mirha

• myrha, myrrha

From Late Old Swedish mirra, ultimately from Latin myrrha.

• IPA^(key): /ˈmirhɑ/, [ˈmirhɑ̝]
• Rhymes: -irhɑ
• Hyphenation^(key): mir‧ha

mirha

1. chrism, myrrh

• mirhami

• “mirha”, in Kielitoimiston sanakirja [Dictionary of Contemporary Finnish]‎^[1] (in Finnish) (online dictionary, continuously updated), Kotimaisten kielten keskuksen verkkojulkaisuja 35, Helsinki: Kotimaisten kielten tutkimuskeskus (Institute for the Languages of Finland), 2004–, retrieved 2023-07-03

• harmi, rihma

From Latin myrrha, from Ancient Greek μύρρα (múrrha), of Semitic origin.^[1]

• IPA^(key): [ˈmirɦɒ]
• Hyphenation: mir‧ha
• Rhymes: -hɒ

mirha (plural mirhák)

1. myrrh (dried sap of the myrrha tree)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	mirha	mirhák
accusative	mirhát	mirhákat
dative	mirhának	mirháknak
instrumental	mirhával	mirhákkal
causal-final	mirháért	mirhákért
translative	mirhává	mirhákká
terminative	mirháig	mirhákig
essive-formal	mirhaként	mirhákként
essive-modal	—	—
inessive	mirhában	mirhákban
superessive	mirhán	mirhákon
adessive	mirhánál	mirháknál
illative	mirhába	mirhákba
sublative	mirhára	mirhákra
allative	mirhához	mirhákhoz
elative	mirhából	mirhákból
delative	mirháról	mirhákról
ablative	mirhától	mirháktól
non-attributive possessive - singular	mirháé	mirháké
non-attributive possessive - plural	mirháéi	mirhákéi

Possessive forms of mirha
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mirhám	mirháim
2nd person sing.	mirhád	mirháid
3rd person sing.	mirhája	mirhái
1st person plural	mirhánk	mirháink
2nd person plural	mirhátok	mirháitok
3rd person plural	mirhájuk	mirháik

• mirha in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN