becs

• IPA^(key): (Central, Balearic, Valencia) [ˈbeks]

becs

1. plural of bec (“beak”)

• Audio:

  (file)

becs m

1. plural of bec

becs

1. plural of bec

• böcs (folksy)

Either of unknown origin or back-formation from becsül.^[1][2]

• IPA^(key): [ˈbɛt͡ʃ]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -ɛt͡ʃ

becs (usually uncountable, plural becsek)

1. (archaic) value, worth, esteem

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	becs	becsek
accusative	becset	becseket
dative	becsnek	becseknek
instrumental	beccsel	becsekkel
causal-final	becsért	becsekért
translative	beccsé	becsekké
terminative	becsig	becsekig
essive-formal	becsként	becsekként
essive-modal	—	—
inessive	becsben	becsekben
superessive	becsen	becseken
adessive	becsnél	becseknél
illative	becsbe	becsekbe
sublative	becsre	becsekre
allative	becshez	becsekhez
elative	becsből	becsekből
delative	becsről	becsekről
ablative	becstől	becsektől
non-attributive possessive - singular	becsé	becseké
non-attributive possessive - plural	becséi	becsekéi

Possessive forms of becs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	becsem	becseim
2nd person sing.	becsed	becseid
3rd person sing.	becse	becsei
1st person plural	becsünk	becseink
2nd person plural	becsetek	becseitek
3rd person plural	becsük	becseik

• becs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• becs in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).