sánta
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Back-formation from sántál (“to limp, hobble”). This verb is used in the Székely dialect and it is from a Slavic language, related to Proto-Slavic *šętati.[1][2]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]sánta (comparative sántább, superlative legsántább)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | sánta | sánták |
accusative | sántát | sántákat |
dative | sántának | sántáknak |
instrumental | sántával | sántákkal |
causal-final | sántáért | sántákért |
translative | sántává | sántákká |
terminative | sántáig | sántákig |
essive-formal | sántaként | sántákként |
essive-modal | — | — |
inessive | sántában | sántákban |
superessive | sántán | sántákon |
adessive | sántánál | sántáknál |
illative | sántába | sántákba |
sublative | sántára | sántákra |
allative | sántához | sántákhoz |
elative | sántából | sántákból |
delative | sántáról | sántákról |
ablative | sántától | sántáktól |
non-attributive possessive - singular |
sántáé | sántáké |
non-attributive possessive - plural |
sántáéi | sántákéi |
Derived terms
[edit](Expressions)
- a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát
- könnyebb utolérni a hazugot, mint a sánta kutyát
Related terms
[edit]References
[edit]- ^ sánta in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ “šantáti”, in Slovarji Inštituta za slovenski jezik Frana Ramovša ZRC SAZU (in Slovene), 2014–2024
Further reading
[edit]- sánta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN