P–37

P–37
P–37-es rádiólokátor
Adatok
NATO-kódnév	Bar Lock
Funkció	felderítő rádiólokátor
Gyártó ország	Szovjetunió
Műszaki adatok
Frekvencia-tartomány	2,7–3,3 GHz
Teljesítmény	750 kW
Hatótávolság	500 km
Vízszintes látómező	200 km
Függőleges látómező	20 km

A P–37 (GRAU-kódja: 1RL139, NATO-kódneve: Bar Lock, közepes hatótávolságú kétdimenziós felderítő és rávezető rádiólokátor, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki a korábbi P–30 lokátorból az 1970-es években. A lokátor napjainkban is hadrendben áll egyes országokban. A P–37-et a Magyar Néphadsereg is hadrendbe állította.

A rádiólokátort az 1970-es évek közepén fejlesztették ki a P–35-ös radar továbbfejlesztett változataként. A fejlesztésnél a P–35-höz képest a megbízhatóság, az üzembiztonság, a zavarvédelem, az ellenséges rádióelektronikai tevékenység elleni védelem, valamint a hatótávolság növelése volt a cél. A rádiólokátor sikeres tesztjeit követően rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. A berendezés sorozatgyártását a Moszkvában található Lianozovói Elektromechanikai Gyár (LEMZ) végezte.

A P–37 fő célja a nagy távolságú felderítés, látótávolsága több mint 300 km is lehet, ez persze az adott domborzattól is függ. Az antenna egy viszonylagos mobil eszköz, melyet egy teherautó felépítményére telepítettek. A két antenna egy úgynevezett azimut szögben, 2 dimenzióban keresi a céltárgyat, vagyis az észlelt légi jármű horizontális égi koordinátáját határozza meg, tehát az eszköz nem tud magasságot mérni, nem lát 3 dimenzióban. ennek kiküszöbölése miatt a PRV–17-es magasságmérő radarral párhuzamosan szokták üzemeltetni. A radar 500 méteres pontossággal tud repülő tárgyakat bemérni, sebességet és távolságot adva nekik. Jelenleg Magyarországon 5 helyen szolgának a P–37-esek. Mozgathatóságuk és a tervezéskori NATO elvektől eltérő doktrína miatt nélkülözhetetlen lokátor.

A P–37 lokátor modernizálási programja 1997-ben kezdődött, az első modernizált radart a HM Arzenál ZRt. 1999-ben adta át a Magyar Honvédségnek. A Magyar Honvédségnél ezekre a modernizált P–37 radarokra épül a légtér-ellenőrzési feladatok ellátása, ezzel részt vesznek az egységes európai légtér helyzet kialakításában Rendeltetés: A radar gerinchálózat elemeként a légijárművek detektálása és a légtérellenőrző rendszer számára elsődleges és másodlagos radarinformáció szolgáltatása.

Főbb műszaki jellemzők:

• S-sávú felderítő radar, amelynek az adó modulátorát és a magnetronját is új, korszerű típusra alakították át;
• A vevő rendszer teljesen új, a nagyfrekvenciás előerősítő félvezetős a keverő fokozat után digitális jelfeldolgozás van;
• Képes primer magassági információ biztosítására is;
• A jelfeldolgozó, megjelenítő és adattovábbító rendszer teljesen új digitális rendszerű;
• Beépített szekunder radarberendezés;
• A radar megbízhatósága jelentősen nőtt, a hibakeresés szoftveresen támogatott.

Főbb műszaki adatai:

• Üzemi frekvenciasáv: S sáv;
• Maximális felderítési távolság: 350 km;
• Adó: MI–503 magnetron és új modulátorblokk (ötszörös élettartam);
• Hosszabb élettartamú talpcsapágy;
• A vevő és jelfeldolgozó rendszernél: 14 bites középfrekvenciás mintavételezés, „szoftvervevő”, ARCNET hálózati kommunikáció, csatornánkénti extraktor, amely lehetővé teszi a magassági koordináta meghatározását is;
• IFF rendszer: Siemens 1990 szekunder radar interfész, távvezérléssel
• Megjelenítés: 18”-os TFT monitorral analóg videó és szintetikus célkoordináta megjelenítés, valamint 2 db PIKET indikátor digitális interfésszel analóg videóhoz
• Kommunikáció: az RHP berendezéshez RS422 adatkimeneti interfész;

Objektív kontroll biztosított.

• Radarkeresztmetszet
• Lokátor
• Radarreflektor
• Hangtükör
• Fázisvezérelt antennarács
• Szintetikus apertúrájú rádiólokátor
• Rádiólokátor

A Wikimédia Commons tartalmaz P–37 témájú médiaállományokat.

• Képek a magyar repülésirányítás és légvédelmi vezetés történetéből – 1958–1990 (magyar nyelven). drseres.com. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
• A modernizált P–37 a HM Arzenál Zrt. honlapján