értettem

• IPA^(key): [ˈeːrtɛtːɛm]
• Hyphenation: ér‧tet‧tem

ért +‎ -ettem

értettem

1. first-person singular indicative past indefinite of ért
2. first-person singular indicative past definite of ért

értet +‎ -tem

értettem

1. first-person singular indicative past indefinite of értet
2. first-person singular indicative past definite of értet

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• értettem (…) meg, meg … értettem ― megértettem ― megértet