mondatszó
Hungarian
[edit]
Etymology
[edit]mondat (“sentence”) + szó (“word”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]mondatszó (plural mondatszók or mondatszavak)
- (grammar) sentence substitute, sentence word, (in a broader sense) interjection (a word, usually an adverb, that is used as a sentence, such as yes, no, certainly)
Usage notes
[edit]The plural with -szók is preferred in linguistic terminology, while the variant ending in the usual (though irregular) -szavak may occur in common parlance or in earlier texts. (This latter is more common as a standalone, non-compound form.)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mondatszó | mondatszók |
| accusative | mondatszót | mondatszókat |
| dative | mondatszónak | mondatszóknak |
| instrumental | mondatszóval | mondatszókkal |
| causal-final | mondatszóért | mondatszókért |
| translative | mondatszóvá | mondatszókká |
| terminative | mondatszóig | mondatszókig |
| essive-formal | mondatszóként | mondatszókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mondatszóban | mondatszókban |
| superessive | mondatszón | mondatszókon |
| adessive | mondatszónál | mondatszóknál |
| illative | mondatszóba | mondatszókba |
| sublative | mondatszóra | mondatszókra |
| allative | mondatszóhoz | mondatszókhoz |
| elative | mondatszóból | mondatszókból |
| delative | mondatszóról | mondatszókról |
| ablative | mondatszótól | mondatszóktól |
| non-attributive possessive - singular |
mondatszóé | mondatszóké |
| non-attributive possessive - plural |
mondatszóéi | mondatszókéi |
| Possessive forms of mondatszó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mondatszóm | mondatszóim |
| 2nd person sing. | mondatszód | mondatszóid |
| 3rd person sing. | mondatszója | mondatszói |
| 1st person plural | mondatszónk | mondatszóink |
| 2nd person plural | mondatszótok | mondatszóitok |
| 3rd person plural | mondatszójuk | mondatszóik |
See also
[edit]- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó (Category: hu:Parts of speech)
Further reading
[edit]- mondatszó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN