meghitt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the obsolete meghisz (to give credit to someone, to completely trust someone) +‎ -tt (past participle suffix), from meg- (verbal prefix) +‎ hisz (to believe, to have faith in).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛkhitː]
  • Hyphenation: meg‧hitt
  • Rhymes: -itː

Adjective

[edit]

meghitt (comparative meghittebb, superlative legmeghittebb)

  1. cosy, intimate, familiar, snug
    Synonyms: bizalmas, bensőséges, intim

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative meghitt meghittek
accusative meghittet meghitteket
dative meghittnek meghitteknek
instrumental meghittel meghittekkel
causal-final meghittért meghittekért
translative meghitté meghittekké
terminative meghittig meghittekig
essive-formal meghittként meghittekként
essive-modal
inessive meghittben meghittekben
superessive meghitten meghitteken
adessive meghittnél meghitteknél
illative meghittbe meghittekbe
sublative meghittre meghittekre
allative meghitthez meghittekhez
elative meghittből meghittekből
delative meghittről meghittekről
ablative meghittől meghittektől
non-attributive
possessive - singular
meghitté meghitteké
non-attributive
possessive - plural
meghittéi meghittekéi

References

[edit]
  1. ^ meghitt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • meghitt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN