tagadhatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tagad +‎ -hatatlan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtɒɡɒthɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: ta‧gad‧ha‧tat‧lan

Adjective

[edit]

tagadhatatlan (comparative tagadhatatlanabb, superlative legtagadhatatlanabb)

  1. undeniable, indisputable, evident, obvious, incontrovertible
    Antonym: tagadható

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tagadhatatlan tagadhatatlanok
accusative tagadhatatlant tagadhatatlanokat
dative tagadhatatlannak tagadhatatlanoknak
instrumental tagadhatatlannal tagadhatatlanokkal
causal-final tagadhatatlanért tagadhatatlanokért
translative tagadhatatlanná tagadhatatlanokká
terminative tagadhatatlanig tagadhatatlanokig
essive-formal tagadhatatlanként tagadhatatlanokként
essive-modal tagadhatatlanul
inessive tagadhatatlanban tagadhatatlanokban
superessive tagadhatatlanon tagadhatatlanokon
adessive tagadhatatlannál tagadhatatlanoknál
illative tagadhatatlanba tagadhatatlanokba
sublative tagadhatatlanra tagadhatatlanokra
allative tagadhatatlanhoz tagadhatatlanokhoz
elative tagadhatatlanból tagadhatatlanokból
delative tagadhatatlanról tagadhatatlanokról
ablative tagadhatatlantól tagadhatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
tagadhatatlané tagadhatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
tagadhatatlanéi tagadhatatlanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]