sánta

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: santa, Santa, Sánta, sânta, sântă, and šanta

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Back-formation from sántál (to limp, hobble). This verb is used in the Székely dialect and it is from a Slavic language, related to Proto-Slavic *šętati.[1][2]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃaːntɒ]
  • Hyphenation: sán‧ta
  • Rhymes: -tɒ

Adjective

[edit]

sánta (comparative sántább, superlative legsántább)

  1. limping
  2. lame

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative sánta sánták
accusative sántát sántákat
dative sántának sántáknak
instrumental sántával sántákkal
causal-final sántáért sántákért
translative sántává sántákká
terminative sántáig sántákig
essive-formal sántaként sántákként
essive-modal
inessive sántában sántákban
superessive sántán sántákon
adessive sántánál sántáknál
illative sántába sántákba
sublative sántára sántákra
allative sántához sántákhoz
elative sántából sántákból
delative sántáról sántákról
ablative sántától sántáktól
non-attributive
possessive - singular
sántáé sántáké
non-attributive
possessive - plural
sántáéi sántákéi

Derived terms

[edit]

(Expressions)

[edit]

References

[edit]
  1. ^ sánta in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. ^ šantáti”, in Slovarji Inštituta za slovenski jezik Frana Ramovša ZRC SAZU (in Slovene), 2014–2024

Further reading

[edit]
  • sánta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN