készülék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

készül +‎ -ék

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːsyleːk]
  • Hyphenation: ké‧szü‧lék
  • Rhymes: -eːk

Noun

[edit]

készülék (plural készülékek)

  1. apparatus, appliance, device

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative készülék készülékek
accusative készüléket készülékeket
dative készüléknek készülékeknek
instrumental készülékkel készülékekkel
causal-final készülékért készülékekért
translative készülékké készülékekké
terminative készülékig készülékekig
essive-formal készülékként készülékekként
essive-modal
inessive készülékben készülékekben
superessive készüléken készülékeken
adessive készüléknél készülékeknél
illative készülékbe készülékekbe
sublative készülékre készülékekre
allative készülékhez készülékekhez
elative készülékből készülékekből
delative készülékről készülékekről
ablative készüléktől készülékektől
non-attributive
possessive - singular
készüléké készülékeké
non-attributive
possessive - plural
készülékéi készülékekéi
Possessive forms of készülék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. készülékem készülékeim
2nd person sing. készüléked készülékeid
3rd person sing. készüléke készülékei
1st person plural készülékünk készülékeink
2nd person plural készüléketek készülékeitek
3rd person plural készülékük készülékeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]