vízjel
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]víz (“water”) + jel (“sign, mark”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]vízjel (plural vízjelek)
- watermark (translucent design impressed on paper)
- 2010, Gabriella Nikodém, Jenő Szabó, A magyar bélyeg története, Kossuth Kiadó – Hírközlési Múzeumi Alapítvány, →ISBN, page 121:
- A nyolcvan év alatt használt vízjelek önmagukban is kortörténeti dokumentumok. Jelzik a történelem kerekének fordulási irányát. Ebben tehát hasonlítanak a kis papírdarabok főszereplőihez, a bélyegek motívumaihoz.
- (please add an English translation of this quotation)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vízjel | vízjelek |
| accusative | vízjelet | vízjeleket |
| dative | vízjelnek | vízjeleknek |
| instrumental | vízjellel | vízjelekkel |
| causal-final | vízjelért | vízjelekért |
| translative | vízjellé | vízjelekké |
| terminative | vízjelig | vízjelekig |
| essive-formal | vízjelként | vízjelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vízjelben | vízjelekben |
| superessive | vízjelen | vízjeleken |
| adessive | vízjelnél | vízjeleknél |
| illative | vízjelbe | vízjelekbe |
| sublative | vízjelre | vízjelekre |
| allative | vízjelhez | vízjelekhez |
| elative | vízjelből | vízjelekből |
| delative | vízjelről | vízjelekről |
| ablative | vízjeltől | vízjelektől |
| non-attributive possessive - singular |
vízjelé | vízjeleké |
| non-attributive possessive - plural |
vízjeléi | vízjelekéi |
| Possessive forms of vízjel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | vízjelem | vízjeleim |
| 2nd person sing. | vízjeled | vízjeleid |
| 3rd person sing. | vízjele | vízjelei |
| 1st person plural | vízjelünk | vízjeleink |
| 2nd person plural | vízjeletek | vízjeleitek |
| 3rd person plural | vízjelük | vízjeleik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- vízjel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN