Coventry City FC

Coventry City
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Coventry City Football Club
Becenév	Égszínkékek (Sky Blues)
Székhely	Coventry, Anglia
Alapítva	1883. augusztus 13. (141 éves)
Klubszínek
Stadion	Ricoh Arena 32 609 fő
Vezetőedző	Mark Robins
Elnök	Tim Fisher
Bajnokság	League One
Nemzeti sikerek
Kupagyőztes	1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Steve Ogrizovic (601)
Legtöbb gól	Clarrie Bourton (181)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Hivatalos honlap
Coventry City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Coventry City témájú médiaállományokat.

A Coventry City Football Club egy labdarúgócsapat Coventryben, Angliában. 1992-ben alapító tagjai voltak a Premier League-nek.

A csapat jelenleg a League One-ban, azaz az angol harmadosztályban szerepel. Eddigi egyetlen nagy trófeájukat 1987-ben nyerték, amikor az FA Kupa döntőjében 3-2-re verték a Tottenham Hotspurt. A Ligakupában kétszer (1981, 1990) az elődöntőig jutottak, valamint megnyerték a harmad- és negyedosztályú csapatok részére kiírt Football League Trophy 2017-es sorozatát.

1899-től 2005-ig a Coventry City a Highfield Road stadionban játszotta hazai meccseit. Az 1980-as években ez lett az első angol stadion, melyben kizárólag ülőhelyek voltak. A következő évtizedben a vezetőség úgy döntött, nagyobb stadionra van szükség, a Ricoh Arena 2005 augusztusában készült el.

A csapatot 1883-ban egy kerékpárgyár dolgozói alapították, és munkahelyük után Singersnek nevezték el. Tíz évvel később a gárda profivá vált, miután az 1891/92-es szezonban a Birmingham Kupát, a Wednesbury Kupát és a Walsall Kupát is megnyerték. A triplázás tiszteletére egy helyi dohánygyáros, David Cooke (aki később elnöke is lett a csapatnak) kiadta a "Three Cups Tobacco-t", azaz a "Három Kupa Cigarettát". 1898-ban a klubot átnevezték Coventry Cityre, majd röviddel ezután a Highfield Roadra költöztek, melyet 106 évig nevezhettek otthonuknak.

A City beceneve eredetileg Bantams, azaz Baromfiak volt, ugyanúgy, mint a Bradford Citynek. Ezt egy helyi újság ragasztotta rájuk 1908-ban, addig azon kevés csapat közé tartoztak, melyeknek nem volt becenevük. Egészen 1962-ig nevezték Baromfiaknak a gárdát, amikor Jimmy Hill átkeresztelte őket Égszínkékekre.

Az első világháború után a Coventry bekerült a másodosztályba. Első szezonjuk végén az utolsó előtti helyen álltak és már csak két Bury elleni meccsük volt hátra. Előbb 2-2-es döntetlent játszottak, majd 2-1-re nyertek, így a Lincoln City esett ki. Három évvel később, 1923-ban azonban az Angol labdarúgó-szövetség (F.A.) vizsgálatot indított és arra jutott, hogy a Coventry és a Bury megegyezett egymással a meccsek végeredményéről. Ekkor a City elnökét, Cooke-ot és még tíz vezetőt életük végéig eltiltották a futballtól.

Ugyanebben a szezonban a csapat tizenegy meccsen (997 percen át) nem tudott gólt szerezni, ami máig negatív rekord Angliában. 1934 áprilisában újabb rekordot állítottak be, de erre már büszkébbek lehetnek, 9-0-ra verték a Bristol Cityt, ami máig klubrekordnak számít. A találkozón Clarrie Bourton öt gólt szerzett, aki egy szezonban szerzett 50 góljával csúcstartó a csapatnál.

1962-ben a Coventry teljesen világoskék mezre és rövidnadrágra váltott, ezzel az övék lett az első csapat, mely ugyanolyan színű felsőben és sortban futballozott. Ezzel a váltással a csapat pályán mutatott teljesítménye elkezdett felfelé ívelni. Az 1966/67-es szezonban bajnokként zárták a másodosztályt. Ez alatt az idő alatt az átlag nézőszám folyamatosan emelkedett, 1967. április 29-én egy Wolverhampton elleni meccsen 51 455 szurkoló zsúfolódott össze a Highfield Roadon, ami máig érvényes klubrekord.

A Citynek sikerült bent maradnia első szezonjában az élvonalban és utána is hosszú ideig folyamatosan ellent mondtak a fogadóirodáknak, akik szinte mindig kiesőesélyesként számoltak velük.

A CCFC 1970-ben szerezte története egyik leghíresebb gólját egy Everton elleni hazai meccsen. A Coventry szabadrúgáshoz jutott az ellenfél tizenhatosának sarkán, Willie Carr a két lába közé fogta a labdát, majd felugorva a mögötte álló Emie Hunthoz juttatta azt, aki kapásból az Everton-sorfal fölött a kapu felső sarkába lőtt. A gólt ugyan megadták, de később az F.A. megtiltotta a technika használatát.

A csapat az 1970/71-es idényben Noel Cantwell menedzser irányítása alatt máig egyetlen alkalommal szerepelhetett az európai porondon, a Vásárvárosok kupája keretében. A bolgár Trakia Plovdivot összesítésben 6-1-re legyőzték, majd a Bayern Münchennel kerültek össze. Az első meccsen nagy meglepetésre még 2-1-re győzni tudtak, de végül a bajorok jutottak tovább 7-3-as összesítéssel.

1975-ben a klub korábbi híres menedzsere, Jimmy Hill lett az elnök, aki átépíttette a Highfield Roadot az első olyan stadionná alakítva, melyben csak ülőhelyek voltak. Hill jelmondata, mely szerint "Nem lehetsz huligán, ha ülsz", egy Leeds United elleni Ligakupa-meccsen megdőlt, amikor a leedsi szurkolók a helyükről kitépett székekkel kezdtek dobálózni. Szintén a Highfielden vezettek be először elektromos eredményjelző táblát, mely az ország összes meccsének eredményeit mutatta. 1980-ban a gárda bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, ahol kis különbséggel, de vereséget szenvedtek a West Ham United ellen. Az 1983/84-es szezonban a Coventry hazai pályán 4-0-ra kiütötte azt a Liverpoolt, mely akkoriban vitathatatlanul a világ legjobb csapata volt.

1987-ben az Égszínkékek megnyerték máig legnagyobb trófeájukat, az FA Kupát, a döntőben a remek játékosokat foglalkoztató Tottenham Hotspurt verték 3-2-re. Sokak szerint ez volt az egyik legjobb FA Kupa-döntő, ami a szép, a sportszerű játékot és az izgalmakat illeti. A diadal ellenére a csapat nem indulhatott a KEK-ben, mivel a Heysel-tragédia miatt az angol csapatokat kitiltották az európai kupasorozatokból.

Ugyanebben az évben a Coventry ificsapata is megnyerte a fiatalok számára kiírt FA kupát. Ilyen duplázást a Cityn kívül csak az Arsenal, a Liverpool és az Everton tudott elérni.

A korszak legfontosabb játékosai Steve Ogrizovic, Brian Kilcline, Dave Bennett, Lloyd McGrath, Cyrille Regis és Keith Houchen voltak.

Az 1988/89-es idényben a klub hetedik helyen végzett a bajnokságban, ami a második legjobb eredményük. Többek között olyan, sokkal jobb anyagi helyzetben lévő csapatokat előztek meg, mint a Manchester United vagy a Tottenham Hotspur. Az FA Kupában azonban nagyon gyengén teljesítettek és már a harmadik fordulóban kiestek a Sutton United ellen. Ez volt az utolsó eset, hogy egy ligán kívüli csapat kiejtett egy élvonalbelit. Egy évvel később a gárda ismét bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, de ott ismét kikaptak, ezúttal a későbbi győztes Nottingham Forest ellen.

Az 1990/91-es szezonban visszatértek a Coventry gondjai a bajnokságban és a vezetőség megvált John Sillett menedzsertől. Helyére a korábbi Rangers-játékos, a 32 éves Terry Butcher érkezett. Ő azonban alig egy évig maradt a kispadon, a szezon hátralévő részében Don Howe irányította a csapatot. Végül Bobby Gould érkezett, aki 1988-ban a Wimbledonnal kiejtette a Liverpoolt az FA Kupából.

Az 1991/92-es évadban a City nagy nehezen megőrizte élvonalbeli tagságát, így a következő szezonban alapító tagja lett a Premier League-nek. A csapat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legjobb tíz között végez, optimizmusuk oka főként egy remek képességű csatár, Micky Quinn érkezése volt. A támadó igazolta hírnevét és 17 gólt szerzett, de a csapat a téli időszakban rossz sorozatot produkált, egymás után öt meccsen képtelenek voltak betalálni, így a 15. helyre zuhantak.

Az 1993/94-es idényt nagyszerűen kezdte a gárda, Quinn klasszikus mesterhármasával 3-0-ra verték az Arsenalt, de nem tudtak építeni a sikerre. Gould szezon közben lemondott, helyére Phil Neal érkezett, akivel a 11. helyen zártak.

1995 februárjában a Coventry-t meglegyintette a kiesés szele, ez volt az első ilyen alkalom a Premier League megalakítása óta. Nealt kirúgták, helyette Ron Atkinson került, aki korábban a West Bromwich Albionnal, a Manchester Uniteddel és az Aston Villával szép sikereket ért el menedzserként. Vele a csapat képes volt megőrizni élvonalbeli tagságát.

Az 1996/97-es szezonban szinte biztosnak látszott a csapat kiesése, de az utolsó fordulóban legyőzték a Tottenham Hotspurt, a Middlesbrough és a Sunderland pedig képtelen volt nyerni, így bent maradtak.

Ezután néhány szezon erejéig még bent tudtak maradni a tabella második felében elért helyezéseikkel, de 2001. május 5-én elpártolt tőlük a szerencse. A sorsdöntő meccsen ironikus módon éppen a rivális Aston Villától kaptak ki 3-2-re.

A 2001/02-es szezonból még csak öt forduló telt el, amikor a vezetőség megvált Gordon Strachan menedzsertől. Helyére a csapat veterán játékosa, Roland Nilsson került, de az évad végén őt is menesztették, mivel a City bajnokesélyesként a rájátszásra sem kvalifikálta magát. Nilssont Gary McAllister váltotta.

A McAllister irányította csapatnak jó esélyei voltak a rájátszásba jutásra a 2002/03-as szezon közepén, de a 2003-as év kezdete után mindössze egy meccset tudtak megnyerni és a 20. helyen végeztek. A 2003/04-es idény már jobban sikerült a Coventrynek, de McAllister távozott, hogy súlyos beteg feleségét ápolhassa. Eric Black lett az Égszínkékek következő mestere, aki elért pár szép eredményt a gárdával, de a szezon végén mégis leváltották, Peter Reid ült le a kispadra.

2005 telén a csapatot a kiesés fenyegette, ezért Reidnek mennie kellett, utódja, Micky Adams bent tartotta a Coventryt. A gárda a szezon végén kiköltözött a Highfield Roadról és átköltözött a Ricoh Arenába A 2005/06-os szezont a 8. helyen zárták.

A 2005/06-os szezon óta a szurkolók komolyan zúgolódtak, amiért egyáltalán nem javult a klub helyzete. A nyomás hatására a vezetőség több pénzt bocsátott Adams rendelkezésére, aki így 11 új játékost igazolhatott a következő idény előtt.

A szezon során sikerült legyőzniük a Ligakupában a Manchester Uniteded, de a bajnokságban csak a 19. helyig jutottak. 2007 decemberében a SISU csoport felvásárolta a csapatot, de a pályán nyújtott teljesítmény nem javult. A 2007/08-as szezonban csak az utolsó fordulóban menekültek meg a kieséstől annak köszönhetően, hogy a Leicester City nem tudta legyőzni a Stoke Cityt.

A Coventry City neve mára összeforrott az égszínkék mezzel, de nem volt ez mindig így. Az 1880-as és 1890-es években fekete-piros szerelést viseltek a klub játékosai. Először 1898-ban került használatba az égszínkék mez és egészen 1922-ig nem változott a dizájn. A szín 1962-ben tért vissza Jimmy Hillnek köszönhetően. Alapításának 125. évfordulójára kék-fehér csíkos mezt terveztetett magának a csapat.

2007 februárjában a klub történelmével foglalkozó szakember, Jim Brown, néhány önkéntes és egy korábbi játékos, Kirk Stephens megalapították a Korábbi Játékosok Szövetségét (Former Players Association). A szervezet elsődleges célja, hogy összehozza a Coventryben megfordult játékosokat, akik így felidézhetik a régi emlékeket. Eddig 50 korábbi sztár jelent meg a Szövetség gyűlésein.

Égszínkék Sam, azaz Sky Blue Sam a csapat kabalája, aki főként akrobatikus mutatványairól híres. Gyakran látni őt cigánykerekezni vagy hátraszaltózni.

• Dowells Field 1883-1887
• Stoke Road 1887-1899
• Highfield Road 1899-2005
• Ricoh Arena 2005-

A Coventry City 1899-ben költözött be a Highfield Roadra, bár a csapat csak 1937-ben vásárolta meg a területet, ahol a stadion állt. A rekord nézőszám 51 452 volt, ezt 1967. április 29-én jegyezték fel, amikor itt dőlt el, hogy ki lesz a másodosztály bajnoka. Az ellenfél a Wolverhampton Wanderers volt. A stadionnak érdekes történelme van. 1940-ben lebombázták a Luftwaffe gépei, 1968-ban pedig leégett a fő lelátó, melyet négy hónap alatt újjáépítettek. 1981-ben a Highfield Road lett az első angol stadion, melyben csak ülőhelyek voltak. Az átépítés után a befogadóképesség kb. 21 000 főre csökkent. Az utolsó munkálatokat az 1990-es évek közepén végezték rajta, ekkor tették teljesen zárttá a sarkokat. Az utolsó meccset 2005. április 30-án játszotta itt a Coventry a Derby County ellen.

A csapat a 2005/06-os szezonban költözött be a 32 609 néző befogadására alkalmas Ricoh Arenába. A vezetőség 1998-ban döntött egy új stadion építése mellett, körülbelül 3 mérföldre északra Coventry központjától. A kezdeti tervek szerint ez egy világszínvonalú, mozgatható tetővel felszerelt 45 000 férőhelyes létesítmény lett volna és már a 2001/02-es szezonra elkészült volna. A csapat kiesése a élvonalból és a pénzügyi gondok azonban komolyan megváltoztatták a terveket.

A munkálatok csúsztak, így a 2005/06-os szezonban a csapatnak semleges pályán kellett játszania első három hazai meccsét. Először 2005. augusztus 20-án játszhatott a City a Ricoh Arenában, az ellenfél a Queens Park Rangers volt. A hazaiak 3-0-ra nyertek, a stadion történetének első gólját Claus Bech Jørgensen szerezte a meccs 11. percében.

2019. január 31-től

# Poszt Név 1 K Lee Burge 2 V Jack Grimmer 3 V Brandon Mason 4 V Jordan Willis 5 V Tom Davies 6 KP Liam Kelly 7 KP Jodi Jones 8 KP David Meyler (kölcsönben a Reading-től) 9 CS Maxime Biamou 10 CS Conor Chaplin 11 CS Jordy Hiwula 12 V Junior Brown 13 K Liam O'Brien 14 CS Reise Allassani 15 V Dominic Hyam 17 V Dujon Sterling (kölcsönben a Chelsea-től) 19 CS Jordan Ponticelli 20 KP Tom Bayliss 21 CS Amadou Bakayoko 23 KP Luke Thomas (kölcsönben a Derby County-tól)

# Poszt Név 24 CS Bright Enobakhare (kölcsönben a Wolverhampton Wanderers-től) 25 KP Zain Westbrooke 26 KP Jordan Shipley 27 V Jordon Thompson 29 KP Jak Hickman 30 KP Bouwe Bosma 31 K David Stockdale (kölcsönben a Birmingham City-től) 32 KP Dexter Walters 33 K Corey Addai 34 V Chris Camwell 37 V Morgan Williams 38 KP Josh Eccles 40 KP Billy Stedman 41 V Sam McCallum 43 CS David Bremang 44 KP Charlie Wakefield 46 CS Jonny Ngandu 50 KP Jack Burroughs — V Declan Drysdale

# Poszt Név 22 KP Tony Andreu (kölcsönben a Hamilton Academical-nél) 28 KP Callum Maycock (kölcsönben a Macclesfield Town-nál) 32 CS Stuart Beavon (kölcsönben a Wrexham-nél)

# Poszt Név 36 V Reece Ford (kölcsönben a Mickleover Sports-nál) 39 V Lewis Green (kölcsönben a Coleshill Town-nál)

• 1-szeres bajnok: 1977-78

• 1-szeres másodosztályú bajnok: 1966-67

• 1-szeres harmadosztályú bajnok: 1963-64

• 1-szeres harmadosztályú bajnok (Déli csoport): 1935-36

• 1-szeres FA-kupa győztes: 1986-87

• 1-szeres Football League Trophy győztes: 2016-17

• 2-szeres Ligakupa döntős: 1980-81, 1989-90

Év Győztes 1968 Ernie Machin 1969 Bill Glazier 1970 Neil Martin 1971 Willie Carr 1972 Ernie Hunt 1973 Tommy Hutchison 1974 Bill Glazier 1975 Tommy Hutchison 1976 Tommy Hutchison 1977 Mick Ferguson 1978 Ian Wallace 1979 Bobby McDonald

Év Győztes 1980 Ian Wallace 1981 Gary Gillespie 1982 Danny Thomas 1983 Gary Gillespie 1984 Nick Platnauer 1985 Terry Gibson 1986 Trevor Peake 1987 Steve Ogrizovic 1988 David Speedie 1989 David Speedie 1990 Brian Borrows 1991 Kevin Gallacher

Év Győztes 1992 Stewart Robson 1993 Peter Atherton 1994 Phil Babb 1995 Brian Borrows 1996 Paul Williams 1997 Dion Dublin 1998 Dion Dublin 1999 Richard Shaw 2000 Gary McAllister 2001 Gary Breen 2002 Gary McAllister 2003 Muhamed Konjic

Év Győztes 2004 Stephen Warnock 2005 Michael Doyle 2006 Gary McSheffrey 2007 Andy Marshall 2008 Jay Tabb 2009 Aron Gunnarsson 2010 Keiren Westwood 2011 Marlon King 2012 Richard Keogh 2013 Carl Baker 2014 Callum Wilson 2015 Jim O'Brien

• Aston Villa
• Birmingham City
• Leicester City
• Nottingham Forest
• West Bromwich Albion
• Wolverhampton Wanderers

• Hivatalos weboldal
• Szurkolói fórum
• Híroldal
• Sky Blues Talk - szurkolói fórum
• A Coventry Telegraph Coventry Cityvel foglalkozó részlege