tímár

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: timar

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From an Italian dialect. Compare Venetan tomarà, tomèr, Italian tomaia (upper of a shoe), from Byzantine Greek τομάρι (tomári, pelt).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtiːmaːr]
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: tí‧már

Noun

[edit]

tímár (plural tímárok)

  1. tanner

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tímár tímárok
accusative tímárt tímárokat
dative tímárnak tímároknak
instrumental tímárral tímárokkal
causal-final tímárért tímárokért
translative tímárrá tímárokká
terminative tímárig tímárokig
essive-formal tímárként tímárokként
essive-modal
inessive tímárban tímárokban
superessive tímáron tímárokon
adessive tímárnál tímároknál
illative tímárba tímárokba
sublative tímárra tímárokra
allative tímárhoz tímárokhoz
elative tímárból tímárokból
delative tímárról tímárokról
ablative tímártól tímároktól
non-attributive
possessive - singular
tímáré tímároké
non-attributive
possessive - plural
tímáréi tímárokéi
Possessive forms of tímár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tímárom tímáraim, tímárjaim
2nd person sing. tímárod tímáraid, tímárjaid
3rd person sing. tímára, tímárja tímárai, tímárjai
1st person plural tímárunk tímáraink, tímárjaink
2nd person plural tímárotok tímáraitok, tímárjaitok
3rd person plural tímáruk, tímárjuk tímáraik, tímárjaik

Further reading

[edit]
  • tímár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN