singular	előjelé	előjeleké
non-attributive possessive - plural	előjeléi	előjelekéi

előjel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
előjel in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).