Antagonímia

Nem tévesztendő össze a következővel: antonímia.

Az antagonímia (más néven kontronímia, kontranímia vagy enantioszémia^[1]) az a jelenség, amikor egyazon szó két, egymásnak ellentmondó jelentésben is használatos. Az ilyen szavakat antagonimáknak, ill. kontronimáknak nevezzük.

Nem összekeverendő az iróniával, amikor szándékosan valaminek az ellentétét mondják.

Létrejöttének többféle oka lehet:

• használatbeli (szemantikai, pragmatikai) eltolódás
• népetimológia, téves szóértelmezés
• negatív értékű szavak használata pozitív tartalmak intenzívebb kifejezésére (főleg a szlengben)
• többféle származtatás egybeesése
• stb.

Külön altípust alkotnak köztük azok a szavak, amelyeknél a két ellentmondó jelentés nem egy időben, hanem különböző nyelvállapotokban léteztek, vagyis ahol a szavak időközben ellenkező pólusú jelentésbe csaptak át (lásd alább).

Ide sorolhatók az iróniának a köznyelvben elterjedt, akár lexikalizálódott formái is. Ezek közül némelyekben a hagyományos jelentés is megmaradt, mások viszont az adott fordulatban csak a szótári jelentéssel ellenkező értelemben használhatók:

• csak és csupán (jelentésük a kisebbítés mellett lehet ez is: ’nagyon sok; minden, az összes’)
• nagy ügy (a nagy jelentése itt: ’apró, elenyésző’)
• Volt egy kis afférom. (a kis jelentése itt: ’számottevő’)
• Na, jól nézek ki! (a jól jelentése itt: ’rosszul, borzasztóan’)
• De rossz! (a rossz jelentése bizonyos viccekre értve: ’jó’)
• stb.

Az alábbiak némelyikében az újabb jelentés gyakorlatilag kiszorította a történetit; más szavak viszont mindmáig élnek és használatosak a hagyományos jelentésükben, és emellett bukkan fel alkalmilag az ellenkező jelentés. Az előbbi eset inkább nyelvtörténeti érdekesség, az utóbbi viszont figyelmet érdemelhet a nyelvhelyesség szempontjából.^[2]

• elérti

megérti, helyesen érti [történetileg]

félreérti [jelenleg]

• eredő

eredmény [hagyományosan]

eredet, forrás [újabban a sajtónyelvben alkalmilag]

• idejekorán

a kellő időben [történetileg]

túl korán [jelenleg]

• kies

üde, változatos [hagyományosan]

félreeső, kopár, terméketlen [újabban] ^[forrás?]

• szanál

talpra állít, rendbe hoz [eredetileg és legújabban ismét]

lebont, felszámol [a 20-as évektől és a szocializmusban]

• tempós

kimért, nyugodt, kényelmes [hagyományosan]

fürge, gyors [újabban, esetenként]

• ural

urának ismer el/szólít [történetileg]

uralkodik vmin [jelenleg]

Nevezetes példája a latin sacer/sacra/sacrum, amelynek jelentése szent és átkozott. Finály Henrik ezt írja latin–magyar szótárában magyarázatképpen a második jelentéskör bevezetésekor: „minthogy az istenségnek szentelt áldozatbarom egyszersmind halálra volt szánva”.^[3] A kettős használat gyökere az etimológiában keresendő: a sacer a secerno (elkülönít) ige gyökével van rokonságban, a megszentelt dolgok ugyanis ki vannak véve az emberi használat köréből, és egy másik dimenzióhoz tartoznak, ugyanígy az elátkozott dolgok. Megjegyzendő, hogy a magyar átkoz korábbi formája ugyancsak *áldkoz, azaz gyökében azonos az áldani gyökével.

Másik példája a latinban az altus/alta/altum, amelynek jelentése magas és mély egyaránt lehet^[4] – itt azonban megfigyelhető, hogy a két jelentés ritkán ütközik, mert például a hegy csak magas lehet, mély nem; a tenger viszont csak mély lehet, magas nem; a hang ugyanakkor magas és mély is egyaránt lehet. Megjegyzendő, hogy ez az antagonímia csak más nyelvek logikája alapján számít annak, latinul egyáltalán nem: ugyanis az altus jelentésében a gondolkodás az amplitúdóra koncentrál, nem pedig az irányra. Az altus voltaképpen azt fejezi ki, hogy a távolság nagy, nem pedig azt, hogy felfelé vagy lefelé nagy, ezért jelenthet egyszerre magasat és mélyet. Ez tehát nem antagonímia a latinban, antagonímia viszont a magyar gondolkodás szerint.

• A francia terrible jelenthet ’borzasztó’-t és ’borzasztó jó’-t egyaránt.^[5]
• Az angol stroke főnévként ütést, csapást jelent, igeként (és olykor főnévként is) viszont simogatásra, cirógatásra utal.^[6]
• A kínai koji (可以, kěyǐ) jelentheti azt is, hogy ’elmegy, nem rossz, megjárja’, és azt is, hogy ’szörnyű, borzasztó’.^[7]
• A kínai 觉 írásjegy csiao (jiào) kiejtéssel alvást jelent, csüe (jué) ejtéssel viszont ébredést, észlelést, tudatosságot.^[8]
• A kínai 亏 kui (kuī) gyakran veszteséget jelent, bizonyos összetételekben azonban szerencsét.^[7]

• Irónia
• Kacsabeszél

• Antagonimák (kontranimák) gyűjteménye különböző nyelvekben (a Wikiszótár angol változatában, a Wiktionaryben)